NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-01-11 15:34 Összes olvasás: 212270| 1909. | [tulajdonos]: mennyi | 2026-01-05 15:09 | mennyire egyirányú
mennyire egyfele
mennyire csak elvesz
mennyire rám tukmál
mennyire
mennyire csak a végről
elrepedt tojáshéj tartja
bennem az életet | |
| 1908. | [tulajdonos]: reading | 2026-01-04 17:39 | A párbeszédnek, arra való nyitottságnak én is örülök.
xxx
Tavaly 53 könyvet olvastam. Amikor utoljára önazonos voltam és éltem az életem, 2016-ben, mindössze 25-öt. Ha végignézem a statisztikákat azt látom, hogy az olvasmányaim száma fordítottan arányos az örömmel/önrendelkezéssel. Azért olvasok ennyit, mert nem élek, lényeges részeim le vannak zárva, el vannak távolítva belőlem. Jobb híján olvasok, ami, persze, nem kevés. De ha lenne választásom, azt a plusz 28 könyvet becserélném egy-két megkönnyebbült, önfeledt, reményteli, tiszta pillanatra, órára, napra.
xxx
| |
| 1907. | [tulajdonos]: T/1 | [tulajdonos]: lelkület 3 | 2025-12-28 19:20 | Pankotai Lili eredeti szövege ezen a linken olvasható vágatlanul (a címet én adtam, hiszen az eredeti interjúnak nem volt):
https://azane2blog.wordpress.com/2025/12/28/pankotai-lili-igenytelen-orszag/ .
Amit írtam a saját anyagi gyarapodásukra fókuszáló politikusokról, az én interpretációm/összegzésem csupán. Az eredetit azért nem raktam ide, mert aktuálpolitikának értelmeződött volna, pedig elsősorban nem amiatt találom érdekesnek. Fontos jellemzője, amit itt sajnos nem sikerült visszaadnom, s ami az őt idézőknél is kimaradt, hogy végig többes szám első személyben fogalmaz, MIrólunk, magyarokról beszél. Úgy tűnik, szándékom ellenére rossz szolgálatot tettem a gondolatainak.
Annak, hogy az én, így hamis, summázatomból kimaradt a T/1, az én saját elidegenedettségem az oka.
(De lehet, hogy önmagában már ez a téma is határsértő. Innentől átviszem máshová.)
| |
| 1906. | [tulajdonos]: lelkület 3 | 2025-12-28 13:01 | Mivel szünet, olvashatok magyarul, s kedvemre. Régóta vár Eötvös József a polcon, most sorra kerítem. Nővérek és elbeszélések. Nagyon tanulságos és jóleső. (Mostanában már nem a megfejtésért, az önfejlődésért, nem a tudásért, legyen használható, vagy használhatatlan - mint például törökül tanulni- olvasok, még csak nem is azért, hogy addig se legyen az az emberi élet, tudat, ami a könyvet alkotta hiába, hanem, mint most rájövök, a kapcsolódásért az értelemhez. Egy bizonyos módú hozzáálláshoz az egészhez, amiben felelősség is van, önáltatás viszont nincsen.)
Meglepő módon a 19. századi paraszti/népi gondolkodásról is derülnek ki olyan dolgok, amik rezonálnak jelenkori kisvárosi tapasztalataimmal. (Megint rájövök arra is, hogy mennyire szeretek novellákat olvasni és hogy tényleg milyen sok jó elbeszélés van feledve.)
Például ez:
"Csalódik, aki a nagyravágyást csak palotákban és udvarok körében keresi; hatalmas szerepet játszik az falvainkban is a nép azon osztályai között, melyeket közönségesen az arisztokráciával ellentétben képzelünk, s melyek saját körükben éppannyi arisztokrata hajlammal bírnak, mint bárki más. A felsőbbséget sehol sem követelik szigorúbban, mint a nép között; csakhogy ezen arisztokrácia alapját a népnél majdnem kizárólag a vagyon alkotja. A telkes gazda, aki szebb házzal vagy több marhával bír, tiszteletet követel, és szomszédai többnyire zúgolódás nélkül hódolnak felsőbbségének; midőn még a bíró választása a gazdáktól függött, csaknem kivétel nélkül mindig a legvagyonosabbakra adták szavazatukat."
