NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-10-17 17:33 Összes olvasás: 204670| 1664. | [tulajdonos]: gh | 2025-10-15 21:14 | olyan nehéz a tudatot
elengedni végül
leválni az életről
végképp tárggyá válva
gazdátlan hagyva földi
kincseket, miket megesz
majd a moly, a rozsda,
s amiket a mennyben gyűjtöttél
még utolsót lobban | |
| 1663. | [tulajdonos]: Kántor Péter | 2025-10-13 14:58 | Kántor Péter: Mutass nekem
Mutass nekem egy olyan utcát,
egy olyan utcát vagy teret,
ahol harminchat évesen
sétálhatok megint veled.
Mutass nekem, mutass nekem
száz métert, vagy csak hatvanat,
ahol úgy futok, mint a szélvész,
s mögöttem mindenki elmarad.
Mutasd nekem, mutasd nekem
anyám ahogy rám mosolyog,
évek telnek el, évtizedek,
és én még mindig álmodozok.
Mutass nekem egy széles folyót,
azt a széles folyót, amit úgy ismerek,
ül a partján egy ősöreg ember,
ül a partján egy kisgyerek.
| |
| 1662. | [tulajdonos]: ez viszont vicces | 2025-10-10 18:31 | Tanári csoportban osztották:
"Adózzunk 1 perc néma csenddel azoknak az iskolásoknak, akiknek kötelező olvasmány lesz a Sátántangó, de úgy akarják majd megúszni, hogy inkább megnézik a filmet..." | |
| 1661. | [tulajdonos]: jav | 2025-10-09 15:54 | | Nobel-díjat | |
| 1660. | [tulajdonos]: The way things go | 2025-10-09 15:09 | Nobel díjat kapott az az író, aki évekig a kedvenc íróm volt, s akinek, ha jól számolom, (Az ellenállás melankóliája, Sátántangó, Háború és háború, Rombolás és bánat az ég alatt, Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó; Báró Wenckheim hazatér) 6 regényét olvastam eddig. Ha jól emlékszem, 19 évesen fedeztem fel, emlékszem Nyíregyházán egy olvasókörre 1990-ből, ahol nem voltam képes megmagyarázni másoknak, hogy ha ilyen sötét, akkor miért jó szerintem mégis (már tudom, amit akkor nem).
Szóval megtaláltam magamnak, mert arról beszélt, ami az én gondolkodásomban is a leglényegesebb (nem mondom meg, mi, annyi segítség, h a másik kedvenc íróm ugyanígy évtizedekig Dosztojevszkij volt). Plusz biztonságos helyek voltak a szövegei intellektuális szempontból. (Ez elég borzasztóan hangzik, de remélem, h lesz, aki érti, mire gondolok.) Megnyugtatóan okosak, nem tettek gondolkodásbeli engedményeket. Végig voltak gondolva.
Aztán az utolsó három könyve során kiábrándultam. Ezt is tudom, h kb miért van, de ezt sem akarom idetenni. Viszont nem nagyon akarózik azóta tőle olvasni, mert pont azt nem fogja nekem adni, ami miatt annyira fontos volt valaha.
S most megkapta az irodalmi Nobelt. Örülök, h így történt, éreztem, h meg fogja, még fogadni is próbáltam rá, de nem sikerült. (Én meg a gazdagság taszítjuk egymást.) Fura, hogy mások most kezdik majd olvasni, én meg már nem (azt hiszem).
The way things go. | |
| 1659. | [tulajdonos]: napok | 2025-10-06 20:07 | Egy éve apám utolsó legjobb napjait élte. Ezek egybeestek (egyik) legnagyobb félelmem napjaival. Végigféltem azt az utolsó jó időszakát. Amikor rólam lekerült a teher, nagyjából akkor kezdődött a végjáték. Az viszont (talán) jó, h éppen emiatt, tavaly ilyenkor minden hétvégét velük töltöttem. Ennél többet nem lehettem vele. Ennél többre nem is lett volna igénye.
