NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-11-04 02:16 Összes olvasás: 205803| 1657. | [tulajdonos]: spring | 2022-02-12 15:04 | Itt a tavasz megint, hiába lesznek még fagyok, meg hiába nyakazza le akár majd megbolydult virágaimat a visszalépő tél, itt van a napfény milyenségében, a levegőben, a körtefám törzsén és ágain, a buszból, ahogy kinézek a tar földekre megint, igen, könnyű, felelőtlen szellők fuvoláznak megint, a földet feszíti az élet és az én odvas, tönkrement, elhasznált szívemet is.
Szomorú vagyok ilyenkor. Már alig van dolgom az élőkkel, úgy lenne szép, ha nem zendülne meg bennem ezektől a szeles bolydulásoktól semmi. Ez a negyedik tavasz, mióta az a többlet, ami benne van, elkezdett arról az emberről szólni. Most, h ő a számomra már nincsen, nem szól, mert nem szólhat róla. De elszomorít ez az irdatlan szám. Hogy mennyire régen volt már az is, h elkezdődött, h még köze volt a valósághoz. Nem remélem, h bárki érti, miről írok most, csak magam számára próbálnám elkepni megint, mi az, ami van.
Tegnap olvastam egy cikket a reménytelen szerelemről, ami végre elég közel esik az én megélésemhez. Itt van:
https://psyche.co/ideas/why-it-can-be-sublime-to-love-someone-who-doesnt-love-you-back?utm_medium=Social&utm_source=Facebook&fbclid=IwAR34vFB8R1QPn_-j9mOJbcmu_Q8KuGqtg-yrlD5PjdjhLg8HpSCcgemgn8U#Echobox=1644381903
Persze, nem 100%-osan, de legalább benne van az a szempont is, amit senki nem értett meg, akinek a szerelmemről tudomása volt: se maga a fiatalember, se az anyja, akinek sztem elmondta, se M., akkor még úgy-ahogy barátnőm, akivel még az első félév végén, a visszautasítás előtt pár hónappal megosztottam. M. reakciója ennyi volt: 'Irtsd ki tövestül!' Amit nemcsak, h nem tudtam megtenni, de vonakodtam is, mert éreztem, h nem nyerek azzal, ha legyőzöm magamban a szerelmet. Illetve lehet, h egy bizonyos síkon igen, de amiért ez az egész fellángolt bennem, azt elvesztem vele. A kapcsolatot a végtelennel. Biztos lehetne egyszerűbb szavakkal, kevesebb pátosszal megfogalmazni ezt, de én most nem tudom. A cikkben viszont ott van, amiről beszélek.
Ezért nem tudtam és nem akartam megölni. Most, h elment, és már semmilyen szinten nem része az életemnek, csak elengedni tudom. Nem ragaszkodhatok hozzá, mert akihez ragaszkodnék ilyen módon, már nem ő. Így a negyedik tavaszban már nem lehet benne. Az csak fuvolázgat, ragyog az ő hűlt helyén. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
