NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-07-13 01:07 Összes olvasás: 197612| 1638. | [tulajdonos]: késik-múlik | 2021-12-21 11:13 | Késleltetett volt a reakcióm most, utoljára is. Amit az Olvasó szeretném, h megértene, h mennyire meglepnek ezek a dolgok engem is. Ez jellemzője annak az egésznek, ami tegnapi naptól megszűnt lenni. De ezt, meg ami következik, nem én irányítom, hanem zajlik a maga törvényei szerint. Ezért tud meglepni. Az viszont igaz, h én akartam, h így legyen, azt átélni, ami van, ténylegesen van.
Sok mindent lehet ezzel a hozzáállással, de pl nyerni nem. Illetve csak akkor, ha ilyen a másik fél is. Erre viszont a merítési lehetőségeket (szociokulturális környezetet) tekintve minimális esély volt addig is, míg a test vonzó lehetett, és semmi miután megszűnt annak lenni.
A teljes igazsághoz tartozna még vmi, amiről viszont nem szabad írnom. Pedig.
No, mindenesetre a tegnapi nap váratlanul nehéz és sötét volt a ragyogó napfény ellenére. Ebben nemcsak a felszámolt szerelem játszott szerepet, ami a tegnapi nappal érvénytelenítette a tegnapelőtt még őrizgetett maroknyi emléket, amik innentől kezdve majd fel fognak szívódni a memóriámból, mintha sose lettek volna, mert soha nem is voltak. Az eljárás nem fájdalommentes, de a régebben tanulságokkal és emelkedettséggel járó elemeire is jobb úgy tekinteni, mint egy undorító betegség velejáróira.
Amiről eszembe jut, h megint levert a lábamról, mihelyt nem tanítottunk, és most már 3 napra és félő, h egy felnőtt ember ezzel már megint kezdene vmit, mert nem része a normalitásnak, ami a testemmel van. Ami én vagyok. Nem több, kevesebb. És félek a saját testemtől, nemhogy a gazdája lennék.
Két éjszaka is a szüleimmel álmodtam, pontosabban vándoroltunk, dolgok történtek velünk,mint családdal, ahol a családot apám, anyám, az öcsém és én jelentettük. Mintha azóta, h ez volt a felállás, nem is történt volna semmi. Mintha a többi ember, aki rajtuk kívül megtörtént velem, nem is létezne. Ez a réteg eltalálva bennem kétszer egymás után, amikor egyébként a leggyalázatosabb állapotban voltam testileg. Akkor is ez lesz, ha majd halni készülök?
Ma van az első nap, h nagyjából uralom a testem. Mármint tünetmentesen létezem nagyjából. Erőm is van valamennyi. És, ki ne hagyjam, a tegnapi napba még egy csoda is belefért. Az egyik diákom édesanyja szeptember óta kórházban volt. Altatták, felnyitották, és inkább nem műtötték meg. Az édesapja eddig külföldön dolgozott, most ez így szóba sem jöhetett, s kezdtek anyagi nehézségeik lenni. Itt jöttem be a képbe, próbáltam nekik anyagi támogatást szerezni, ami sikerült is. De az anya állapota teljesen reménytelennek tűnt, és hónapok óta féltem, mikor jön a rossz hír. Erre tegnap ő vette föl a telefont. 78 nap után kiengedték a kórházból, 40 kiló, nem tud járni, tolószékben ül, gyógytornász jár ki hozzá és 'még nincs vége az útnak', ahogy ő mondja, de él. Ez, az előzmények után, csoda.
Ez is belefért a tegnapi napba. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