Vannak szívszorító képek bennem. Furcsa mód, mintha életük végén a szüleim kissé a gyerekeimmé váltak volna. Anyámat úgy sajnálom, mint azt a csupa élet kislányt és fiatal nőt, akinek a lelke mélyén megmaradt. Nincsenek válaszaim a halálra, apámnak sem voltak, de az utolsó időkig gondolkozott rajta, h mivégre. A házban, amit eladtunk tavaly, az ágyon volt két plüss. Amíg a vevőjelöltre vártam, az ölembe vettem őket és sírtam. | |
| 1658. | [tulajdonos]: skóla | 2025-10-05 12:04 | " Az elvágyódás első megnyilvánulása a fokozott intellektuális érdeklődés, a tanulás, az iskola iránti szeretet. Reichard Piroska életében meghatározó élmény és éveken át éltető közeg, írásainak is visszatérő témája az iskola; olyannyira, hogy hosszú időn át ő volt a Nyugat "diáklánya". Számára az iskola nem a társadalmi érvényesülés ugródeszkája, nem is kizárólag a tudás és sikerélmény forrása, de legalább ennyire az a zárt és igazságos világ, amelyben otthon érzi magát, ahol el tud igazodni, hiszen jó és rossz, erény és hiba nemcsak hogy világosan elválik, de érdeme szerint meg is ítéltetik.
'Kezdettől fogva mindvégig: utolsó egyetemi vizsgámig s azontúl utolsó tanítási órámig szerettem iskoláimat. Ma is hitetlenkedve hallgatom, ha valaki8 szeretetlenül, vagy éppen gúnyosan beszél iskolájáról. ' "
217. oldal, 5. fejezet - A szelíd jóság Reichard Piroska in Borgos Anna- Szilágyi Judit: Nőírók és írónők, Noran Könyvesház, 2011) | |
| 1657. | [tulajdonos]: Izmit, Balassi | 2025-10-01 12:17 | Múlt hetet Erasmus-pályázat keretében a törökországi Izmit második legjobb középiskolájában töltöttem. 20 gyereket vittünk, de az én feladatom a "job-shadowing" volt: órákat látogattam és a török oktatási rendszerről próbáltam minél többet megtudni. Angol-, német-, török irodalom és filozófia órákat néztem, az utóbbi kettőt úgy, hogy egy-egy önkéntes diák tolmácsolt nekem, mert a tanárok nem tudtak angolul. Sok szempontból tanulságos és érdekes volt, de ide csak annyit írnék le, hogy a nyelvoktatás terén egyértelműen mi vagyunk előrébb, hiába tartja a közhely még mindig rossznak a magyarországi nyelvoktatást, ez kb 15-20 éve biztosan nem igaz, de masszívan benn ragadt a köztudatban.
A másik pedig az egész látogatásom legjobb élménye, ami a 12. osztályos török irodalomórán esett meg. Itt olyan diákok voltak, akik ebből a tárgyból tesznek majd egyetemi felvételi vizsgát. A tanárnő készült rám, eredetileg az expresszionizmus volt a téma, s illusztrációnak József Attila néhány törökre fordított verséből hozott részleteket. Utána az egymásra hasonlító török és magyar szavakról beszélt és illusztrálta egy Youtube videóval (sok ilyen van). Itt elmondtam én is, amit erről a témáról tudok. Aztán - kb 10 perc volt még hátra- megkért, hogy beszéljek én is. Így egyszer csak ott találtam magam 20 csillogó szemű török diák előtt (3-4 fejkendő mindössze), s azon vettem észre magam, hogy Balassiról és a Hogy Júliára találá-ról beszélek. Egy Balassi-vers fenn volt megzenésítve törökül és magyarul Youtube-on, belehallgattunk, aztán jöttek a kérdések. Iszonyú lelkesek voltak! A végén megkértek, hogy beszéljek kicsit magyarul. Megkérdeztem, hogy jó-e, ha elmondom a verset. Jó lesz. Így elmondtam. Ha a szöveg nem is, de a átment a verszene. Megtapsolták. | |
| 1656. | [tulajdonos]: ingyen barangolható | 2025-09-20 13:51 | ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont Lexikológiai Intézet közleménye:
"A magyar nyelv nagyszótára korpuszalapú szótár, 1772-ig visszamenő korpuszunkban (szövegadattárunkban) található adatok feltérképezése alapján állítjuk fel egy szó jelentésstruktúráját, és definiáljuk a jelentéseket. A szavak alakváltozatait (pl.: veder - vödör) és jellemző írásváltozatait is megadjuk. Magyar szövegkörnyezetben is megtalálható a fotel fauteil(le) írásváltozata.
