NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-04-10 18:35 Összes olvasás: 222944| 1639. | [tulajdonos]: in the meantime | 2021-12-25 13:34 | Voltam vásárolni karácsony előtt. S így bejutottam Szegedre is, ami mégis csak nagyobb város. De itt sem kaptam, amit hónapok óta szeretnék: keményfedeles, A5-ös méretű vonalas füzetet, amibe kiírnám a nekem tetsző verseket. Nem sprirálos, mert az szétjön. Korábban kétszer volt ilyenem, sőt, az az igazság, h meg is vannak, de nagyon romosak, folytathatatlanok. 16 évesen úgy kezdtem, h a nekem tetszőeket megtanultam, h 'mindig nálam legyenek', ezt most nem győzöm, de szerteszét interneten tárolgatni őket nem ugyanaz. Szóval ez olyasmi, ami valódi örömet okozna.
De amit keresek, nincs. Vagy ha van, akkor olyan rémes borítóval, h kösz, nem. Illetve több ezer forintért, ami szintén nem okés nekem. Nemcsak lakhelyemen, nemcsak munkahelyem városában, de Szegeden sem. Nem tudtam, h ennyire furára vágyom. Úgy tűnik, a gyártól szerint ilyen füzetre legfeljebb tizenévesenek lehet szüksége a borítók alapján. De közülük se soknak az elérhető termékek számosságát tekintve. Meg fogom oldani, végső esetben gyártok magamnak vmit. (Azért kell a kemény fedél, mert tankönyves-hátizsákos életmódot folytatok, s a puha fedél rövidtávon tönkremenne.)
Viszont addig is 2 vers a fütet helyett jobb híján ide:
Szervác József: Karácsony hava
Viszonylagos egünk alatt
naponta konkrét alkonyat
naponta konkrét éjszaka
holtbiztos Karácsony Hava
Holtbiztos Ez hát itt a tél
Valakit Krisztussá ítél
Holtbiztos jászol Bávatag
barmok és konkrét trágyaszag
Esetleg Háromkirály
Gáspár Menyhért és Boldizsár
és esetleges pásztorok
bambulnak hátha csillagot
Viszonylagos egünk alatt
ez hát a tél A megmaradt
esély egy konkrét falragasz
Holtbiztos Heródes tavasz
Bella István: Karácsonyesti vers
Istennel játszom. Már mióta
játszik az Isten velem.
Karácsony este van. Ezer év óta.
Ülünk egy csöndes szegleten
valamelyik világ zugában.
Játszom Istennel s ő velem.
Csillagok, játékvonatok
futnak közöttünk, körbe-körbe.
A halál áll és szalutál.
Vén bakter, háborúkkal megtömte
föld-csibukját, s most nem pipál.
Áll a halál és szalutál.
Talán most kéne neki szólni.
De szívem szúr. Torkom szorul.
Adja vissza! De a szám néma:
halálul, se gyerekkorul
nem tudok. Nincs csoda-morféma.
Torkom szúr. Szívem szorul.
Mintha csak értene, megmozdul
Isten. A végtelen hiány.
A világűr helyébe a nincsen
valami mássá visszaáll.
Katonaköpenytejút, s egy szó.
Fekete luk a homlokán.
Közben az idő zuhog zölden.
Karácsony van. Mint valaha.
De valami szívemben csörren.
Ránézek. És már sehova.
Előttem, mögöttem, köröttem
felemelt karral áll a fa. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
