NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2026-09-19 00:08 Összes olvasás: 181289| 206. | [tulajdonos]: Becsey Zsuzsa A rózsaszín nyúl | 2012-09-17 20:19 | Nincs időm mostanában. Vagy inkább energiám. Se írni, se olvasni. Se dokkolni, nagyítózni. Inkább be se lépek, nehogy elcsábuljak. Pókerezni? Arra azért mindennap kerítek időt. Nekem az olyan most, mint a keleti kultúrában forgolódóknak a jóga.
Emlékeimben kotorászva felrémlett a rádzsa jóga, ami bennem úgy csapódott le, mint a tudat egy irányba állítása. Már annakidején is abban maradtam magammal, hogy inkább megkeresem azt, ami ott és akkor érdekel, és akkor ez az egy irányba állítás spontán módon megtörténik.
…
Kezdem az ötödik lépcsőfokkal, ami -
A Pratjahara
… az érzékek visszavonása, vagyis a koncentráció fejlesztése. Ezen a lépcsőfokon a gyakorló szüntelen erőfeszítéssel már megtanulja kizárni elméjéből a zavaró gondolatokat, így tovább léphet a hatodik lépcsőfokra, a DHARANA-ra, ahol tovább fejleszti a koncentrációs készségét. Figyelmét megtanulja egyetlen tárgyra, például egy virágra vagy a gyertya lángjára összpontosítani, teljesen elmerülve a látottakban. Így vonja teljesen uralma alá a tudatát, és megismeri annak működését.
A koncentrációt, az egyhegyűséget ékágrának nevezzük.
Enélkül a koncentráltság, egyhegyűség nélkül semminek a mesterévé nem válhatunk.
A dharana a meditáció első fázisa, vagyis a hetedik lépcsőfok
A Dhyana
A dhyana, a meditáció akkor következik be, amikor képesek vagyunk összpontosított állapotban maradni két és fél percig. Patandjali szerint ez a lépcső nem annyira módszer, mint inkább egy tudatállapot, melynek leírására nincsenek megfelelő szavaink.
A Samadhi
A jóga útját járó célja. Ebben az állapotban a jógi teljesen tudatos és éber. Itt már megszűnik a tér, az idő, az ok, az okozat, és a látó önmagába fordul, a meditáló eggyé válik a meditáció tárgyával, megszűnik a dualitás, a kettősség. Ez az igazi jóga, ahol a tiszta tudatosság, igazság és leírhatatlan boldogság megtapasztalása van. Ezt az állapotot csak a mély hallgatás tudja kifejezni. A jógi, aki erre a lépcsőfokra feljutott, elhagyja az anyagi világot, és az örökkévalóságba merül.
http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20040524/a_radzsa_joga_nyolc_lepcsoje/
Ezt az élményt minden elmélyüléssel járó tevékenység megadja, amennyiben vesszük magunknak a fáradságot, hogy megkeressük, egy adott időszakban milyen tevékenység művelése közben vagyunk erre képesek.
Igazából nem is erről szándékozom írni, ez csak egy hosszabbra sikeredett bevezető, amolyan magyarázom a bizonyítványom.
Egy könyvhéthez kapcsolódó élményemre szeretném felhívni a figyelmet. (Ez a pesti könyvhét, amin én sajnos nem voltam, de a lányom szerint „anya feltétlen el kell jönnötök, olyan eleven, olyan jó a hangulat, olyan, mint a vásár Debrecenben, csak itt könyvek vannak”) A lányomra bíztam, hogy Becsey Zsuzsa két könyvét, A rózsaszín nyúl – 13 mese, és a Nyuszi álma versekben címűeket (Megjelent a Napkút Kiadó közreműködésével), vegye meg nekem. Ez megtörtént, és amikor legközelebb Pesten jártam, magamhoz vettem a könyveket. Az első, a 13 mese volt hazafelé az úti olvasmányom. Nem tudtam letenni; ez a férjemnek is feltűnt, aki belelapozott a másik könyvbe (később ő is elolvasta mind a kettőt).
Szerinte a két könyv unikum, különlegesség, Zs. a magyar Sylvia Plath (mert természetesen Plath regényét, Az üvegburát is elolvastattam vele), aki minden sorát vérrel írja. Szó került elismertségről és hasonlókról, mikor beszélgettünk róla. Nincs benne a fősodorban, mert vájtfülűeknek való. Ez volt a konklúzió.
Pedig a könyv nyomot hagy az emberben. Beleég a lelkébe, úgy, ahogy van, szövegestől, versestől, képestől, vers és kép, könyv és szöveg egymástól szét nem választható különös egységet alkot. Azt az egyediséget hordozza, amire olyan sokan vágyakozunk, akik írással valamilyen szinten foglalkozunk, és ami olyan ritkán sikerül.
Hadd idézzem Maugham-ot (kamaszkorunkban sokan olvastuk Az ördög sarkantyúját; ezt a részletet más is idézte már a neten, belém is belém ragadt annakidején, mint a bogáncs a gyerekkori ruháinkba):
„Miért hiszitek, hogy a szépség, ami a legbecsesebb értéke az egész világnak, csak úgy hever, mint kavics a parton, hogy a közönyös járókelő hanyagul fölszedegesse? A szépség csodálatos és különös valami, amit a művész hív életre a mindenség káoszából, lelki vívódások és gyötrelmek között, és nem adatik meg mindenkinek, hogy felismerje. Hogy megértse az ember, át kell élnie a művész élményét. Dallam a szépség, amelyet a művész énekel nekünk, és hogy a dallam visszahangozzék a szívünkben, ahhoz tudás, fogékonyság és fantázia kell.” | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
