NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-11-04 02:16 Összes olvasás: 205802| 1658. | [tulajdonos]: gyomros | 2022-02-15 21:11 | Fáj a gyomrom. Embertelen módon túl vagyok terhelve. Ennek a tanítás, órára készülés, osztályfőnöki részét egyáltalán nem bánom, de hetek óta nyomasztóan tele vagyok egyéb feladatokkal, amiktől nem érek oda, hogy azzal foglalkozzam, ami számomra ezen a pályán a legfontosabb. Naponta minimum egy tízes lista ilyen szar, és hiába rakom én fontossági sorrendbe, ha deus ex machina beavatkozik az ignő pl, és elrendeli, h most, rögtön, sürgősen azzal foglalkozzam, ami a 12. helyen van, és nem véletlenül.
Így aztán, ami a dolgom lenne, elvégzetlenül marad. Félő, h nem lesznek meg a nyelvvizsgák a 8. osztályos csoportomban, amik simán meglennének, ha a k*va iskolám és a rendszer HAGYNA TANÍTANI. Jelenleg zsonglőrködöm, de mivel voltam már ilyen helyzetben pályám során 2x, h hiába mondtam, h vmit vegyenek le rólam, mert érzem, h nem lesz jó vége, süket fülekre találtam, és nem lett jó vége. Ezt, amit nekem tanév végéig végre kéne hajtani, nem lehet végre hajtani. Ára lesz.
Ami még nagyon zavar mostanában ezekben a feladatokban, különösen a Határtalanul! pályázat fordulatai kapcsán, de egyéb területeken is az az, h rengeteget dolgozom feleslegesen. Úgy, h abból végül nem lesz semmi, nem származik se számomra, se a gyerekek számára se tanulság, se nyereség. Ilyenkor sokszor van az az érzésem is, h tkp csak azért végeztetik el velem ezeket a munkákat, h vki más szekerét toljam. A H. pályázat abszurd fordulatai, K. oktatási szakértő 'segítő képzése'. Karrier, vagy anyagiak szempontjából.
Miközben folyamatosak az anyagi gondjaim. De annyira faltól falig dolgozom, h magánóra tartása fel sem merülhet.És szégyellem magam, mintha az én hibám lenne, h nincs megfelelő ruhám, és egy cipőben jártam végig a telet. Ugyanabban, amiben tavaly. Aztán rájövök, h a szépen öltözködő kolleginák se többet, se jobban nem dolgoznak nálam. De ettől még nem látom, mit csináljak.
Miközben merő önmeghasonlás. Azért nem vették fel ma már a 2. iskolában a munkát Pesten, h 'tudjanak tükörbe nézni.' Ha valaha nyilvánvaló volt, mennyire nem vagyok a helyemen, most biztosan az. Mert ha én itt megteszem, akkor tök egyedül fogom megtenni. És azzal ki is nyírom magam. Úgy, h nincsenek anyagi tartalékaink, se munka itt Bács-Kiskun szívében, ahova nagy hirtelen el tudok menni.
Végtelenül ironikus nekem, h a fiatalember, aki ezelőtt 2 évvel még Horthy-emléktúrán vett részt, viszont sztrájkolt. Nem lepett meg. Ő, velem ellentétben, követő típus, mindig átveszi a referencia csoport értékeit, döntéseit, h befogadják. Vagy a szeretetért. A meggyőződés biztos ennél mélyebben nincs nála, nem elvek mentén dönt, hanem anyagi, vagy társas kapcsolati érdekből. Így most is, mint mindig, ellentétes oldalon vagyunk. Hamarosan neki is színt kell vallania, mert most gördülő polgári engedetlenség következik, s az ő új iskolájában pedig vannak elvi alapon bátrak, akik ezt be fogják vállalni. Ő pedig gyáva. Kiállni is, hisz nem belülről jön nála, de ellentmondani is a hangadóknak. És nekem is színt kell majd vallani, vagy megbukni abban az egyben, amiben nem buktam meg eddig. A végén az a szomorú helyzet is előadódhat, h amiben én hiszek, ő nem, amellett ő fog kiállni, én meg nem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
