| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-10-24 22:39 Összes olvasás: 205258| 1527. | [tulajdonos]: test és lélek | 2021-05-02 15:30 | Pár nappal ezelőtt fogalmazódott meg bennem, h azért nem zavar különösebben a karantén, mert nekem már nincs nagyon hova mennem.
De ma mégis kiléptünk a bűvös körből, a lassan lerobbanó házból és az elburjánzó kertből, ami ellen annyit és oly sokáig küzdöttem, mert ha szűkösen is, de nem így szeretnék élni, de mostanában majdnem többet vagyok rosszul, mint nem, nem tudom helyette megcsinálni, és már nincs erőm küzdeni, h ne ez legyen. Az van tehát, ami akkor van, ha mindent ráhagyok arra, akivel élek. Lassú pusztulás festői képekkel tarkázva.
De, mondom, ma kiléptünk, mert hajlandó volt elvinni anyukámékhoz Anyák napja alkalmából. Váratlan mellékhatásként megint megrészegült szemem, orrom, lelkem a tavaszi ragyogástól, ezüst-arany-lenvirágsárga, amitől eszembe jutott, h tényleg mennyit is jelentett pont emiatt tavaly a biciklizés és megint úgy jöttem haza a kicsi örömdózis után, h fel vagyok kavarva, és utálom magamra venni a jármot, ami a mindennapjaim.
Pedig épp mostanában jött az is, h tök mindegy, mi van a lelkemben, csak el kéne menni az összes illetékes orvoshoz, és megtudni, h mennyi és mi a jövő a testem szempontjából. Ja. És valahogy jól élni le azt, amit.
Jól. Kerülgetem évek óta. Ugyan mit jelenthet az én helyzetemben? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