483-484. oldal, A molnárleány (Magyar Helikon, 1973)
Ehhez hozzátéve, hogy a novellában a falu első embere ilyen módon a molnár, aki a vagyonát úgy szerezte, hogy nyalka legény lévén elvette az özvegy molnárnét, aki anyja lehetett volna. Ez, bár hajdan kinevették, a jelenlegi tekintélyén semmit nem csorbít. Amiről eszembe jut Pankotai Lili nyilatkozata, amiben arra a következtetésre jut, hogy a magyar társadalomnak elsősorban pénzre van igénye, és a rendszerrel, az öngyarapodásukra fókuszáló politikusokkal azért sincs baja, hiszen azok csak úgy gondolkoznak, mint ők. Amiből az is következik, hogy mivel a nép a vagyont tiszteli elsősorban, akármilyen eredetű is, nem fogja zavarni a luxus, sőt.
| |
| 1905. | [tulajdonos]: cetlire | 2025-12-22 18:50 | | Eh, miért is nem tudsz, Bülbülszavú, gatyát mosni magadnak? | |
| 1904. | [tulajdonos]: Ratkó | 2025-12-22 13:01 | Meg könyveket mentek. Szemben a sodrással, mint mindig. Az óvoda oldalában van egy decensebb könyvesszekrény (a majsai buszmegállóban az is lezüllött teljesen, mikor valaki isten tudja honnét előkerült ragadós, mocskos könyvekkel öntötte tele), onnan. A legújabb, ami elhoztam onnét egy Ratkó József kötet, a címe Félkenyér csillag.
Ebben olvastam ma reggel:
Ratkó József: Nem löszön, futóhomokon
Nem löszön, futóhomokon
holtakkal töltött talajon
épül ez a társadalom.
Jobbágyok, kurucok, szegény
parasztok, munkások szívén -
Ez a föld attól oly kemény.
Dicsérni gazdag földedet
ne a bányákat emlegesd -
kiaknázatlan vérerek
húzódnak alattunk, olyan
szélesen, mint erős folyam.
Mit ér akár a vert arany?
Nem löszön, futóhomokon,
jövőt csak ilyen alapon:
holtakkal töltött talajon
építhetsz, eggyen egy fajon. | |
| 1903. | [tulajdonos]: Horgonyhely | 2025-12-21 14:19 | Moskát Anita: Horgonyhely
Amikor valami olyan rossz történik velem vagy körülöttem, amit nem lehet elfogadni/elviselni, akkor hálás vagyok az ilyen könyvekért, amiket ilyenkor olvasni lehet.
Azért volt jó olvasni ebben a nagyon sötét állapotban (is), mert a megjelenített világ semmivel sem reményteljesebb. Sötét, nyirkos és determinált. És rövid, a nők kivirágzásukkor kezdenek élni, egy férfi 30 évesen már öreg, az 50 év felfoghatatlan vénség.
A világ kifordított patriarchátus, a feminista panaszok mindegyike megjelenik, csak ellenkező előjellel: itt a terhes nők a tápláléklánc csúcsai és a nők zsákmányolják ki ugyanolyan cinizmussal a férfiakat (szexuálisan is), ahogy az teljesen megszokott és elfogadott volt férfiak részéről a nőkkel kapcsolatban a patriarchátus hosszú évezredei alatt. Ez furcsa olvasói helyzetet teremt: felháborodom és empatizálok a nők által elnyomott férfiakkal, miközben a feminista énem kap muníciót: hát ezért nem helyes és természet (és Isten!) rendje szerint való a nemek közötti elnyomás.
(Fel is merül bennem, hogy ezt a könyvet jó lenne, ha minél több férfi olvasná el, hátha akkor jobban megérti a női 'panaszok' jogosságát és az előjogok tarthatatlanságát.)
Mert ebben a világban is a természet rendjéből és végső soron egy olyan élőlényből ered a társadalmi hierarchia, amit az egyik beavatott egy ponton Istennek nevez. Ezek a föld szívei, amit ugyan táplálja az embereket, de belőlük táplálkozik, és mint végül kiderül, nemcsak a testükből, de a halál előtti utolsó gondolataikból is.A világ hierarchiájának kulcsa, a horgonyhelyek is innen, ezekből a gumókból erednek: azért vannak az emberek helyhez kötve, hogy az egyes gumóknak legyen tápláléka. A világ tenyészetként fejtődik meg az utolsó előtti fejezetben szaporulatra optimalizálva, ahol az egyéni életeknek nincs egyén felől nézve célja kizárólag az 'Isten' önzése/önfenntartása felől. A kettő közötti viszony részben megfeleltethető a gazda-háziállat viszonynak, a háziállat felől nézve.
