NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 12:16 Összes olvasás: 26089407. | [tulajdonos]: fészbuk-poémák 12 | 2021-03-20 23:11 |
137 a tudat szélén
vannak – főleg amikor álomvergődéseimben lerúgom magamról a paplant és reggelig didergek megfejthetetlennek tűnő tévútjaimon – nehéz ólomnehézre szilárdult éjszakáim amikben útjaim és céltalanságaim úgy tömörödnek mint elhibázott semmiségekben a reménytelenség hogy egyszer talán kiszámítható pályára lehet állítani őket is aminek végén értelmet kaphat a küldetés a nem tudni kitől hova küldött üzenetnek súlya lesz amibe beleroppan az éppen mindent kitöltő valóság kettéreped a sötétség és meglátod azt hogy voltál valahol ahová visszajutni csak akkor tudnál ha még mindig ott élnél
210302
138 láthatatlan járat
ritkán látom a felkelő napot de ma sikerült pont abban a pillanatban amikor a látóhatár kettémetszette nem kell laposföld hívőnek lennem hogy azt képzeljem valaki a Nap túlsó felét ugyanabban a pillanatban éppen lemenő napként érzékelte
és talán ezzel búcsúzott az életétől
azt hiszem a mostani hangulatom egy olyan pilótáé aki villanásszerű gyorsulásaival követni tudta a Nap útját szikrázó fényekkel feljött és máris belehanyatlik az éjszakába
210303
139 egy parabola a fiskális logikáról
aztán csak ez az együvé- és a különválás misztériumában az önazonosság egy lépés lenne de mielőtt meggondolnád azt hallod hogy még mindig zenét sugároz a rádió hallod a szavakat is értelmes különálló szavak de nincs kép ami jelentést adhatna nekik és mire elhangzik a következő szó nyomban el is feledkezel az előzőről gyorsan – még mielőtt észrevennéd hogy ez már nem az amire eredetileg gondolhattál és kizárólag csakis azért hogy a folytonosság meglegyen – hazudsz valamit amiről biztosan tudod hogy csak annyi köze van az előzőleg hangsúlyozott igazsághoz amennyiről még el tudod hitetni magaddal hogy rajtad kívül mindenki más elhiszi nem változott ettől szemernyit sem az első szó valóságtartalma
210305
140 dogma és hit
nézi ahogy sodródik a víz és ahogy a sodródás formálgatja gondolatait lent a kavics a homok és fölöttük a folyamatos változás dermesztő közelségbe hozza a meder változatlanságából azt amit magában figyelve folyamatosan fordítva érzékel kavicsnak érzi magát pontosan úgy ahogy és amilyennek nyolcvan évvel ezelőtt amikor a parton hasalva bámulta a kavics fodrozódásának mintázatait
210306
141 utcajáték 85
türelmes a város velem sőt talán néha még kedveli is a lesajnáló rálegyintéseimet csikorogva fékezi lépéseim nyomában a port szereti ha tisztán átlátszódik rajta a bicegésem és ami mostanában a leglényeg hogy elhallgattatja körülöttem a kutyákat amerre járok mindenképpen hálósan reped mellettem az autók hangja is alig érzékelhető bennük a csend sőt annyira nem hogy magam is csak sejtem a körforgalom patinás zűrzavarában állandóan áramló ottfelejtésem
210307
142 a belső tér extenzív terjedéséről
kicsit elbambultam a magam világvége hangulatán arra eszméltem tegnap – de lehet hogy tegnapelőtt mert emlékem szerint akkor kezdtek összeszürkülni a napok de az ok akkor még nem az ok csak tegnap sejtődött először – hogy lehet baj is belőle ha mégsem oltanak be másodjára olyan érzésem támadt mint akit már egyszer halálra ítéltek mint aki nem kért ugyan semmiféle kegyelemfélét de mégis kapott és most kiderül hogy viccnek szánták valamiféle vicces kísérletnek hogyha a végén mégis igen akkor mit kezdek az ingyen kapott többletélettel tudok-e még kezdeni valamit azzal a gondolati ravasszal amit ha megpöckölök ezredmásodpercnyi ideje sem maradna a semmibe szívódó világnak hogy elbúcsúzzon tőlem
