leállósáv: fészbuk-poémák 12

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 10 perce
Minimal Planet 47 perce
az univerzum szélén 54 perce
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 órája
Jószándékú párbeszélgetés 3 órája
A fény nem publikus 14 órája
Ötvös Németh Edit naplója 18 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 19 órája
Gyurcsi 23 órája
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 12:16 Összes olvasás: 26089

Korábbi hozzászólások:  
407. [tulajdonos]: fészbuk-poémák 122021-03-20 23:11

137
a tudat szélén


vannak
– főleg amikor álomvergődéseimben lerúgom magamról a paplant
és reggelig didergek megfejthetetlennek tűnő tévútjaimon –
nehéz
ólomnehézre szilárdult éjszakáim
amikben útjaim és céltalanságaim úgy tömörödnek mint
elhibázott semmiségekben a reménytelenség
hogy egyszer talán kiszámítható pályára lehet állítani őket is
aminek végén értelmet kaphat a küldetés
a nem tudni kitől hova küldött üzenetnek súlya lesz
amibe beleroppan az éppen mindent kitöltő valóság
kettéreped a sötétség
és meglátod azt hogy voltál valahol
ahová visszajutni csak akkor tudnál ha még mindig ott élnél

210302



138
láthatatlan járat


ritkán látom a felkelő napot
de ma sikerült pont abban a pillanatban amikor a látóhatár kettémetszette
nem kell laposföld hívőnek lennem
hogy azt képzeljem
valaki a Nap túlsó felét ugyanabban a pillanatban
éppen lemenő napként érzékelte

és talán ezzel búcsúzott az életétől

azt hiszem a mostani hangulatom egy olyan pilótáé
aki villanásszerű gyorsulásaival követni tudta a Nap útját
szikrázó fényekkel feljött és máris belehanyatlik az éjszakába

210303



139
egy parabola a fiskális logikáról


aztán csak ez
az együvé- és a különválás misztériumában az önazonosság
egy lépés lenne
de mielőtt meggondolnád
azt hallod hogy még mindig zenét sugároz a rádió
hallod a szavakat is
értelmes különálló szavak
de nincs kép ami jelentést adhatna nekik
és mire elhangzik a következő szó
nyomban el is feledkezel az előzőről
gyorsan – még mielőtt észrevennéd hogy ez már nem az
amire eredetileg gondolhattál
és kizárólag csakis azért hogy a folytonosság meglegyen –
hazudsz valamit amiről biztosan tudod hogy csak annyi köze van
az előzőleg hangsúlyozott igazsághoz
amennyiről még el tudod hitetni magaddal hogy rajtad kívül
mindenki más elhiszi
nem változott ettől szemernyit sem az első szó valóságtartalma

210305



140
dogma és hit


nézi ahogy sodródik a víz és ahogy a sodródás formálgatja gondolatait
lent a kavics a homok és fölöttük a folyamatos változás
dermesztő közelségbe hozza a meder változatlanságából azt
amit magában figyelve folyamatosan fordítva érzékel
kavicsnak érzi magát
pontosan úgy
ahogy és amilyennek nyolcvan évvel ezelőtt
amikor a parton hasalva bámulta a kavics fodrozódásának mintázatait

210306



141
utcajáték 85


türelmes a város velem
sőt
talán néha még kedveli is a lesajnáló rálegyintéseimet
csikorogva fékezi lépéseim nyomában a port
szereti ha tisztán átlátszódik rajta a bicegésem
és ami mostanában a leglényeg hogy elhallgattatja
körülöttem a kutyákat
amerre járok mindenképpen
hálósan reped mellettem az autók hangja is
alig érzékelhető bennük a csend
sőt
annyira nem
hogy magam is csak sejtem a körforgalom patinás zűrzavarában
állandóan áramló ottfelejtésem

210307



142
a belső tér extenzív terjedéséről


kicsit elbambultam a magam világvége hangulatán
arra eszméltem tegnap
– de lehet hogy tegnapelőtt mert emlékem szerint akkor kezdtek
összeszürkülni a napok
de az ok akkor még nem
az ok csak tegnap sejtődött először –
hogy lehet baj is belőle ha mégsem oltanak be másodjára
olyan érzésem támadt mint akit már egyszer halálra ítéltek
mint aki nem kért ugyan semmiféle kegyelemfélét de mégis kapott
és most kiderül hogy viccnek szánták valamiféle vicces kísérletnek
hogyha a végén mégis igen
akkor mit kezdek az ingyen kapott többletélettel
tudok-e még kezdeni valamit azzal a gondolati ravasszal
amit ha megpöckölök
ezredmásodpercnyi ideje sem maradna a semmibe szívódó világnak
hogy elbúcsúzzon tőlem

