leállósáv: fészbuk-poémák 6

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37646 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Ketykó István
  Páros (álom) szonett
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: A VISSZATÉRÉS
Albert Zsolt: Zongorista
Franczen Bea: Nagyi
Pataki Lili: Tiszta
Szilasi Katalin: Vezetőszáron
Szőke Imre: a repülős játék balladája
Tóth Gabriella: a vigasz
Kosztolányi Mária: reinkarnáció
Bara Anna: ...aki, ha kell
Ötvös Németh Edit: új tavasz
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 36 perce
Karaffa Gyula 1 órája
DOKK_FAQ 4 órája
Szilasi Katalin 22 órája
Vezsenyi Ildikó 23 órája
Tóth János Janus 1 napja
Franczen Bea 1 napja
Bánfai Zsolt 2 napja
Farkas György 2 napja
Pálóczi Antal 2 napja
Nagyító 3 napja
Bősz Miklós 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Tóth Gabriella 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Czékmány Sándor 3 napja
Bara Anna 3 napja
Szakállas Zsolt 3 napja
Kosztolányi Mária 5 napja
Péter Béla 9 napja
FRISS NAPLÓK

 Kicsi Ólomkatona 1 órája
Juli 2 órája
Hetedíziglen 2 órája
nélküled 4 órája
Gyurcsi 17 órája
Bátai Tibor 22 órája
mix 1 napja
Minimal Planet 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Szőnyeg 2 napja
Bara 2 napja
Játék backstage 2 napja
A VERS LEGYEN VELETEK 3 napja
történések 3 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2021-05-14 12:53 Összes olvasás: 20788

Korábbi hozzászólások:  
401. [tulajdonos]: fészbuk-poémák 62020-12-05 14:39


88
távolodások


szavakkal feszítem közém és az általam elképzelt világ közé
a felismerhetetlenségig felismert valóságot
végképp lemondva a megismerhetőség mítoszáról
ilyenkor november végén már súlya van a fénynek
tüdőnk kifehéredik a foncsorozott levegő súlya alatt
és amikor éppen arról ábrándozunk hogy milyen lesz a jövő
tavasz végi nyár eleji hónapunk
sóval telítődik minden rögzített szó
mintha a tengerek rajtuk keresztül párologtatnák vizeiket

több ökörséget ma nem tudok erről a témáról összeszedni
már utálom a telefont az internetet és mindent
ami elválaszt magamtól ami azért nem csak én lennék
mint így ahogy most vagyok
szeretek boltokba járni még akkor is ha nem vásárolok semmit
ahol ledöfnek lábamról a más a nem hozzám tartozó
illatok pillantások
szavak az egyszerű célok a teljesíthetőség folyamatos határai
a ki- és benyitás életkilincseim utolsó maradványain

leplezem
amennyire lehet leplezem hogy mennyire hiányzik most mindenki
aki nincs velem
sorolnám őket de sírógörcs lenne belőle
az a fojtott könnyek nélküli sírdogálás ami a gyerekkor
nyafogásaiból maradt vissza
mint egy ökölbeszorított harapásnyom
ami már nem fáj talán nem is fájt soha
de beszáradt közönyével átvérzi majd minden éjszakámat

201114


89
egy absztrakt poéma az ordító csendről


eddig őrizgettem magam
sokat kellett beszélgetnünk nagyon sokat néha
– nagyon ritkán –
már az unalom határáig hogy megértsem megértessem vele
mit vár el tőlem és cserébe mit kérhet ő
időnként felmerült hogy ő semmit de felajánlhatom
az együttműködést kapcsolatunk kiszélesítésének érdekében
amihez természetesen csak akkor van közöm
ha én sem akarok tőle semmit

pánikrohamaiban néha azért elvárta tőlem hogy gyűlöljem
nagyon nehezen vitt rá a lélek
de időnként eljátszottam hogy igen
figyeltem az erre szánt viselkedésében a viszonzás gesztusát
de csak üres játékosságot találtam
ott is ahol nem volt
amivel máig nem akarok és azt hiszem már nem is tudnék mit kezdeni
még akkor sem
ha elhinném hogy foglyul ejtett a róla kialakított véleményemmel

természetesen megőrzöm a kettőnk közötti távolságot
nem szeretném ha egy óvatlan pillanatban közelebb sodródva hozzám
azt kellene tudomásul vennie hogy eltűnt belőlem
minden kölcsönösség
de hát olyanná váltunk már egymás számára mint egy bezárt ajtó
jelentősége ugyan nincs mert a falakat ha voltak is egyáltalán
csak a sivatag látomásain
elszenesedett csillagok minden irányból és a nappal
lepattogzott zománcai a hevenyészve ottfelejtett lábazatokon

201117


90
pályatest


kinek és miért és mégis hányadik
nekirohanásod ez az életnek így ahogy
már rég nem lenne szabad még akkor sem
ha valóban szabad lehetnél
senki – magad sem – kérhetne rajtad számon semmit
árnyékod sem lenne
sehova
nem írnád magad vele mint egy eszelős
vén majom a sekély napszakok
egymást leüvöltő vezényszavait és talán
az sem zavarna ha az ujjaid
kinyomnák szemedből a látás – áldott
vagy átkozott
neked kell döntened – képességét
ha lenne – nincs
de ha mégis lenne mód – mit tennél cserébe
hova és hogyan számoznád magad
ki mögé
kinek az árnyékát figyelnék lélegzet-
visszafojtva
napjaid labirintusát át-
meg átbolyongó indulataid
ha lenne mód arra hogy újra kit
kiket
szólítanál meg elsőként és hogyan
magyaráznád el hogy elhiggyék neked
hová vezetnek kétkedéseik
persze tudom
mondják és mondták az enyém bűnösebb
hiszen mint letépett fejbőr lógok övemen
nagydicsőség
utcára lépve úgy zárod be kerted kapuját
mintha lennél és lenne kert
és lenne kapu és lenne rajta zár is

201119


91
véletlen hangulatváltás


előtted vannak mind
alig mered megszólítani őket
befelé hullámzik az érzés úgy
hogy te kívülről figyeled mozdulataikra adott esetlen válaszaidat
zavar hogy ők is zavarba jönnek némaságodba bénult árnyékaidon
amik úgy vonulnak mögötted
hogy csak akaratlan tudsz velük tartani

**
érdekes hogy még mindig visszahúz valami a régi nagy hiteimhez
nem
nem hiszem hogy ez csak a megszokás rögzült utóhatása lenne
unalom űzés is aligha
a vágy talán hogy újra szeretnék hinni a létezésükben
annak ellenére hogy ma már a nyomaikat is szívesen megtagadnám

**
a fenti két (csonkolt) parabola hangulatából
kikapcsolódásként szemelgettem a naplóbejegyzések dzsungelében
ellentételezésként az egyiket idehozom:

„A virágok beköltöztetése a házba külön rituálé. Akárcsak a kiköltöztetésük tavasszal. Nem sietem el. Van, hogy egy hetet is rászánok. Most öt napra osztottam szét a szertartást. Igyekeznem kell. A meteorológusok hétvégére lehűlést jósolnak. A Majától kapott apró pozsgások a legérzékenyebbek. Velük kezdem mindig. A csemetékkel. A muskátlik is fázósak. Övék a keddi kör. A száraz levelek és virágok lecsipkedése külön gyönyörűség. Szegény művirágok, miből maradnak ki! A csokorindáé és a futókáé a szerda, az anyósnyelvé a csütörtök. A péntek a kaktuszoké. A többi áttelel odakint is. Érzékeny növényeket nem tartok. Úgy sem élnék túl. A mi otthonunkba szívós növények valók. Az utolsó pillanatig kint maradhatnak. Ezen az őszön, most először, a nagyfiam növényeiről is nekem kell gondoskodnom. Az aloe veráit a szobájába vittem, ahol most a középső lakik (már nem sokáig, hja), a kövirózsáit a konyhába. Mire azt utolsó apró cserepet is elhelyeztem a polcon, amit sok munkával szabaddá tettem, elbőgtem magam. Még jó, hogy csak csütörtök van. A kaktuszok még hátra vannak. Tőlük majd tanulhatok… Mit is?” (EXTITXU-UXTITXE)

**
gyakran volt úgy hogy összevesztem az emlékeimmel
és rendre az emlékeim nyertek
mostanában is igénybe venném őket a mai magammal találkozásokhoz
de mit mondjak
– a sikertelenség erre nem a legmegfelelőbb kifejezés –
már nemigen figyelnek rám
magunkra maradtunk
ők is én is

201120


92
szerzett vagy kapott jog


próbálod áttekinteni magad
még mindig szeretnél megtudni valamit magadról
hiányérzetek jelzik csak a hiányt
tehát nem sok esélye van a be(le)ereszkedésnek ahhoz
hogy olyasmire bukkanjon
aminek bármikor bármilyen helyzetben is hasznát vehetnéd
de megteszed az első lépést a vizsgálathoz
elképzeled hogy miféle jogász lett volna belőled
ha nincs rajtad az a ruha
ami a felvételi vizsga napján (és egyéb napokon is) rajtad
ha nem éhezel meg veszettül
és nincs más ehető körülötted mint egy bontatlan szardínia
aminek tetejét a félig bontás után késpengével akarod
lefeszíteni
azóta is utálom a szardíniát
bár mostanában hálás vagyok a sorsnak
piszkosul jó érzés látni ahogy vért izzadva próbálják
a császár – tökmindegy hogy melyik – mániáját
– tökmindegy hogy melyiket –
megtámogatni

201121


93
a felejtés emlékezetéből



ez a nap is úgy kezdődött volna mint mostanában minden nap
belül telis-tele sajgó lendülettel
de a burok nehezen adja meg magát
pont fordítva történt minden mint ahogy tegnap
– vagy ma hajnalban
már egy ideje amikor csak tehetem
nem figyelek az időre –
elhatároztam hogy leszarom a közélet változásait mert
minek követni azt amihez kizárólag már csak másnak van köze
befolyásolni nem tudom
új igényem a béka segge
– szó szerint mert mocsárlakóként élem meg magam –
alatt
szinte már minden szempontból passz
– elmosolyodok amikor használom a „szinte” meghatározást
nagyjából azt jelentheti hogy kapaszkodni magambazuhanás közben is
és tudni hogy ez az egész nemcsak most
de soha nem volt igaz –
na ez még nekifutás nélkül is megy
(és ismét a gúnyos belső fintor ahogy elképzelem a nekifutást)
egy villanás a felejtés emlékezetéből
de a „szinte" mindig ugyanaz

201123


94
logikai distanciák


sokasodó ellentmondások a nagy zavaros semmitmondások közepén
itt vagyunk a világ majdnem köpetén és egyre többen nem értik
hogy egyáltalán miért vagyunk itt mióta és meddig
leszünk ha egyáltalán
és ki lesz az aki az utolsó lépéseinket mesteri trükkel bele fogja
vezetni a saját toporgásainkkal összegányolt szakadékba

természetesen háború fog követni háborút
és a háborús övezetek egyetlen globális térséggé olvadnak majd össze
megidézve az örökkévalóság határait
alkalmat adva a társadalmak kallódó rétegeinek is az öneutanáziára
lehetőleg úgy hogy ne terheljék túlontúl az egészségügyi rendszert
zabolátlan élniakarásukkal

201128


95
hegek a kockán


a történetnek nincs csattanója
talán még történet sincs
a csupasz betűhalmazban megmosolyogtató változások vannak
kifelé
a hangoskodó önismétlések szerteágazó láncolatának
hangoskodó önismétlésekkel bizonykodó hangoskodó önismétlései
a tér ilyenkor rád feszül és hogy mikor pattan el
lehetetlen kiszámítani
ahogy egy háborús helyzet keveredik
folyamatosan kihirdetett győztesekkel
akik folyamatos vesztesként folyamatosan siratják soha nem létezett
légióik pusztulását
velük az elvesztett lehetőségeiket
és most
az elvesztett lehetőségbe tömörödött
hit és büszkeség megtalálásának ajándék reménye
úgy bukkan fel a régi sérülések hegesedett érzéketlenségéből
mint egy véletlen háború új lehetősége a törlesztésre
amit a háborúk elkerülhetetlen veszteségeivel számolva is
érdemes megkockáztatni

201201


96
„... a Helyzet ...”


sejtelmem sincs, hogy most mit kíván a Helyzet. kíván-e
bármit is bárkitől vagy már rég, megvetését földre köpve,
továbbsündörgött oda, ahol még lehet (talán van is) kívánnivalója.
megbecsülik, odaadóan hízelkednek neki, és teszik ezt pusztán
önszorgalomból, a mindenkori Helyzet komolyságának
figyelembevételével
sőt
némi alázatot is kevernek még bele, ahogy belegondolnak
a nagyvilág egyre komorabb elvárásaiba,
így becsülve meg a saját, még úgy-ahogy dúcolások
nélkül is álldogáló szerzeményüket, a folyamatosan változó
helyzet-sodrások nagy központi áramlatában.
nekünk – ha jól megnézem – kevéske sziget ugyan, de még van,
és büszke öntudattal fel is vállalnánk,
csak azzal nem vagyunk teljesen tisztába, hogy
a kicsi kis örvénylésekkel a partja mentén mit vár tőlünk.
– félreütöttem az előbb „örvénykéseket” írva, aminek ugye csak
akkor lenne értelme, ha feltételezném, hogy – nagy ellenállás ide
meg amoda is –
lassan de biztosan
aprítódnak a parti szikláink,
de ilyesmiről szó sincs.
amennyiben mégis lenne,
azt csakis a lappangó idegenszívűség teszi körülöttünk.
arról se lehet szó,
hogy idegen Helyzettel töltsük fel hiányát,
mert ahogy az előbb is próbáltam jelezni,
van nekünk sajátunk is.
még
vagy már.
így el is érkeztünk a főgondhoz.
a mi Helyzetünk olyan, hogy időnként nem látjuk tisztán:
van-e vagy nincs,
és amikor van Helyzetünk, akkor az milyen.
hozzánk méltóképp hősies-e – ahogy ezt szeretjük mutatni –
vagy csak szánalmas kreténség.

201204


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-05-14 12:32   Napló: Kicsi Ólomkatona
2021-05-14 12:30   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 11:58   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2021-05-14 10:46   Napló: Juli
2021-05-14 09:50   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 09:38   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 09:34   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 09:31   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 09:10   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 08:46   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos