NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-04-10 18:35 Összes olvasás: 222946| 1644. | [tulajdonos]: today | 2022-01-03 17:24 | Ma V.M., akiről az előző bejegyzésben írtam, mikor reggel bejött a tanáriba és elhaladt mellettem, kedvesen megsimogatta a vállamat. Életében nem tett még ilyet. Nem is értem. De örülök neki, ha tévedtem.
***
Meglepő módon, bár fáj a fejem 3 gyógyszer dacára is, és még éjfél körül is fenn hánykolódom, gond nélkül fel tudok 5-kor kelni reggel. Mégpedig azért, mert három álmom is jön egymás után, és szó szerint érzem - mert mindegyik után felébredek kicsit, hogy egyre erősebb leszek tőlük. Az egyikben benne van Á., egykori másik reménytelen szerelmem. Az álom lényegében arról szól, h én bármibe fogok, tönkreteszem, szétesik, eltörik, amihez nyúlok, ő pedig jár a nyomomban és némán mindent rendbe hoz. A szeme alatt sötét karikák, úgy megkérdezném, mi baja, de nem merem.
Meg is állapítom felkeléskor, h az agyam tényleg tudomásul vette szerelmem nemlétét, azért jeleníti meg Á-val, jobb ötlet híján, ami nincs. S hogy milyen jó is ez. Aztán az úr édesanyja pont előttem vált szót - mivel pont eőttem ül- fia új kapcsolatáról egy kedves ismerőssel, szolídan és halkan teszi, de hiába nem akarom, mégis hallom. Amitől délutánra ott tartok, h többet nem kell korholnom magam, h minek nézegetem még mindig a profilját saját gyógyulásomat hátráltatva, mert a gondolata is annyira fáj, h nem fogom többet megtenni.
Hogy aztán mi fáj, a fene se tudja, felmerül az elmebetegség gondolata megint, mert nem kéne (már) érzenem semmit. Viszont pszichológus hiányában a magam módján kezelem a helyzetet: ma minden kitűzött feladatot hiánytalanul végrehajtok.
És nem lehetek vak arra sem, h megint, mint az összes eddigi krízisnél eddig is, mintha vigyáznának rám. Nincs váll, amin kisírjam magam, jogom sincs sírni, megtartó kapcsolataim gyérek és diszfunkcionálisak. Onnan szedem hát az erőt a túléléshez, ami van. A napfényből, fák ága-bogából, felhőkből, illetve az emberi értelem és jóság rezzenéseiből. És mindig van legalább egy maréknyi, ami elég másnapig. Ma pl másodszor találkoztam egy nővel a buszon, aki az út elejétől a végéig olvasott. . Előző alkalommal a ruházata alapján akár hajléktalan is lehetett volna, ma egy fokkal jobban festett: volt meleg kabátja és normális csizmája is. Fel sem nézett a könyvből. Nekem meg erről az jutott eszembe, h az angyalok köztünk járnak. Hol így, hol úgy lehetünk egymás angyalai. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
