NAPLÓK: immortal beloved Legutóbbi olvasó: 2025-10-16 21:07 Összes olvasás: 1397| 1. | [tulajdonos]: egy asszony naplója | 2017-10-12 20:13 |
Mindjárt fél kilenc, nem tudok tovább várni. Gerzson már negyed hat óta bent van. A gyerekek pisilés nélkül indultak el. Hagyjátok apátokat alkotni, majd elvégzitek a dolgotokat az iskolában. A konyhában megállt a falióra. Elemet kéne venni bele. Minden reggel mondom, de Gerzson mintha meg se hallaná. Nem érdekli az idő. Most se. Csak az én fülemben kattog a csend minden másodperce. Vespasius cellájából se hang, se bűz nem szivárog ki. A nagy művek papír nélkül születnek, vetette oda egyszer, amikor jámbor megértéssel bár, de panaszkodni mertem. Miért nem lehet úgy élni, hogy tiszteletben tartjuk egymás kívánságait? Én például most be szeretnék menni oda, ahol Gerzson alkot. Úgy képzelem, az ujjain számolja a szótagokat. Összeszorítom a térdem, már nem sokáig bírom így. A munkahelyemről is mindig elkések miatta. Tűréshatárom utolsó pillanatában végre meghallom a zubogást, ahogy a tartályból a víz végigszalad a csöveken. Gerzson kicsapja az ajtót, félig fölhúzott gatyában szalad át a nappalin, az íróasztalához. Menet közben még odaveti: mit állsz ott, Amál, mint a faszent? Leselkedtél?
Bejutottam, a lichthofból hideg friss levegő árad a fejem fölé. Huszonkilenc éve élünk így, Gerzson meg én.
xxx
Vasárnap kirándulni mentünk a Hagymarétre. Azért éppen oda, mert Gerzson elmagyarázta a gyerekeknek, hogy 60 ezer évvel ezelőtt az ősember fordított hagymakupola alakú gödröket ásott azon a helyen, hogy újra felfedezze a 120 ezer évvel ezelőtti ős-ősember kőzetpor alá rejtett üzeneteit. Újabb 60 ezer év elteltével most a mi feladatunk lesz, az erre elhivatott költők vezetésével, hogy e rétegeken át húzzunk egy csíkot, amely a Tudás Fáját ábrázolja.
A tisztáson persze semmi látványosság nem volt, csak a piknikező túristák tapsolták meg Gerzsont, amikor a patak vizén úszó fahasáb láttán alsógatyára vetkőzött. Aggódva figyeltem, hogy hátul látszik-e a csík, de akkor még nem látszott.
Később körbe-körbe mászkált a Hagymaréten, mint egy kipányvázott birka. Nagyon furcsán néztek ránk az emberek, ezért elhúztuk a csíkot.
xxx
Gerzson ma este felcipelte a garázsból az összes kempingágyat, ócska matracot, hálózsákot. Még a székeket is összetolta, derékaljat göngyölt rájuk az ágytakaróból.
Mi lesz itt? – kérdeztem. Menekülttábor? Szükségszállás?
Neked most kuss van, te feleség vagy - válaszolta röviden. Szemében az a lidérces fény villogott, ami csak a magas fokú ihletettség perceiben szokott. Igen, emiatt lettem szerelmes belé, amikor még - Istenem, már harminc éve - Csonkaszegen a gazdatanfolyamon megismertem. Akkor még tényleg olyan volt, mint egy költő, egy igazi költő. Lelkesen szavalt estétől hajnalig. A végén, amikor elfáradt, mindig megfogta a kezem és csak annyit mondott: - Amál, Amál, Amál, szebb vagy, mint egy villa. – Miféle villa? – kérdeztem. – Pofa be! – kiáltotta rám a tőle telhető kedvességgel. – Kanál nem lehetsz, mert az rímelne az Amálra.
Gerzson ma este azt szeretné elképzelni, hogy egyszerre itt alszik vele egy szobában az összes korábbi szerelme. Cilike az óvodából, Nusi az elemi iskolából, Teca, akinek már kilenc évesen szőrösödött, Beuska a Bérkocsis utcából, Marcsi, Mimi, Jancsi, Záli és mind, akikre gondolni szokott, miközben hullámzik a takarója.