210308
143 a napok mintha most is mint mindig magamhoz beszélek persze felmerül bennem is időnként a kérdés hogy miért minek kell folyton folyvást elsziszegni azt amit önmagad előtt is nyugodtan elhallgathatnál hiszen értéke pontosan annyi mint a noteszod lapjaira folyamatosan felírt napi feladatgyűjtemény amit naponta kitépsz eldobsz van amikor egy-egy fontosabb elintéznivalót átvezetsz a következő oldalra egyrészt hogy mégse tűnjön az egész napod kiábrándítóan üresnek másrészt így sokkal egyszerűbb elhinned hogy létezésed még létezésre alkalmas a kopogó vízcsap – őt nem írom fel – is reményt ad a holnapnak az elromlott ablakzárat viszont fel kell írnom mert halaszthatatlanul sürgős és egyáltalán hogy néz ki az a rozsdás ólajtókallantyú amit zárhelyettesítőként applikáltam naponta elhitetem magammal hogy jó az úgy mintha aztán mégis felírom hogy mégse
210309
144 amikor magamhoz beszélek többnyire értem
például tudod de nem hiszed hogy igazad van az meg még legvadabb álmodban sem merül fel benned hogy az igazság – így akár a tiéd is – nincs történelmi időhöz kötve amiben dogmává szentelt hazugságok vívják örök harcukat dogmává merevedett hazugságaikkal de ha mégis ha már-már úgy hiszed hogy ebben a gatyakorcos okoskodásban van némi igazság tehát ha mármint ha és amennyiben akkor ez már a cáfolata is a létező igazságba vetett őszinte hitednek
210310
145 megunt árulás
nehéz eldöntenem hogy kinek és meddig tartozom hűséggel főleg mióta megszűnt magammal minden kapcsolat (már csak élni járok a megszokott terepre) a múltból ugyan még van némi készletem lejárt szavatosságú kóklerség valamennyi te is restelled mikor velük vernek át bár az ellentételezést nem értve mérlegelsz persze kulcs már nincs – magadhoz leginkább – de ha már visszarúgtak megragadsz megint a deszkapalánkkal védett rétegen
210313
146 adalék a közhelygyűjteménybe
félek hogy ennek ami most történik ezzel a történéssel vége lesz gyors módosulatok színezeteibe kapaszkodhatunk még ideig-óráig hihetjük sőt ha még belefér önérzetünk utószínezésébe azt is hihetjük hogy birtokon belül vagyunk és különben is saját életünk saját álmában bármi megtörténhet ragaszkodásunk értelemszerűnek is tűnhet kínossá többnyire csak akkor válhat ha másoktól is elvárjuk hogy képzeletünkbe álmodva tagadják meg saját valóságukat
210315
147 ajándék versidézet magamnak
ne szállj buszra ne szállj fel semmire se csak sétálj maszkod hagyd el és ha rákérdeznek ne szólj csak mosolyogj aztán hagyd el azt is és ne hagyja hogy utánad vigyék mondd neki hogy tegyen úgy mint a maszkod lopja be magát valakinek a pillantásába vitesse körbe magát a városon látogasson meg minden házat Istent keresve látogassa meg „a fák hegyét” (KS) és amikor már azt hiszi hogy mindenhol volt keressék meg egymást és engem is és vigyenek magukkal az útszéli pocsolyák felszínén megvillanó árnyékokban
210317
148 színtiszta irigységből egy kossuth-díj margójára
elkezdhetjük megint a szavak játékával és folytathatjuk ott ahol többen abbahagyták döntetlenre véve már az elején hogy látszódjon ennek legkevésbé lényege a harc a részletek ami és ahogy formálódik előttünk a kékvér a korhatár nélküli játszótér unalma kereng földön vízen levegőben űrben egymás mellett fölött és alatt kurva rossz színpadi rendezés félbe hajtott térképre rajzolt változatán hogy mit megőrizni és mit azonnal elfelejteni amiben látszódhatna minden maradás és talán az eltűnés is az érdek és az érték tökéletes összhangjában mindannyiunk homloka mögött a szívósan terjeszkedő semmi
210319
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!