NAPLÓK: kölykök Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 16:06 Összes olvasás: 12509| 3. | [tulajdonos]: Janóka | 2007-07-05 21:47 | Ma Janókáról fogok mesélni ,mert egy hónap kórház után ma végre megjött! Ő egy dadogó, hiperaktív, hospitalizált, önértékelési zavarral küzdő 7 éves kissrác.
Janókával "szerelem" volt az első látásra! Nem gazdag szülők gyermeke, pedig jár ide az előkészítőbe pár igencsak jómódú szülő csemetéje. Még fizetni sem tudnak utána (az ingyenességét kisírtam a fenntartónál). Mert Janókát a nagymamája neveli. Két éves korában a drogos, alkoholista anyja ott "felejtette" az albérletben, az apa aki ezért jól "megruházta", jelenleg még rács mögött van. A kissrác 5 éves koráig nevelőotthonban volt, nem adták addig a nagymamának. Hogy ott mi minden történt vele, nem tudom, csak sejtésem van(16 éves fiúk közé rakták),és lelki sebei egy részét ott szerezte, a dadogást is.
Gyakran alkalmazok nála stresszoldást is, ilyenkor "visszamegy" kisbabakorba, az ölembe bújik, anyának hív, és baba hangon beszél, folyamatosan, dadogás nélkül!. Sokszor mondogatja, hogy ugye, egyszer majd nálam fog lakni, és oly nehéz ilyenkor kitérnem a válasz alól, mert hazudni ugye, nem hazudhatok! .És persze, sokszor vall nekem "szerelmet", nekem a drága!. Ma a szabad rajza a következő volt :egy A4-as papíron kb. egy cm-es "baba"(ez ő!),távol tőle egy apa, mégtávolabb egy anya, és fenn az égben egy "hófehér madár".
Szóval, örülök, hogy itt van, de azért keserű szájízzel gondolok a jövőjére! Azt hiszem, nehéz lesz az elválás! Mert júniusban el kell búcsúznunk, tovább nem maradhat az előkészítőben. Egy távoli iskolába fog járni, és folytatja nehéz kis sorsát. Mi lesz veled Janóka? De talán ott is lesz valaki, aki majd szárnyai alá veszi, egy "hófehér madár", mert Janókát lehetetlen nem szeretni.
| |
| 2. | [tulajdonos]: Egy "zizegős" nap | 2007-07-05 21:41 | Szerencsére, lassan véget ér ez a nap, mert eléggé "zizegős" volt. Az előkészítőben még hagyján, ott csak egy-két gyerek van egy órámon, de a délutáni csoportomban hét főből öt fiú! És hát, mint a kaptárban a méhek úgy zsongtak, már relaxáltam velük, hogy "túléljük" a 60 perces órát! Nagyon érzik a tavaszt! Vagy a nyarat a tavaszban, vagy nyárban a tavaszt? Vagy egyszerűen csak a hidegfrontot! Tudod, ők a hiperaktívak, más szóval "indigók"! Egyébként meg azért én sem vagyok "százas" , mármint indigóságot illetőleg. Mert bár alapvetőleg "normális" vagyok, de szerintem, akik ilyen kölykökkel tartósan foglalkoznak, mint kutya a gazdájához idomulnak egymáshoz. És, hát már elég gyakran veszem észre magamon a hiperaktivitást, néha a figyelemzavart, sőt magatartás problémát is(egy értelmetlen megbeszélésen vagy értekezleten, na aztán biztos, hogy nem tudok jó lenni!). És újabban a diszgráfiás tüneteket is, na ez a csúcs! Mert ugyebár olvasás-írás terápiát végzek velük! De, tudod mit, egyáltalán nem bánom!
Mert, azért mára is meg voltak az én kis sikerélményeim. Az egyik órámon összekevert betűkből kellett kitalálni egy szót(ami a "példakép" volt),és az egyik "gyorsagyú" kissrác a fülembe súgta, hogy "ez vagyok én neki!". Egy másik 9 éves meg tudtomra adta, hogy ha felnő, elvesz feleségül (semmiség, csak pár évtized van köztünk!). Lócinak is volt ma egy "aranyköpése". Hat éves kiskölyök, a múltjában sok-sok szenvedéssel(műtétek sorozatával),és hát valahogy sehogy se sikerül megjegyeznie a jobb meg bal kezét. Pedig rendszeresen rákerül a piros szív a bal kezére, mert ugye "bal oldalon dobog a szívünk". Mondd csak, mondja nekem, "akkor mi is van a jobb oldalunkkal?, ha a bal oldalon dobog a szívünk, a jobb oldalunkon mi meghalunk?". Persze, hogy nem halunk meg,a jobb oldalunkra is hajtja a "kismotor" a vért, mondom én. "No, jól van, akkor én most nagyon megnyugodtam!" felelte. Szóval Lóci tuti "óriás" lesz, pedig csak 95dkg-mal született!