Az Új magyar etimológiai szótár szerint a fotel szó a franciából terjedt el; vö. (ófr.) fau-deteuil ’összehajtható támlás szék’ [< ófrank *faldistôl ’ua.’]. A magyarba főleg német, esetleg még francia közvetítéssel is került át."
A magyar nyelv nagyszótára a legnagyobb magyar nyelvű értelmező szótári munka, eddig elkészült kötetei nyomtatásban is megjelentek, a nagyszotar.nytud.hu oldalon pedig ingyen is használható. Az Új magyar etimológiai szótár szintén a Lexikológiai Intézetben készült el pár éve, és ingyenesen használható az uesz.nytud.hu oldalon."
| |
| 1655. | [tulajdonos]: Carol Ann Duffy: Dolphins | 2025-09-20 11:37 | Carol Ann Duffy Selected Poems (Penguin, New York, 1994) kötetét még Philiptől kaptam, 1998-ban.
2019-23 között újra olvastam és le is fordítottam pár verset belőle. Akkor már túl voltam a Mesterházi Mónika-féle online versfordító szemináriumon, amit a kovidnak köszönhettem, így az egyik fordítást el is küldtem, a Versum online-nak 2023 július 24-én. Természetesen nem méltattak válaszra, majdnem biztos vagyok abban, hogy az emailt nem nyitotta meg soha senki. Így, felbátorodva egy másik naplón, itt közlöm az eredetivel együtt:
Carol Ann Duffy: Delfinek
A világ az, amiben úszol, vagy táncolsz, ennyi.
Elemünkben vagyunk, de nem vagyunk szabadok.
A nagyvilágon e kívül nem bírod levegővel sokáig.
A másik sajátforma. Mozgása alakítja a gondolataim.
Ahogy az enyém is. Van egy ember és vannak a karikák.
És van az állandóan ömlő bűntudat.
Nem találtunk igazságra ebben a vízben.
A húsunkon nem remeg a magyarázat.
Áldottak voltunk egykor, s most nem vagyunk azok.
Pár nap utazás ebben a közegben, s fordítani kezdünk:
Ugyanez a hely volt. Mindig ugyanez a hely,
s fölötte az emberek mindig ugyanazok.
S most már áldottak sem vagyunk, mert a világ
nem mélyül el annyira, hogy álmodhassunk benne.
A másik tudja ezt, s visszatükröz, mert szeret.
Ezüstbőrünk úgy villan meg, mint annak emléke,
hogy van máshol is. Van egy színes labda,
ami nem eshet le, míg az ember el nem tűnik.
Eltűnt a hold. Mint egyetlen végtelen barázdát,
rójuk egyhangú köreinket a vízben. A másik szívében
egyre szól, ami elveszett örökre. Kővé dermeszti a szívem.
Műanyag játék van, remény nincs. Lesüllyedünk a végső
határig, ameddig a medence enged. Sípszó.
Van az ember, s tudjuk, itt élnünk, halnunk kell.
----------------------------------------------------------------------------------
Carol Ann Duffy: Dolphins
World is what you swim in, or dance, it is simple.
We are in our element but we are not free.
Outside this world you cannot breathe for long.
The other has my shape. The other's movement
forms my thoughts. And also mine. There is a man
and there are hoops. There is a constant flowing guilt.
We have found no truth in these waters,
no explanations tremble on our flesh.
We were blessed and now we are not blessed.
After travelling such space for days we began
to translate. It was the same space. It is
the same space always and above it is the man.
And now we are no longer blessed, for the world
will not deepen to dream in. The other knows
and out of love reflects me for myself.
We see our silver skin flash by like memory
of somewhere else. There is a coloured ball
we have to balance till the man has disappeared.
The moon has disappeared. We circle well-worn grooves
of water on a single note. Music of loss forever
from the other's heart which turns my own to stone.
There is a plastic toy. There is no hope. We sink
to the limits of this pool until the whistle blows.
There is a man and our mind knows we will die here. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
