DOKK


 
2844 szerző 39298 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
Szőke Imre: Ötven évvel később
Bara Anna: Apám útja - 2. verzió
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 45 perce
Bátai Tibor 1 órája
Ötvös Németh Edit 1 órája
Szakállas Zsolt 2 órája
Mórotz Krisztina 4 órája
Duma György 4 órája
Szilasi Katalin 5 órája
Mátay Melinda 5 órája
Tímea Lantos 7 órája
Tamási József 23 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Csapó Angéla 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Nagyító 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Albert Zsolt 3 napja
Ligeti Éva 3 napja
Serfőző Attila 3 napja
Szőke Imre 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Dokk-verspályázat 5 órája
Bátai Tibor 18 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 23 órája
3, 6, 9 23 órája
az univerzum szélén 1 napja
mix 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Minimal Planet 2 napja
az utolsó alma 3 napja
Janus naplója 3 napja
akvamarin 4 napja
Nyakas 5 napja
Gyurcsi 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
immortal beloved bloggernek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: immortal beloved
Legutóbbi olvasó: 2025-09-03 17:21 Összes olvasás: 1361

Korábbi hozzászólások:  
1. [tulajdonos]: egy asszony naplója2017-10-12 20:13


Mindjárt fél kilenc, nem tudok tovább várni. Gerzson már negyed hat óta bent van. A gyerekek pisilés nélkül indultak el. Hagyjátok apátokat alkotni, majd elvégzitek a dolgotokat az iskolában. A konyhában megállt a falióra. Elemet kéne venni bele. Minden reggel mondom, de Gerzson mintha meg se hallaná. Nem érdekli az idő. Most se. Csak az én fülemben kattog a csend minden másodperce. Vespasius cellájából se hang, se bűz nem szivárog ki. A nagy művek papír nélkül születnek, vetette oda egyszer, amikor jámbor megértéssel bár, de panaszkodni mertem. Miért nem lehet úgy élni, hogy tiszteletben tartjuk egymás kívánságait? Én például most be szeretnék menni oda, ahol Gerzson alkot. Úgy képzelem, az ujjain számolja a szótagokat. Összeszorítom a térdem, már nem sokáig bírom így. A munkahelyemről is mindig elkések miatta. Tűréshatárom utolsó pillanatában végre meghallom a zubogást, ahogy a tartályból a víz végigszalad a csöveken. Gerzson kicsapja az ajtót, félig fölhúzott gatyában szalad át a nappalin, az íróasztalához. Menet közben még odaveti: mit állsz ott, Amál, mint a faszent? Leselkedtél?
Bejutottam, a lichthofból hideg friss levegő árad a fejem fölé. Huszonkilenc éve élünk így, Gerzson meg én.


xxx

Vasárnap kirándulni mentünk a Hagymarétre. Azért éppen oda, mert Gerzson elmagyarázta a gyerekeknek, hogy 60 ezer évvel ezelőtt az ősember fordított hagymakupola alakú gödröket ásott azon a helyen, hogy újra felfedezze a 120 ezer évvel ezelőtti ős-ősember kőzetpor alá rejtett üzeneteit. Újabb 60 ezer év elteltével most a mi feladatunk lesz, az erre elhivatott költők vezetésével, hogy e rétegeken át húzzunk egy csíkot, amely a Tudás Fáját ábrázolja.
A tisztáson persze semmi látványosság nem volt, csak a piknikező túristák tapsolták meg Gerzsont, amikor a patak vizén úszó fahasáb láttán alsógatyára vetkőzött. Aggódva figyeltem, hogy hátul látszik-e a csík, de akkor még nem látszott.
Később körbe-körbe mászkált a Hagymaréten, mint egy kipányvázott birka. Nagyon furcsán néztek ránk az emberek, ezért elhúztuk a csíkot.

xxx

Gerzson ma este felcipelte a garázsból az összes kempingágyat, ócska matracot, hálózsákot. Még a székeket is összetolta, derékaljat göngyölt rájuk az ágytakaróból.
Mi lesz itt? – kérdeztem. Menekülttábor? Szükségszállás?
Neked most kuss van, te feleség vagy - válaszolta röviden. Szemében az a lidérces fény villogott, ami csak a magas fokú ihletettség perceiben szokott. Igen, emiatt lettem szerelmes belé, amikor még - Istenem, már harminc éve - Csonkaszegen a gazdatanfolyamon megismertem. Akkor még tényleg olyan volt, mint egy költő, egy igazi költő. Lelkesen szavalt estétől hajnalig. A végén, amikor elfáradt, mindig megfogta a kezem és csak annyit mondott: - Amál, Amál, Amál, szebb vagy, mint egy villa. – Miféle villa? – kérdeztem. – Pofa be! – kiáltotta rám a tőle telhető kedvességgel. – Kanál nem lehetsz, mert az rímelne az Amálra.

