NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-06-09 17:14 Összes olvasás: 1748864| 1629. | [tulajdonos]: graf | 2021-11-10 14:28 | Jön az email, h menjünk aláírni a bérjegyzéket több hónapra visszamenőleg. Amíg várom, h kezdődjön a szakköröm, eszembe jut. A névsorban fölöttem mindig az édesanyja aláírása. Jópár könyvet olvastam grafológiából is, utána is jártam, hogyan lehetnék grafológus kb 15 évvel ezelőtt, de természetesen erre sem volt pénzem. Azért érdekelt, mert tudom, h van tehetségem hozzá. Egyrészt a legvadabb tanítványi kézírásokat is ki tudom olvasni rendszerint, másrészt egy csomószor segített már megérteni egy gyereket az, h rájöttem, melyik korábbi diákom kézírására hasonlít az övé.
Szóval ismerem az anyukájáét is. Aztán a harmadik papíron nem az övé volt az én vonalam fölött, hanem a fiáé. És olyan rosszul esett, h teleszaladt könnyel a szemem. Megint maszkot hordunk szerencsére. A kezemből meg kiment az erő, semmi kedvem nem lett odaírni alá a saját nevemet. Aztán a következő papíron megint. Nézem a dátumot, 2021. június. És még egyszer.
Utána kiültem az udvarra meginni a teám, h vmi levegőhöz is jussak. Meglepett a reakcióm, mert egyébként tünetmentes vagyok azt leszámítva, mikor kedvem támad kínosan szar verstelenséget írni erről a semmiről. De lám, elfojtva meg. Mostanában fogtam föl, ami hihetetlennek tűnt júniusban, h nem fogom többet látni. Ami fura, h az anyja arcában meg látom kétnaponta. De lám, milyen szerencse, mert még az aláírása is így hat.
És itt jövök rá, h barom vagyok. Biztos nem jött vissza aláírni. És ugyanaz a toll, mint az anyjáé. És úgy rányomva, ahogy ő soha, az anyja meg mindig. És a J betűn az a hurok. Persze, h az anyja írta alá helyette utánozva az ő írását. Nincs miért sírni. Hát így vagyok. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