Nekem ilyenkor kuss van, a másik szobába kell húzódnom illedelmesen. Gerzson ma este szerelmes önmagába.
xxx
Azt kérded, barátnőm, milyen volt, amikor Gerzson megkérte a kezemet.
Hát először is nem a kezemet kérte meg, hanem a lábamat. Annak is a közét verbálisan. Mindjárt a bemutatkozáskor. Hogy ne borotváljam. Meg hogy ne fürgyek le. Mert az jobban illik a Felettünk Valóhoz, ha a nőstény emlékezteti a bűnbeesés előtti dzsungelre. Úgy értettem, hogy ő akar lenni felül, de aztán elmagyarázta, hogy Felettünk Való alatt ő a Természetet érti.
Szóval miután két hétig minden nap megkérdezte ugyanezt, megegyeztünk a feltételekben, hozzáragadtam Gerzsonhoz, mi mást tehettem volna, ha már ilyen ragaszkodó természete van.
Nászutunk egy raftingtúra volt, rodeo kajakkal. Gerzson minden mozdulatot előre megtervezett még otthon, térképek fölé hajolt, búváruszonyban mászkált a lakásban, himbálta magát a tükör előtt, tízpercenként mérte a szívverését, papírcsónakokat hajtogatott és kipróbálta őket a fürdőkádban, miközben rájuk irányította egyik későbbi szerelmét, a zuhanyrózsát. Elsüllyedt mind.
A raftingtúrán legjobban a cigánykerék tetszett, amikor a felsőtestünk a vízzel párhuzamosan forgott, a kajak pedig követte. Úgy nézett ki az egész, mint egy forgó propeller. Gerzson azt mondta, ezzel a Felettünk Való észjárását modellezzük.
Az egyik limányban hirtelen magához szorított. – Amál, Amál, Amál, ez itt ma nálam áll – suttogta, de aztán mégse történt semmi, mert megijedt az akaratlan rímeléstől és nem tudott kiszabadulni a neoprén kezeslábasából.
Tavaly már csak a Vidám Parkba mentünk nyaralni, kétszázért felültetett a hullámhajóra. Jaj, az annyira izgalmas volt, ahogy forgott-ringatott. Mentem volna többször is, de sajnálta rá a pénzt, azt mondta, nyolcszázat félre kell tennie. Este már egyedül sietett a Rákóczi térre.
xxx
Amikor a házasságkötő teremben kimondtuk az IGEN-t, úgy éreztem, révbe (de legalábbis limányba) ért az életem.
Gerzson belém karolt és átvezetett a Pöttyös Rókába. Kikért három féldeci hubertuszt (kettőt magának, egyet nekem, hogy bátorítson), aztán az asztal fölött megfogta a kezemet, komolyan a szemembe nézett és kérdezett valamit.
- Amál, nagyon szeretném, ha lenne férjed.
- De hát Te vagy a férjem, csacsi! – nevettem rá.
- Azt most azonnal felejtsük el!
- Hogyan felejtenénk, hiszen tíz perce jöttünk ki az anyakönyvvezetőtől.
- Azt mondtam, felejtsük el! Téged akarlak.
Megijedtem, mert olyan különös, vészjósló volt a hangja, a szeme meg forgott, mint nagymosáskor a villanyóra.
- Azt akarom, hogy a férjed tudtával hágjalak meg. Hogy ő engedjen át Téged nekem. Hogy mint megértő házibarát szerepeljen a frigyünkben. Hogy kölcsönlakásokban, kölcsönréten, kölcsönhegyen tehesselek magamévá – hadarta és már habzott a szája.
- Gerzson, de hát Te vagy a férjem, a Tiéd vagyok. Ez most valami vicc?
Hirtelen elpityeredett, de pár másodperc múlva abbahagyta, nyilván rájött, hogy férfiatlan. Percekig ültünk szótlanul.
- Neked is meg kell értened engem – fogta végül megint nyafogósra. – Ha sürgősen beszerzel egy kamuférjet, akkor majd együtt hálhatunk.
xxx
Azt vettem a házassági évfordulónkra, amiről álmodozott. Egy búvárfelszerelést, oxigénpalackkal, csutorával, egy óceániai ágyékkötőt, Kassák Lajos összes műveit, meg egy barokk vázát. Őszintén örült. Egész este az előszobában állt a tükör előtt, kezében a vázával, pucéran.
XXX
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
