NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-02-11 01:37 Összes olvasás: 215443| 1643. | [tulajdonos]: h | 2022-01-02 13:21 | Persze, a reménytelenségnek sem egy, hanem rendszerint 5-6 azonos irányba ható oka van. Mégis.
Az én bármiféle kapcsolatom azzal az emberrel akkor is reménytelen lett volna, ha 20 évvel fiatalabb és független vagyok. Mégpedig azért, mert annak a fiatalembernek a matematikát kivéve, különösen az érzelmeket és társas kapcsolatokat illetően önálló gondolata nincs, ezekben a témákban kritikai gondolkodásra nem képes Ehelyett közegének neveltjeként tekintélyeket követ, főleg az anyját, illetve a közege által biztonságosnak ítélteket, s az ő morális döntéseiket veszi át.
Ez a közeg pedig, aminek az édesanyja nemcsak prominens, de tipikus képviselője is, az én értékeimet veszélyként észleli.
***
V.M. az az angol szakos kolléganő, aki egykorú velem, s az egyike azoknak, akin az elfogadásom megbukott. Facebookon bejelöltem, évek óta nem jelöl vissza. Ővele is sokáig próbáltam egészséges, egyenrangú kollegiális viszonyt kialakítani, sőt, barátkoztam volna, de nem lehetett.
Beszédbe keveredünk a tanáriban vmiképp. Én kezdeményezem, nem ő. A kezében papírcetli, s egy idő múlva elkezd róla beszélni, mert nyilván ez foglalkoztatta épp.
Hogy van egy lány a C1-es, felsőfokú csoportjában, akit ő már nem tud megfelelően fejleszteni, most képzeljem el, magától jelentkezett, h hadd csináljon egy amerikai költőről előadást, (Charles Bukowski), s meg is csinálta a ppt-t, aminek persze órán nem értek a végére, és persze, a többiek unták, érthető, egy 16 éves fiút nem érdekel a költészet, nevet. Ha nem nevetne, talán nem is szólnék közbe, mert 3 év alatt megtanították velem, h rosszul járok, ha más a véleményem, pláne az ilyen 'igazságokkal' kapcsolatban. De nevet, és annyi ezzel ellentétes emlék rohan meg hirtelen, h csak megjegyzem, h én azért ismertem egy párat, akit pont de. (Ráadásul pont Bukowski...) Például a saját fiam. Folytatja tovább, véleménye a 16 éves fiúi normalitástól nem inog, legfeljebb a fiamról támadnak gyanúi így ismeretlenül.
A folytatás az, h kéne a lánynak egy beszélgetőpartner, akivel ezekről a dolgokról, költészetről és filozófiáról tudna angolul beszélgetni, mert ő, V.M., ebben már nem érzi magát kompetensnek. Valahol itt van, h elkérem a kezében szorongatott erset, mert kiváncsi vagyok, mégis milyen téma fogta meg a lányt, de mikor elolvasnám türelmetlen mozdulatot tesz, a vers nem lényeges. Hanem nincs-e esetleg alkalmas egyetemi ismerősöm. Mert neki van, szintén egy volt tanítvány, aki nagyon jó angolból és érdeklik is ezek a témák, de nem meri őket összeereszteni, mert értsem meg ez a C1-es kislány két lábbal a földön áll és nagyon rendben van a gondolkodása és ...hosszan beszél, ahogy szokott, hímez-hámoz, végül én mondom ki: mert attól félsz, h rossz hatással lesz rá szellemileg. Igen, mondja ő. Aztán még: de érted? (És ebben annyi minden benne van, h abban a pillanatban tényleg végre megértem, h miért, h ezért kezelnek ők engem így. Mert én vagyok a potenciális káros szellemi hatás.)
Az egész párbeszéd alatt ott ül a gépeknél nékünk háttal fiatalember édesanyja, aki végig valószínűleg nem követte, de a végét, a fejtartásán, azon a bizonyos tarkón, ahogy megmerevedik, látom, h igen.
Úgyhogy annak a tarkónak is mondom: 'Értem.' | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
