NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2026-09-19 00:09 Összes olvasás: 181295| 202. | [tulajdonos]: A váza | 2012-05-05 10:21 | Bevezetés
Maupassant nagy becsben volt nálunk. Keményfedelű kötésben, két kötetben megvoltak az összegyűjtött novellái; nagyon szerettem, kamaszkorom egyik meghatározó élménye. A regényei közül (az Olcsó könyvtár puhafedelű, 11x15 cm-es könyvét olvastam először) A szépfiú ott van a tíz legkedvesebb könyvem között. A többi regénye nem volt számomra különösebben érdekes.
Édesapám időnként emlegette, hogy Maupassant-t Flaubert vezette be az írómesterségbe, és elmesélte azt a történetet, hogy egy váza virágról kellett neki többször egymás után írnia, így arra kényszerült, hogy az adott témában mindig mást és mást vegyen észre, olyan újabb és újabb részleteket is, amelyek először elkerülték a figyelmét. Az írásra kényszerítésnek ez a módja rendkívüli módon megmozgatta a fantáziámat, többször vissza- visszatért, mint megoldandó feladat, és mindig arra jutottam, nemhogy 7 alkalommal, de egyetlen egy alkalommal sem lennék képes egy váza virágról 3 mondatnál többet írni.
Most, hogy máshonnan megközelítve ezt a kérdést, újra nekiveselkedem a problémának, először is megpróbáltam ellenőrizni a történetet. Az interneten rákeresve meg is találtam, az interjú, amelyben L.J. elmeséli, az alábbi linken elérhető.
http://www.kreativ-iras.hu/node/42
Kicsit más, mint édesapámé, egy fáról kell Maupassant-nak írnia, és a végén egy összefoglaló zárónovella megírása még a feladat.
Ami az én vállalkozásomat illeti, arra jutottam: valószínű nem a konkrét váza virágról/fáról írt kedves szerzőm, hanem a hozzá kapcsolódó asszociációkról, és az ügy már nem is tűnt annyira reménytelennek. Hogy így volt-e, nemigen tudható, nekem legalábbis nincs erre vonatkozó információm, és úgy gondolom, mivel a probléma folyamatosan bennem élt, felfigyeltem volna rá, ha valahol írnak erről, mármint magukról az elkészült vázlatokról.
Megmaradhatok abban a hitemben/tévhitemben, hogy a megírás módja az általam feltételezett módon történt. Így fogok eljárni, azzal a különbséggel, hogy zárónovella helyett ezt a bevezetést írom. Egyelőre csak végiggondoltam, össze tudok-e szedni annyi, a kiválasztott tárgyhoz kapcsolódó képzettársítást, hogy a szándékomat végigvigyem.
(Ez az óvatosság indokolt, nem tartozom a végrehajtó típusok közé, a szándék gyakran erősebb, mint a tett. Egy példa az ifjúkoromból: a várva várt, és aztán nagy csalódásként átélt pszichológia órák egy feladata volt valamiféle fogalmazvány megírása. A téma érdekes volt, én magam is elgondolkoztam rajta, fel is vázoltam magamban a történetet, de a megírásig nem jutottam el. Egyik osztálytársam megírta, felolvasta, én csak a vázlatot mondtam el. Mind a ketten ötöst kaptunk, az osztályban valószínű fel voltak háborodva, és joggal. Ma sem szívesen emlékszem erre. És bár azt hiszem, az általam vázolt ötlet nem volt sablonos, nem kellett volna érdemjeggyel honorálni, hanem ösztökélni kellett volna a téma megírására.)
Úgy tűnik igen, 6 alkalomra való anyagot látok lelki szemeim előtt.
A kiválasztott tárgy egy fekete nádudvari váza (26cm magas, alsó átmérője és szájának átmérője 10-10cm, a vállánál 16cm), amelyet, ha jól emlékszem, idősebb lányomtól kaptam egyszer, benne a férjem által részben a vásárban, részben a debreceni Medgyessy teremben vásárolt kerámia virágokkal, és a lakás legtöbbet látogatott szobájában van elhelyezve, kismértékben, de még éppen elviselhetően akadályozva néhány használati funkciót.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