Részben, mert ennél kuszábbá teszi a kapcsolatot két dolog, a gumók születése, illetve a varázslás. Mindkét aktus során keveredés történik táplálék és gazda között, de az árat jellemzően mindig az emberek fizetik meg: látszólagos uralkodásuk ára a földlepra, a testük annál inkább felemészti a föld, minél többször uralják/használják saját céljaikra. Varázsló nem lehet akárki, csak aki földet (és benne halottakat) eszik. Erről olvasni először megkönnyebbülés volt a saját halállal szennyezett élethelyzetemből, hiszen a humuszról, az életerős földről tanultuk, hogy az elhalt növények, állatok (emberek) lebontott szerves anyagai teszik életerőssé. A szerző biológiát végzett, tudja mit beszél. Szóval földevésről olvasni, a „földből lettünk földdé leszünk” középkori/antik közhelyét plasztikusan megjelenítve átélni vigasztaló volt. És talán az maradt annak ellenére is, hogy a gumóról kiderült, hogy a vérre reagál, hogy halottak testét áldozzák neki, hogy a gyűlölet táplálja, a szeretet nem. | |
| 1902. | [tulajdonos]: monates | 2025-12-16 09:30 | Beteg vagyok, ezért van egy kis időm élni. Írni, tanulni, olvasni. Gyerekeim lelkével foglalkozni, kinyílni emberek felé netán. Nyitva az ablak, árad be a levegő, tisztulnak a dolgok, meg is lepődöm kicsit, hogy mennyire. Hogy tényleg erre lenne szükségem: időre, amit nem zabál fel a "munka" ahhoz, hogy dolgozzak.
Szóval olvasok. Pl a Magyar költőnők antológiáját, amit múlt karácsonyra kértem és kaptam. Tömény olvasmány, rengeteg név, életrajz, nevenként 1-2 vers. Lexikon inkább, mint kötet. Így egyszerre sokat nem igazán érdemes, mert nem tudok ráhangolódni egy emberre, már ott is van a következő, az ő életrajzi adataival. De időnként maga az életrajz is megdöbbent:
"(Szász Polixénia) 1852. április 15-én megtartott esküvőjük után Nagykőrösre költöztek; Arany János a szűkebb baráti társaságukhoz tartozott. Férje, valamint a reformkori lírikusok, különösen Tompa Mihály hatására kezdett verselni Iduna néven. Korai halála (Nagykőrös, 1853. június 17.) után férje adta ki 14 versét. A kicsiny kötet mottóját, akárcsak a sírfeliratot Arany János írta." (94.o.)
Ami megdöbbent, hogy milyen keveset élt (22 évesen halt meg!) és hogy az a bizonyos nagykőrösi irodalmi élet, amiről itt most szó van az mindössze 15 hónap! Az egy közölt síkságról való elvágyódásról szól.
Ugyanez, talán fokozva Szőllősy Nina, akinek a 2 közölt versét egészen jónak találom. Az ő életrajza:
"1843. május 29-én született, színésznőként futott be pályát, de számos beszélyt, verset tett közzé a Játékszíni emlényben, a Családi körben, és az Emília évkönyveiben. Halála: Balatonfüred, 1861. február 20."
Tessék? Az a befutott pálya színésznőként és a számos beszély, vers közlése belefért 17 évbe?!
Ezek a sorsok és sorsösszegzések azért is elgondolkodtatóak nekem, mert megint ott tartok, hogy nem tudom, hogy ami hátra van azt években, vagy csak hónapokban mérik. De hogy a hónapok sem kevesek, lám. (Már ha nem zabálja fel őket a "munka".) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1900. | [tulajdonos]: váró | 2025-12-06 17:49 | egy kutató azt írja,
hazámban 13-ról 3%-ra csökkent a könyvet olvasók száma.
lehet, hogy élethelyzet függő,
mert másnap a nőgyógyászati váróban,
ahol a várandósok együtt várakoznak
az onkoterápiás páciensekkel
a 15 főből, három olvasott könyvet,
mind a hárman az utóbbiak közül.
a mellettem ülő nő pedig
klasszikus algebrai feladatokat oldott meg
valakinek. Általában kevéssé szólunk
egymáshoz, de mikor úgy elragadták
a polinómok, hogy véletlenül megbökött
elnézést kért, hogy "megtámadta a ceruzám".
előttem ment be, s mikor kifelé jött,
a hordágyon üldögélő, ősz
elegáns asszony megszólította,
hogy ne haragudjon, de muszáj megmondania,
hogy régen látott ilyen csinos lábakat.
Legalább valami jól sikerült ma,
nevetett fel. Ezután már az se lepett meg,
hogy a másik oldalamon levő asszony
rám bízta a cuccát, amíg a vizsgálóba
ment és jó egészséget kívánt, mikor
távozott.
Az egyik nő egy olyan könyvet olvasott,
ami szabadulást ígért, a másik a Téli berket.
A harmadik én voltam.
Köztünk a kismamák jártak-keltek.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