210308



143
a napok mintha
most is mint mindig magamhoz beszélek
persze felmerül bennem is időnként a kérdés hogy miért
minek kell folyton folyvást elsziszegni azt
amit önmagad előtt is nyugodtan elhallgathatnál hiszen
értéke pontosan annyi mint a noteszod lapjaira folyamatosan felírt
napi feladatgyűjtemény
amit naponta kitépsz eldobsz
van amikor egy-egy fontosabb elintéznivalót
átvezetsz a következő oldalra
egyrészt hogy mégse tűnjön az egész napod kiábrándítóan üresnek
másrészt így sokkal egyszerűbb elhinned hogy létezésed
még létezésre alkalmas
a kopogó vízcsap – őt nem írom fel – is reményt ad a holnapnak
az elromlott ablakzárat viszont fel kell írnom mert halaszthatatlanul
sürgős és egyáltalán hogy néz ki az a rozsdás
ólajtókallantyú amit zárhelyettesítőként applikáltam
naponta elhitetem magammal hogy jó az úgy
mintha
aztán mégis felírom hogy mégse

210309




144
amikor magamhoz beszélek többnyire értem


például
tudod de nem hiszed hogy igazad van
az meg még legvadabb álmodban sem merül fel benned
hogy az igazság – így akár a tiéd is – nincs történelmi időhöz kötve
amiben
dogmává szentelt hazugságok vívják örök harcukat dogmává
merevedett hazugságaikkal
de ha mégis
ha már-már úgy hiszed
hogy ebben a gatyakorcos okoskodásban van némi igazság
tehát ha
mármint ha és amennyiben
akkor ez már a cáfolata is a létező igazságba vetett őszinte hitednek

210310



145
megunt árulás


nehéz eldöntenem hogy kinek és meddig tartozom hűséggel
főleg mióta megszűnt magammal minden kapcsolat
(már csak élni járok a megszokott terepre)
a múltból ugyan még van némi készletem
lejárt szavatosságú kóklerség valamennyi
te is restelled mikor velük vernek át
bár az ellentételezést nem értve mérlegelsz
persze kulcs már nincs – magadhoz leginkább –
de ha már visszarúgtak
megragadsz megint
a deszkapalánkkal védett rétegen

210313



146
adalék a közhelygyűjteménybe


félek hogy ennek ami most történik
ezzel a történéssel vége lesz
gyors módosulatok színezeteibe kapaszkodhatunk még
ideig-óráig
hihetjük
sőt
ha még belefér önérzetünk utószínezésébe
azt is hihetjük hogy birtokon belül vagyunk
és különben is
saját életünk saját álmában bármi megtörténhet
ragaszkodásunk értelemszerűnek is tűnhet
kínossá többnyire csak akkor válhat ha másoktól is elvárjuk
hogy képzeletünkbe álmodva tagadják meg saját valóságukat

210315



147
ajándék versidézet magamnak


ne szállj buszra ne szállj fel semmire se
csak sétálj
maszkod hagyd el és ha rákérdeznek
ne szólj csak mosolyogj
aztán hagyd el azt is
és ne hagyja hogy utánad vigyék
mondd neki hogy tegyen úgy mint a maszkod
lopja be magát valakinek a pillantásába
vitesse körbe magát a városon
látogasson meg minden házat
Istent keresve látogassa meg „a fák hegyét” (KS)
és amikor már azt hiszi hogy mindenhol volt
keressék meg egymást
és engem is
és vigyenek magukkal az útszéli pocsolyák felszínén megvillanó
árnyékokban

210317



148
színtiszta irigységből egy kossuth-díj margójára


elkezdhetjük megint a szavak játékával
és folytathatjuk ott ahol többen abbahagyták
döntetlenre véve már az elején
hogy látszódjon
ennek
legkevésbé lényege a harc
a részletek ami
és ahogy
formálódik előttünk a kékvér
a korhatár nélküli játszótér unalma
kereng földön vízen levegőben űrben
egymás mellett fölött és alatt
kurva rossz színpadi rendezés
félbe hajtott térképre rajzolt változatán hogy mit
megőrizni és mit azonnal elfelejteni
amiben látszódhatna minden maradás és talán az eltűnés is
az érdek és az érték tökéletes összhangjában
mindannyiunk homloka mögött a szívósan terjeszkedő semmi

210319








Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 12:28   Napló: Bátai Tibor
2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 10:35   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus