NAPLÓK: iTomjaimra bontva Legutóbbi olvasó: 2026-03-25 13:06 Összes olvasás: 28930| 15. | [tulajdonos]: Sorozatfüggés | 2006-07-18 00:16 | Sorozatban mondják le a megbeszélt találkozókat embereim/barátaim. Kezdek sorozatfüggővé válni. A csúcstartó mind közül B. lánybarátom, egykori (plátói!) szerelmem, akivel ötször beszéltünk meg háztűznézőt a lakásán. Négyszer rendesen le is mondta, ötödszörre viszont édesapjánál (vidéken) hagyta a mobilját, így lemondani sem tudta, magamtól döbbentem rá a háztűznéző elmarad. Ma is lemondtak egy találkozót. Kezdem középpontban érezni magam. Egy dél-amerikai szappanopera főhőse vagyok, melynek cselekményét bizzar módon Becket és Kafka művei ihlették. A főhős igazi sztár, mindenki vele akar találkozni: vacsorát főzni neki, tanácsot kérni tőle, lefeküdni vele (mondjuk ezt a nők/ ha férfi a főhős/ ha férfi vagyok egyáltalán) - DE! az utolsó pillanatban mindenkinek inába száll a bátorsága, és lemondják a nagy találkozást. Főhősünk körül forog az egész bolygó, de pont vele nem történik semmi, illetve a pontosság kedvéért senki nem történik vele.
Hülye érzés. Mondhatom. :) | |
| 14. | [tulajdonos]: a 22-es csapdája | [tulajdonos]: mandula | 2006-06-26 00:06 | "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell." - Wittgenstein. Igen, de amiről nem lehet beszélni, az éppenségel nem-e (sic!) provokáció forrás? "Belelátni Isten fekete agyába." (Hogy egy olyan versből idézzek, ami jó néhány embert provokált a Nagyító rovatban. Hogy a szeretetről beszélt (amiről nem lehet) szeretet nélkül (amiről hallgatni). Vajon, amikor valakinek kimondom a bűvös "szeretleket", mi(k)ről hallgatok?)
Amiről nem lehet beszélni, arról akar mindenki hallani. Erre épül minden félreértés. Féligértés. Meg-nem-értés. :)
Ez a huszonkettes csapdája. Mindig az az információ kell, amit nem kapunk meg, de amíg nem kapjuk meg, addig abban sem lehetünk biztosak, hogy az az információ létezik, de mi azért létrehozzuk, csak hogy legyen.
*
Megvan a mai szentbeszéd! Hurrá! | |
| 13. | [tulajdonos]: mandula | 2006-06-25 23:37 | Valami mandula illat áramlik be a nyitott abalakon, valami olyasmi, mint annak a gyerekkori ragasztónak (hogy is hívták? Pelifix?) unott mandulaaromája. Amikor színes papírfecnikkel kellett rajzórákon papírmozaikot gyártani... Az egész osztály ezt használta, a tanárnő óvott minket a technokolrapidtól... Most képzeljétek el 33-35 tubus technokolrapid, milyen kollektív bódulatba ringatta volna az osztályt a rajzóra végére. Így csak mandulaaroma lebegett körbe minket. Ez az illat suhan szobámba éppen, mintha egyenesen az egykori Május 1. most Hermina úti osztálytermet szellőztetnék át a szobámba. Madeline-süti, mi? A fene se akar most eltűnt idők nyomába eredni.
*
Megakarok tanulni argentín tangózni. Egyszer már neki futottam, de abbahagytam. Most csak ennyit írnék. Egyszer még nekifutok. Ennek a témának. Itt a helye(m).
*
Most semmiről nem beszéltem. Mindenről hallgattam.
*
Lehet őszintén hallgatni? Ellhallgatni? Lehet őszinte a csönd? Lehet őszinte a múlthoz ragasztó (Pelifix, szinte biztos) mandulaillat? Lehet, őszinte egy félbehagyott folyamat? Egy félbehagyott tánc(tanulás)?
*
Lehet őszinte vágy, hogy ezután a bejegyzés után senki ne értsen, illetve meg nem értettnek tartson? Lehet őszintén a meg-nem-értett szerepében tetszelegni?
*
Ezt nektek! (Hosszú füttyel áthúzott monológ.) | |
| 12. | [tulajdonos]: Javítva | [tulajdonos]: Szent Iván Éj | 2006-06-25 01:25 | Így helyesen: "Közben próbálok koncentrálni. Szomorúan. Ez egy vers címe. Ez egy állapot."
Kimaradt a lényeg, szomorú ügy.
(Még valami. Tocó Dokk-remeteként szólított meg. Ilyen bejegyzések után aggódnom kéne, de tényleg. Még remeterákom lesz.) | |
| 11. | [tulajdonos]: Szent Iván Éj | 2006-06-25 01:21 | Hazafelé. A Múzeumok Éjszakájáról. Kezemben névnapi ajándék Fitrától, Kemény István: Élőbeszéd. (Kezemben élőbeszéd, számban hallgatás, szívemben üstdob vagy üsd-vágd.) Zötyögés a 76-os trolin, az utolsón. Szembenülök egy arccal, egy kétdimenzióssal. Állával vállához szorít egy palackot (Szentkirályi), mint egy hegedűt. A nő gyönyörű. Mintha flörtközelben. Közben próbálok koncentrálni. Ez egy vers címe. Ez egy állapot.
"Ki kéne bolondulni innen,
Mint az öngyilkos, ha visszafelé él."
Ki kéne tépni a kezéből a Szentkirályi-hegedűt, megfogni az állát, tartani, mint egy almát, egészen szorosan, mintha a héja lennék. (Egészen szoros héja-nász.) Kibillenteni mosolya mérlegét az egyensúlyból. Beleharapni. Bejutni a magházba, a fogakhoz. Kész öngyilkosság képzelődni most.
"Leszedni az i-ről a pontot,
De visszarakni, ha a helye fehér."
Letépni a blúzát, hangréseket rajzolni a hátára, mint Man Ray az Ingrés hegedűje című képre. Állammal vállamhoz szorítani. Hideg és fehér. Hósapka a csúcson. Csak egy fénykép. A helyére tenni.
"A legjobb, ha úgy marad minden,
Ahogy találtam, nem is volt rossz úgy.
Megvetni a megbomlott ágyat,
Földön aludni, és meggyógyul a múlt."
Megvetem a megbomlott agyat. Fordulunk az Izabella utcára, és neve lett, aminek nem volt. Ráfordultam a (Szent)királyi útra. Királyi út nincs. Izabella lefényképezve. Bepalackozva. Csavarni kéne a kupakon az ellentétes irányba. Nem így becsavarodni.
"Ajándék volt. Hallom, hogy koppan.
Mielőtt leesne, jóval hamarább,
Angyal száll át, helyre áll a rend,
Kibomlik a papír, kiesik a tárgy."
No comment. Csak egy mosoly. Mintha élne.
"És akkor megkezdeni szépen,
Mint az öngyilkos, ha visszafele él:"
Most vízválasztó jön, tudom. Szentkirályi. A siker íze. Királyvíz. Király, víz. Egybe és külön. "Az ágy közös. A párna nem." A párna, a párna. Az ágydaganat. Halálos csönd. A végítélet királyvíze, derüljön ki, mi nem arany. A többi föltevés. "Létében ott a rés." A fény-lik. Ez már az alagút vége.
"Elfelejteni az egészet,
Kis cetliket írni: tej, kenyér
tej, kenyér"
Bocs, hogy élek. | |
| 10. | [tulajdonos]: zárójeles | 2006-06-22 08:55 | | (Rájöttem, hogyan hívják az elöző jegyzetben emlegetett iTom-Fente hibridet: Fenthomasnak. "Bruhahahaha." - Fazon idézett.) | |
| 9. | [tulajdonos]: ez valóban jó! | FENTE LEVENTE: Ez jó! | 2006-06-22 08:45 | Az a szép, hogy elhihető azonos módon kerültünk naplónk kerítései közé. :) Hogy elhihető, hogy mindketten önként vonultunk ide félre, ahogy az is elhihető, hogy mindketten valami külső kényszerből, elhihető még, hogy mindkettőnk naplójában van valami dac, valami dafke, elhihető, hogy mindketten egyfajta szellemi/lelki önkielégítést végzünk itt... Nem kell mindent elhinnünk, elhinned. De elhihető.
Félteni nem kell. Ez ideiglenes, ha nem tudnám, hogy vége lesz, nem csinálnám. Csak egy ideig ne kelljen érezni, hogy van valami rámruházott tekintély, amit én akarok a leginkább tiszteletben tartani, és minél jobban akarom, annál kevésbé megy. Hülyét akarok magamból csinálni, ha azt kell, szentet, ha azt kell, szemét disznót, ha azt kell, felkent papot, ha azt kell - de mindezt itt, a DOKK egésze másra való/méltó. Közben azt sem tudom, hogy Hozzád beszélek, vagy Melléd, vagy Magamhoz... Magamhoz beszélek, bizonygatva magamnak, hogy milyen jól teszem, amit teszek, milyen jó is vagyok, megmentem a DOKK-ot egy ideig magamtól, és a mindjárt könnyekig hatódok... Na, jó, azt nem. :P Fogalmam sincs, hogy van-e köztünk párbeszéd, hogy lehetséges az, bármikor is... (Jobbunkkal illik kezet fogni. Jobbunkkal illik a másik arcához vágni a kesztyűt. Jobb bele nem gondolni.)
Ami meg nem vers, azt nem veszem annak, de a dolgok olykor egymásNAK rohannak. :)
A szívemért való aggódást illeti, azt köszönöm szépen, de a szívem jól van, és nem is dobog, olyan ritkán, percenként 75-90-et. :P És sokat nevetek magamon, rajtad, hogy ráébresztettél, hogy ebben a pozicióban, milyen egyek is vagyunk, hogy alakul ki valami iTom-Fente Levente hibrid, amit (rém)álmainkban sem gondoltunk volna. :P Az ágyakat meg nem kell mindig bevetni... A poénokat sem kell mindig... A fegyvereket meg pláne... :)
Furcsa lehet (nekem az), hogy emberi hangot ütök meg veled, nem téged ütlek meg - ilyen a box, a kocsmák elkülönített zugai, ilyen box ez a napló, nem veszük elsődlegesnek az ökölvívás jelentését. :) Azért ez is furcsa kifejezés, emberi hangot megütni, mint egy embert megütni, mint a főnyereményt megütni, mint a gongot megütni, jelezve, hogy VÉGE. | |
| 8. | [tulajdonos]: egy | 2006-06-22 00:47 | Egy bolond százat, egy fecske viszont nyarat nem csinál.
Nézem a naplókat. Az egyikben az áll kábé, hogy ma itt mindenki megbolondult?, olyan lett ez a dokk, mint egy kloáka(sic!) egy burjánzó, őszinte kloáka. Kloaka-maci lettem én is, gyanítom. Főkolompos? Minden csoda három napi tart, nyugi. Utána? Fel! Támadunk! (Szakálla van a poénnak, az "átkosba" nyúló hosszú szakála.)
Másik naplóban Dávid ötvenegyedik zsoltárát látom, amit akkor írt, amikor Betshabét elcsábította, a férjét (Uriást) meg szépen elveszejtette a háborúban. Furcsa, mintha a bűnök elkövetése arra szolgálna, hogy létrejőjjön egy remekmű, a bűnbánat legszebb, legelemibb, legőszintébb kifejezése. Nem is tudom, Dávid Istennek írta, vagy az örökkévalóságnak... Leírta, vagy éppen csak tovább hagyományozta... (Persze, lehet, hogy csak az én bibliaolvasatom naív, és köze sincs ennek a zsoltárnak a Dávid-Betshábé-Uriás háromszöghöz, és egy sokkal piszlicsárébb bűnöcske szülte. Disznóhúst evett a szerző. Mondjuk.) Felvetődik a kérdés, hogy magamnak írom ezt a naplót (az origónál megjelölt dokk-os önkorlátozás/önbebörtönzés célkitűzésével), vagy az örökkévalóságnak? Avagy böjt-e ez a napló, vagy vanitatum vanitas, aminek meg lesz a böjtje? (Még bolhából elefántot csinálok, Dávidból Góliátot.)
