NAPLÓK: odetamo (V. A.) Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 00:17 Összes olvasás: 2842| 12. | [tulajdonos]: ... | 2021-03-04 23:41 | 2.3.2. A fejlődési pozíciók és az ambivalencia fogalma Melanie Klein elméletében
A Freud ösztönteóriáját követő, Melanie Klein (1882-1960), munkáiban az ambivalenciafogalom jelentős szerepet játszik. Számára az ösztöntörekvés eleve ambivalens.
Klein vezette be a pszichológiába a tárgykapcsolatok szervezési módjára utaló fejlődési pozíciók fogalmát. Az éretlenebb, ún. paranoid-szkizoid pozíciójára az ambivalencia hiánya, illetve az ambivalens érzések indulati elhárításának mechanizmusai jellemzők, míg a fejlettebb, ún. depresszív pozíció uralkodó vonása az ambivalencia.
Paranoid-szkizoid pozíció: az ambivalencia hiánya
A paranoid-szkizoid pozíció az én tárgykapcsolati egységei szervezésének (az élet első 3-4 hónapjában fellelhető) kezdetleges módja. Jellegzetessége az, hogy az én még nem különült el a külső, belső tárgytól, hasítja az én-ideális (egyszerűsítve: jó) tárgyegységet az üldözött-üldöző (rossz) tárgyegységtől.
Az én ideális tárgyegységben az érzelmi tónus pozitív, a csecsemő vágyódik az anya után és szereti őt ambivalencia nélkül, hiszen a destruktív tárgyegységet ebben a pozícióban még hasítás és kivetítés révén a külső tárgyba helyezi, és nem észleli az ideális tárggyal egységben lévő én részeként.
Alapvető szorongás ebben az időszakban, hogy a jó tárgyegység elpusztul, megsemmisül a halálösztönből és a külső támadásból eredő rossz tárgyegységben működő destruktív elemek hatása következtében. (Innen a paranoid elnevezés.) Az e pozícióhoz tartozó védekezési mechanizmusok a hasítás (innen a szkizoid elnevezés), a projekció, az introjekció, a projektív identifikáció, a mágikus idealizáció és ennek ellenkezője a mágikus tagadás.
A depresszív pozíció: az ambivalencia megjelenése
Ahogy a csecsemő fejlődik, idegrendszere érik, tanul, a differenciálás és integrálás egyre finomodik, észlelései közelednek a valósághoz, fontos változások történnek a tárgykapcsolati szerveződésben, feltéve, ha az anyai gondozás túlnyomóan pozitív. A hasítás mechanizmusa csökken, az eddig résztárgyként megélt anyát, egész tárgyként éli meg. Ezzel együtt az én is integrálódik, és fokozatosan leválik a tárgyról, vagyis a csecsemő önmagát az anyjától különálló személyként éli meg (ide kapcsolódik a mahleri differenciáció-indviduáció fogalom). Ez a folyamat a 3-4. hónaptól az első életév végéig tart.
Másik lényeges fejlődési eredmény, hogy a gyermek integrálja, úgy önmagában, mint az elsődleges tárgyban a rossz és a jó hasított pólusait. El tudja fogadni, hogy noha ő jó, és pozitív vágyak, tudattalan fantáziák kötik anyjához, vannak benne destruktív idulatok anyjával szemben. Megjelenik a szeretet és a gyűlölet ambivalenciája. Ugyanígy éli meg azt is, hogy anyja noha túlnyomóan pozitív, gondoskodó, megbízható, időnként mégis ellenséges, fájdalmas élményket kelt benne. "Tehát a belső jó és rossz egymástól hasított résztárgy konfigurációk heléybe lép a szelf és a tárgy egymástól való elkülönülése, és annak tudata, hogy a szelf is és a tárgy is tartalmaz jó és destruktív kapcsolati elemeket. A gyermek néha szeretetet, máskor gyűlöletet érez anyja iránt, akit néha jónak, néha üldözőnek él meg." (Székely, 49. o.)
A korzsak jellemzője a depresszív szorongás, vagyis szorongás attól, hogy a saját destruktív késztetések tönkretehetik az anyát, akit szeret és akitől függ, így megfosztják őt tole. Megjelenik a bűntudat és a félelem a saját destrutív indulatait illetően, valamint a gyász, amiatt, hogy fel kell adnia az omnipotencia illúzióját (megtapasztalja, hogy mágikus kívánságai nem varázsolják vissza anyját). Magányosnak és védtelennek érzi magát -- innen ered a depresszív pozíció elnevezés.
Egy másik fontos késztetés, ami ilyenkor alakul ki, a helyreállítás vagy jóvátétel (reparatory drive), ami a gyermek kiengesztelődési késztetésére vagy a fantáziában való újrateremtésre való törekvésére utal.
A korszak jellemző védekező mechanizmusai a mániás elhárítások a depresszív szorongások és bűntudat enyhítésére. A hasítás és kivetítés, valamint a tagadás is működik érettebb módon az ambivalencia érzésének enyhítésére, például az elfojtás formájában. (Az elfojtás Klein szerint éretteb mechanizmus, mint a hasítás és a kivetítés.) A szimbolizálás képessége szintén megjelenik ebben a korban. a szublimáció is a dpersszív pozíció idején veszi kezdetét.
