NAPLÓK: kölykök Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 08:14 Összes olvasás: 12686| 1. | [tulajdonos]: szaladj a ligetbe | 2007-07-05 21:33 | Gyönyörű szép helyen van az iskolaudvar! A focipályán kívül ugyan semmi nincs már rajta, a kapuk hálóit is rongyosra foszlatta az idő, meg a szorgos gyermekkéz, de az udvart hatalmas domb veszi körül, sok-sok fával, bokorral, fölötte az erdő. Mintha mesébe érkeznél!
Pár éve történt, elvállaltam a napközit, nyolc "darab" kis 9 éves hiperaktív kölyökkel. Délelőtt terapeuta voltam, délután napközis tanár, képzelheted!
Mielőtt kimegyünk átbeszéljük a szabályokat:" botot, követ nem veszünk fel, nem dobálózunk,
nem verekszünk, nem árulkodunk, és legfőképpen nem mászunk fel a fákra!" Hogy, mi marad ezen kívül, hát találd ki! De ne félj, ők úgyis kitalálják! Különben meg a szabályok arra valók, hogy megszegjék őket!
Mert alighogy kiérünk az udvarra, máris mozogni, lengedezni kezdenek a bokrok, fák (az összes!), és valahogy sohasem értem, hogy a nyolc lurkó, hogy lehet egyszerre tizenöt fa tetején, merthogy mind egyszerre mozog! És mire egyiket lekönyörgöm, és "hatástalanítom" a pad mellé állítással, máris három csibész van újra helyén! Tudod mit, én ezt már rég fel is adtam! Leülök a domb aljába, és nézem, ahogy hajladoznak a fák. Egyszer volt ugyan, hogy az egyik fenn akadt fejjel lefelé lógva, mert lábát beakasztva hintázott, és visszaemelni magát már nem tudta. Képzelheted, tíz percig így lógott jajgatva, mire egyik társának sikerült "leoperálni" onnan. És persze olyan is volt, hogy egyik másik lehuppan a dombra, de valahogy ezek a kölykök mindig megússzák! Azt hiszem, remek védőangyalaik vannak! Úgyhogy, már nem is izgatom magam, csak ülök és szememet futtatom végig a fákon, próbálom kitalálni melyiken ki ücsörög. Egyszer csak, azt veszem észre, hogy "nyugi" van "hullaszag", mert egyik fát sem fújja a szél! Gyanús! Hová tűntek? Valamit biztos kitaláltak! Elindulok a keresésükre, hát jól gondoltam! Mint szorgos hangyák nyüzsögnek a domb tetején és oldalán, és egy kanyargó patakmeder varázsolódott ide percek alatt, amit botokkal ásott szorgos "rosszcsont" kezük. A száraz meder a dombtetőről indult, egészen az aljáig kanyargott a fűcsomók között. Szerencsére a vízcsapot nem tudták kinyitni, Valér a kertész gondoskodott róla, még a "tekerőjét" is leszerelte. Így marad a kisvödör, pohár, mert Levente máris buzgón hurcolja a vizet a mosdóból és töltögeti a mederbe, persze a szikkadt föld azonnal magába szívja. Én csak ámulok, és nem is tudom, hogy leszidjam-e őket, vagy megsimogassam buksi fejüket. Mert nekem tetszik ez a patakmeder, ahogy behálózza a dombot! Kicsit bánom is, hogy nem csörgedezik ez a patak! De ne aggódj, a következő napokban ők ezt is megoldották! Legközelebb elmesélem hogyan, és azt is, hogy mennyire "örült" ennek Valér!
De most szaladj a ligetbe a kölyköddel, ha nincs gyermeked, csak ülj ki egy padra és figyeld őket, varázslatos világukat! Mert ők tudnak valamit, amit mi sajnos rég elfelejtettünk!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