Ötvenedegyedik zsoltár. Csak pár kiemelt mondat:
"Hints meg engem izsóppal/ és megtisztulok,/ moss meg engem/ és a hónál fehérebb leszek!/ Ádd, hogy örömet és vidámságot halljak,/ hadd ujjongjanak csontjaim,/ melyeket összetörtél." "...nem kedveled/ a véres áldozatot,/ ha égő áldozatot hozok,/ nem tetszik neked./ A töredelmes lélek áldozat Istennek,/ a töredelmes, alázatis szívet, Isten,/ nem veted meg." Na és mi jön ezután: "Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal,/ hogy felépüljenek Jeruzsálem falai./ Akkor majd kedvedet leled/ az igaz áldozatban,/ ajándékokban,/ egészen elégő áldozatokban;/ Akkor majd fiatal bikákat/ tesznek oltárodra." (Neovulgáta; Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1997) No, ezt akár ironikusan is lehetne olvasni: tisztíts meg engem, azzal jót teszel Sionnak, és magadnak is, mert újra szeretni fogod az égőáldozatot. :) Lehetne így érteni. Ha nem lenne őszintébb, az emberi esendőséget egészen mélyen felvállaló szöveg. ("Porszem vagyok a sivatagban. Porszem vagyok a gépezetben" - Prity Pruty - Marno János dialógus. Ecce homo(k).) Minden Istenért van, de Isten én értem van, és akkor megint Escher ugrik be, a lentebb említett kéz-rajzol-kéz-rajzol-kéz.
Egy dologra jó ez a napló, hogy kezdjen kirajzolódni, hogy futnak körbe (kéz-rajzol-kéz-rajzol-kéz módon) gondolataim. Örvény? Őrület? :) | |
| 7. | [tulajdonos]: Oragna | 2006-06-21 23:58 | Oragna figa taxa fa marina gamina fa.
Piránya rím a f-ra kap ari na nyamija vad.
Morálja híg a hasra ad... (Kikapcs.)
Más. Egészen más.
Most olvasom Marno 1582-es gy&gy bejegyzését, nehéz bevennem, megrögzött irónia hívőnek... Nem tudom, mennyire kötelező mérce ma az irónia, mennyire ez a trend. Mindenesetre jórészt az irónia miatt szerettem a kortárs költészetet, és nyilván, mivel dívik divatosnak is nevezhető/endő. Nekem létszükséglet. Elkülönít - nem másoktól/ nem az univerzumtól - hanem egómtól, érzelmeimtől, gondolataimtól, sebeimtől, szenvedélyeimtől. Az én húsdarálóm, amin át kell mennem az irónia. Lehet, hogy az iróniámtól is el kell különülnöm, átengedni egy nagyobb húsdarálón? (Ez olyan "escheri" húsdaráló, melyet egy még nagyobb húsdaráló darál le.)
Escher nem irónikus például, hamár ő. Escher paradox. Escher evidens. Escher ibolyán- és irónián túli. (Tegnap épp egy Escher rajz hátterében, mely egy érettségi tabló középpontjában helyezkedett el, ittam ananászlevet, ettem bruschettát az F. lányok és L.D. társaságában. Biztos sokan ismeritek, a kéz, ami azt a kezet rajzolja, ami őt rajzolja.) Az én, amit rajzolok, az rajzol engem. Nem biztos, hogy elkülönülni kell magamtól, hanem... Igen. Három pont. Nem akarok eljutni, ahhoz a következtetéshez még. Nem akarok még körpályára állni - ez persze, csak önáltatás, hiszen eleve azon mozgok. A húsdarálónak is körkörös a mozgása.
Nekem kell az irónia, még. Húsdaráló? Most? Egy fenét! Cumi a szájba! :) | |
| 6. | [tulajdonos]: Mozart újra | 2006-06-21 23:16 | Ha már lúd, légy ludas, Homo Ludens...
Ludensre rím? Kegyetlen... falu densz (dance)/ macera dance (macebre)? De bénák.
Kicsensz? Ez kicsit jobban hangzik... (Rímkényszer. Utálom! De itt az van, feloldhatatlanul.) Ludens - tud ez? Nekem hiányzik az a nazális. A ludens végén az a bájos orrhang. You Dance? Legyen valami angol slágergyanú? I want You, if You dance? and I fucking need You, if You dance? Neee. Biztos, hogy kell nekem ez? Így kell nekem ez? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