A depresszív pozíció megoldása az ambivalencia elviselési képességének erősödése, ami a belső „jó” tárgy megerősödésével jár együtt. "Ha az anyai gondozás "elég jó" a gyermek (...) megéli, hogy anyja újra és újra visszatér, tehát destruktív indulatainak nincs végzetes következménye, lassan egy reálisabb énkép alakul ki, és megerősödik a bizalom. A külső jó tárgy bevetítése (intorjekció) erősödik, és lassan el tudja fogadni anyja távollétét, mert a jó belső jó tárgy megerősödik, és egyre hosszabb ideig tudja magát biztonságban érezni." (Székely, uott.) Ez az ún. tárgyállandóság (object premanence) időszaka.
A tárgyállandóság időszaka
Egészséges fejlődésnél tehát sor kerül a tárgyállandóság kialakulására a 24-36. hónapban, vagyis kb. 3 éves korig. A tárgyállandóság azt jelenti, hogy a gyermek akkor is meg tudja őrizni a pozitív képet az anyáról, ha az nincs vele. Bízik az anya szeretetében, tudja, hogy az nem hagyja el. Ez az érzelmi tárgyállandóság akkor alakul ki, ha a gyermeknek sok jó élménye van és néhány szeparációs rossz élmény ezt nem tudja felborítani. A gyermek reprezentációs világában ennek hatására a „jó” és „rossz” anya képe egységbe szerveződik (integráció).
A tárgyállandóság kialakulásához tartozó fogalom az úgynevezett "elég jó anya". A kifejezés Donald W. Winnicott angol gyerekanalitikustól származik, aki úgy tapasztalta, hogy a gyerek egészséges fejlődéséhez olyan anyára van szükség, aki kezdetben maximálisan fölismeri az ő igényeit, ellátja fő feladatait, az átfogó, biztonságot adó tartást (holding) és a visszatükrözést (mirroring), majd egy idő után képes a relatív frusztrálásra is annak érdekében, hogy a gyerek maga is teret kapjon saját igényei fölismeréséhez. Tehát az elég jó anya nem az, aki mágikusan, minden pillanatban, minden igényét kielégíti a gyereknek, benne hagyva őt egy olyan világban, ahol végül is mindig minden vágya teljesül, hanem az olyan anya, aki nemcsak ennek a mágikus igénynek enged, hanem a gyermek azon én-igényének is, hogy függetlenedhessen, hogy maga lehessen, hogy képes legyen élvezni relatív autonómiáját is.(Halász)
A csoportban Kingának és Leonórának támadtak gondjai abból, hogy túl jó anyák (értsd: túlvédő, túlságosan rátelepedő anyák) igyekeztek lenni. Piroska anyja, gyermekei ártatlanságát megrontó férje csendestársaként, viszont nem tudott elég jó anya lenni, ezért Piroska a csoport elején csak gyűlölni tudta az anyját, azt a kevés jót sem ismerve el neki, amit nyújtani tudott...
Winnicot külön foglalkozik a csecsemő iránt érzett anyai haraggal, amit még az elég jó, gyermekét igazán szerető anya is megtapasztal időnként, és fontosnak tarja, hogy az anya ennek tudatában legyen, ne fojtsa el ezt az érzést, és ne legyen bűntudata miatta. Ugyanis, ha haragját elfojtja, megvan a veszélye annak, hogy gyengéd érzelmei is elfojtás alá kerülnek. (Székely)
Ha az anya valamilyen oknál fogva nem tud eleget tenni az "elég jó anya" feladatainak elakad az anyával való kapcsolat jó és rossz aspektusának integrációja. "A gyermek a jó tárgy védelme érdekében lehasítja negatív érzelmi állapotait (...) A lehasított tárgykapcsolatok megakadályozzák az integrált identitás kialakulását, és a gyermekben feldolgozatlan, megemésztetlen impulzusok, érzetek maradnak vissza." (Horgász)
"Azok a gyermekek, akik mindenhatósági érzéseikben túl korán csalódtak, hajlamosak lesznek a világot jó és rossz részre hasítani. Anyjukban csalódtak, és önértékelésük bizonytalan." (Frenkl-Rajnik, 43.o)
Fritz Riemann "szkizoidizáló" károsodásoknak nevezi azokat lelki a sérüléseket, amelyek a gyermek a nem kielégítő anyai gondoskodás vagy éppen túlzott ingerözön miatt érik. A szeretetteljes viszonyulás hiánya, "a világból érkező üresség" vagy a kapcsolati személyek túl gyakori cseréje, "a környezet és az érzéki benyomások túl sűrű váltakozása", amit a gyermek nem tud feldolgozni, szkizoid személyiség kialakulásához vezethet. (Riemann, 46. o.) A szkizoid személyiség alapvető szorongása az ön-odaadástól való félelem. A függőséget az ilyen személy én-elvesztésként éli meg.
E szorongás súlyos megnyilvánulási formái a szkizofrénia vagy klausztrofóbia. Fóbiás helyzetben az ambivalencia-konfliktus externalizálódik, a fóbiás védekezés meghiúsulásakor pedig internalizálódik, és depresszió keletkezik
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