Gerzson ma este azt szeretné elképzelni, hogy egyszerre itt alszik vele egy szobában az összes korábbi szerelme. Cilike az óvodából, Nusi az elemi iskolából, Teca, akinek már kilenc évesen szőrösödött, Beuska a Bérkocsis utcából, Marcsi, Mimi, Jancsi, Záli és mind, akikre gondolni szokott, miközben hullámzik a takarója.
Nekem ilyenkor kuss van, a másik szobába kell húzódnom illedelmesen. Gerzson ma este szerelmes önmagába.

xxx

Azt kérded, barátnőm, milyen volt, amikor Gerzson megkérte a kezemet.
Hát először is nem a kezemet kérte meg, hanem a lábamat. Annak is a közét verbálisan. Mindjárt a bemutatkozáskor. Hogy ne borotváljam. Meg hogy ne fürgyek le. Mert az jobban illik a Felettünk Valóhoz, ha a nőstény emlékezteti a bűnbeesés előtti dzsungelre. Úgy értettem, hogy ő akar lenni felül, de aztán elmagyarázta, hogy Felettünk Való alatt ő a Természetet érti.
Szóval miután két hétig minden nap megkérdezte ugyanezt, megegyeztünk a feltételekben, hozzáragadtam Gerzsonhoz, mi mást tehettem volna, ha már ilyen ragaszkodó természete van.
Nászutunk egy raftingtúra volt, rodeo kajakkal. Gerzson minden mozdulatot előre megtervezett még otthon, térképek fölé hajolt, búváruszonyban mászkált a lakásban, himbálta magát a tükör előtt, tízpercenként mérte a szívverését, papírcsónakokat hajtogatott és kipróbálta őket a fürdőkádban, miközben rájuk irányította egyik későbbi szerelmét, a zuhanyrózsát. Elsüllyedt mind.
A raftingtúrán legjobban a cigánykerék tetszett, amikor a felsőtestünk a vízzel párhuzamosan forgott, a kajak pedig követte. Úgy nézett ki az egész, mint egy forgó propeller. Gerzson azt mondta, ezzel a Felettünk Való észjárását modellezzük.
Az egyik limányban hirtelen magához szorított. – Amál, Amál, Amál, ez itt ma nálam áll – suttogta, de aztán mégse történt semmi, mert megijedt az akaratlan rímeléstől és nem tudott kiszabadulni a neoprén kezeslábasából.
Tavaly már csak a Vidám Parkba mentünk nyaralni, kétszázért felültetett a hullámhajóra. Jaj, az annyira izgalmas volt, ahogy forgott-ringatott. Mentem volna többször is, de sajnálta rá a pénzt, azt mondta, nyolcszázat félre kell tennie. Este már egyedül sietett a Rákóczi térre.

xxx

Amikor a házasságkötő teremben kimondtuk az IGEN-t, úgy éreztem, révbe (de legalábbis limányba) ért az életem.
Gerzson belém karolt és átvezetett a Pöttyös Rókába. Kikért három féldeci hubertuszt (kettőt magának, egyet nekem, hogy bátorítson), aztán az asztal fölött megfogta a kezemet, komolyan a szemembe nézett és kérdezett valamit.
- Amál, nagyon szeretném, ha lenne férjed.
- De hát Te vagy a férjem, csacsi! – nevettem rá.
- Azt most azonnal felejtsük el!
- Hogyan felejtenénk, hiszen tíz perce jöttünk ki az anyakönyvvezetőtől.
- Azt mondtam, felejtsük el! Téged akarlak.
Megijedtem, mert olyan különös, vészjósló volt a hangja, a szeme meg forgott, mint nagymosáskor a villanyóra.
- Azt akarom, hogy a férjed tudtával hágjalak meg. Hogy ő engedjen át Téged nekem. Hogy mint megértő házibarát szerepeljen a frigyünkben. Hogy kölcsönlakásokban, kölcsönréten, kölcsönhegyen tehesselek magamévá – hadarta és már habzott a szája.
- Gerzson, de hát Te vagy a férjem, a Tiéd vagyok. Ez most valami vicc?
Hirtelen elpityeredett, de pár másodperc múlva abbahagyta, nyilván rájött, hogy férfiatlan. Percekig ültünk szótlanul.

- Neked is meg kell értened engem – fogta végül megint nyafogósra. – Ha sürgősen beszerzel egy kamuférjet, akkor majd együtt hálhatunk.

xxx

Azt vettem a házassági évfordulónkra, amiről álmodozott. Egy búvárfelszerelést, oxigénpalackkal, csutorával, egy óceániai ágyékkötőt, Kassák Lajos összes műveit, meg egy barokk vázát. Őszintén örült. Egész este az előszobában állt a tükör előtt, kezében a vázával, pucéran.

XXX


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-09 17:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-09-09 16:36   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-09 16:32   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-09 16:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Valyon László Egy régi jóbarátról
2025-09-09 16:02   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-09-09 15:33   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-09-09 13:04   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-09 13:00   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-09-09 13:00   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-09-09 13:00   új fórumbejegyzés: Duma György