És tudod mit, még ha fárasztó is volt ez a nap, én nem is tudom igazán, hogy ki kitől is kapott ma "többet", ők tőlem? Vagy én tőlük?
| |
| 1. | [tulajdonos]: szaladj a ligetbe | 2007-07-05 21:33 | Gyönyörű szép helyen van az iskolaudvar! A focipályán kívül ugyan semmi nincs már rajta, a kapuk hálóit is rongyosra foszlatta az idő, meg a szorgos gyermekkéz, de az udvart hatalmas domb veszi körül, sok-sok fával, bokorral, fölötte az erdő. Mintha mesébe érkeznél!
Pár éve történt, elvállaltam a napközit, nyolc "darab" kis 9 éves hiperaktív kölyökkel. Délelőtt terapeuta voltam, délután napközis tanár, képzelheted!
Mielőtt kimegyünk átbeszéljük a szabályokat:" botot, követ nem veszünk fel, nem dobálózunk,
nem verekszünk, nem árulkodunk, és legfőképpen nem mászunk fel a fákra!" Hogy, mi marad ezen kívül, hát találd ki! De ne félj, ők úgyis kitalálják! Különben meg a szabályok arra valók, hogy megszegjék őket!
Mert alighogy kiérünk az udvarra, máris mozogni, lengedezni kezdenek a bokrok, fák (az összes!), és valahogy sohasem értem, hogy a nyolc lurkó, hogy lehet egyszerre tizenöt fa tetején, merthogy mind egyszerre mozog! És mire egyiket lekönyörgöm, és "hatástalanítom" a pad mellé állítással, máris három csibész van újra helyén! Tudod mit, én ezt már rég fel is adtam! Leülök a domb aljába, és nézem, ahogy hajladoznak a fák. Egyszer volt ugyan, hogy az egyik fenn akadt fejjel lefelé lógva, mert lábát beakasztva hintázott, és visszaemelni magát már nem tudta. Képzelheted, tíz percig így lógott jajgatva, mire egyik társának sikerült "leoperálni" onnan. És persze olyan is volt, hogy egyik másik lehuppan a dombra, de valahogy ezek a kölykök mindig megússzák! Azt hiszem, remek védőangyalaik vannak! Úgyhogy, már nem is izgatom magam, csak ülök és szememet futtatom végig a fákon, próbálom kitalálni melyiken ki ücsörög. Egyszer csak, azt veszem észre, hogy "nyugi" van "hullaszag", mert egyik fát sem fújja a szél! Gyanús! Hová tűntek? Valamit biztos kitaláltak! Elindulok a keresésükre, hát jól gondoltam! Mint szorgos hangyák nyüzsögnek a domb tetején és oldalán, és egy kanyargó patakmeder varázsolódott ide percek alatt, amit botokkal ásott szorgos "rosszcsont" kezük. A száraz meder a dombtetőről indult, egészen az aljáig kanyargott a fűcsomók között. Szerencsére a vízcsapot nem tudták kinyitni, Valér a kertész gondoskodott róla, még a "tekerőjét" is leszerelte. Így marad a kisvödör, pohár, mert Levente máris buzgón hurcolja a vizet a mosdóból és töltögeti a mederbe, persze a szikkadt föld azonnal magába szívja. Én csak ámulok, és nem is tudom, hogy leszidjam-e őket, vagy megsimogassam buksi fejüket. Mert nekem tetszik ez a patakmeder, ahogy behálózza a dombot! Kicsit bánom is, hogy nem csörgedezik ez a patak! De ne aggódj, a következő napokban ők ezt is megoldották! Legközelebb elmesélem hogyan, és azt is, hogy mennyire "örült" ennek Valér!
De most szaladj a ligetbe a kölyköddel, ha nincs gyermeked, csak ülj ki egy padra és figyeld őket, varázslatos világukat! Mert ők tudnak valamit, amit mi sajnos rég elfelejtettünk!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
