NAPLÓK: ermi-enigma MÚLTIDŐ Legutóbbi olvasó: 2024-11-23 10:51 Összes olvasás: 15327| 10. | [tulajdonos]: angyalka | 2012-04-21 09:57 | | http://www.youtube.com/watch?v=WPWs4Oym7MU | |
| 9. | [tulajdonos]: válasz | Tolvaj: Gratuláció | 2012-04-21 09:46 | Kedves Tolvaj nick..
Ha úgy érzed, hogy ebből fogok meggazdagodni akkor jelents fel......de tudd....a youtub nem emel ez ellen kifogást és nem hiszem a jogdíjjal rendelkezők kifogást emelnének az ilyetén módon történő felhasználása ellen...de jelents be nekik...talán letiltatják a videóimat.....
népszerűsítés?....nem érdekel...nekem írni kényszer...videót csinálni öröm....és talán annak a több mint hatszázezer embernek is akik megnézték őket...
..de ha úgy gondolod, hogy nem birod ezt elviselni akkor lépj....árts ahogy csak tudsz...
üdvözlettel
Imre | |
| 8. | [tulajdonos]: versem videón | 2012-04-19 08:16 | | http://www.youtube.com/watch?v=yHoaPji2vYQ | |
| 7. | [tulajdonos]: videó | 2012-04-19 06:51 | | http://www.youtube.com/watch?v=JWi2wykgZow | |
| 6. | [tulajdonos]: Kurva vagyok /monodráma/ | 2011-08-07 17:55 | Kurva vagyok
/monodráma/
Szereplő: Kyri
/hangok: István a férje, Szabina a lánya, Edit a barátnője, Zoltán a főnöke/
/Kyri negyvenhét éves nő, egy multinacinális cég magyarországi középvezetője, diplomás, férjezett, egy lány anyja. Lánya már élettársával él. Kyri jó anyagi körülmények között él férjével, aki ugyanannál a cégnél felsővezető ahol Kyri dolgozik./
Szinpad: jólétről árulkodó családi ház amerikai-konyhás nappalija, nagy, kertre néző ablakkal, ajtókkal az előszobára, fürdőszobára, a kerti teraszra, hálószobákra. Jobb oldalon lépcső az emeletre.
Idő: esti órák, valamikor 7-8 óra körül, kinn már sötétedik. Vihar készül, a távolban villámok fénylenek fel, a dörgés még nagyon megkésve érkezik.
Kyri most érkezett haza, kezében szatyrok. Ledobja őket a konyha-résznél. Szétnéz, megszólal:
tudtam, hogy ezt találom, mosatlan az asztalon, a ruháid szerteszéjjel……hát fiacskám Te örökre megmaradsz annak a valamikori egyetemistának akinek a szobáját is nekem kellett rendbe tennem
/megáll…elmosolyodik/
te jó ég, de régen is volt, már lassan harminc éve lesz
/közben pakol – a mosatlant a mosogatóba, a ruhákat kidobja a fürdőszobába…..ő maga is bemegy…hallatszik ahogy a víz csobog a mosdónál….kijön….csak bugyi és melltartó van rajta….egy köpenyt vesz fel menet közben magára….kever egy kávét ….leül az asztalhoz és bekapcsolja a telefon üzenetrögzítőjét…hallgatja:
Szabina: /üzenet-rögzítőről/ szia anya. Azt hiszem vasárnap mégse megyünk hozzátok, mert ennek a lökött Kedvesemnek olyan ötlete van, hogy menjünk el a Bükkbe csavarogni egyet. Jó idő van, nekem is van hozzá kedvem, majd pótoljuk máskor. Vigyázz apára, tudod milyen elveszett ha nem ügyelsz a dolgaira. Imádlak legjobb anyuci……/katt/
Kyri: hát, így tavaszvégén néhányszor mi is bejártuk a hegyeket apáddal, bár ő inkább a völgyeket kereste ott is..mármint rajtam…., akkor még megvolt az ifjúi hév, majd elmúlik nálatok is lányom……..
Edit: /üzenet-rögzítőről/ Szia bérrabszolga barátném. Remélem nem az a lökött urad hallgat most hanem te. No, gyorsan mondom. Lehet holnap nem tudok az ÖTYE traccspartira menni mert pihennem is kellene néha. Hát ez az új hapsim tegnap éjjel meghajtott mint Zinger a varrógépet, egy hunyást nem aludtunk, kezd már kimeríteni, de szuper a téma. Újra NŐ vagyok…érted?..NŐ! NŐ! NŐ! Javaslom Te is cseréld le Istvánt egy tizessel fiatalabbra…./nevet..harsogva/….jól van na, csak vicc. Tudom meg vagy gárgyulva érte. Nekem nem kéne, de jó haver…na puszi-pá házirabszolga….készítsd a zurad vacsoráját…meg a pihepuha ágyikóját….illatfelhőket magadra…hátha beindulnak a hormonjai……/halkan, szomorú hangon/: ….azért elcserélném ezt a mozgalmas életem a te biztonságos világodért…..na csá….mentem…../katt/
Kyri: /nevet/ a te fehézmájaddal nem igen birnád ki, de azt ne mond, hogy nem kellene, néha résen kellett lennem….vigyáznom, hogy a hálód mellé hulljon….te legjobbbarátnő!!!!!!
Zoltán: /üzenet-rögzítőről/ Nem tudom ki hallgatja vissza az üzeneteket, de remélem Kyri Te is értesülni fogsz erről. Nos, még mindig nem döntöttem el ki legyen a harmadik ember a cégnél. Én továbbra is azt szeretném ha Te lennél. Igaz akkor a férjed főnöke lennél egyúttal és a cég-etika nálunk ezt vezetői szinten tiltja. Valami megoldást ki fogunk találni az angolokkal. Nekem rád van szükségem. Gyorsan kellene dönteni mert egy hét múlva bemutatkozó látogatásra kellene az illetővel utaznom Londonba és fel is kellene készíteni a találkozásra a nagyfőnökökkel. Kyri! Két szakirányú diplomád van, egy évtizedes kiváló munkád a cégnél. Három nyelvet beszélsz perfekt. Tudom, hogy helytállnál és remekül belilleszkednél a csapatba. Ha ma este tízig telefon üzenetet hagysz a lakástelefonomon akkor tiéd a poszt. Ne szalaszd el, ilyen lehetőség évszázadonként van csak. Várom a hívásod. Üdv István, Te is nyugodj meg, jó főnököd lenne. Sziasztok.
Kyri: - késő már ez Zoltán, meg uram és parancsolóm nem örülne neki,
hagyjuk a fenébe.
István /üzenet-rögzítőről/ - Kyri Kedvesem, kérlek kapcsold be a diktafont, van rajta egy üzenet a részedre. Hallgasd meg és ne haragudj rám. Így kellett döntenem.
/Kyri…megmerevedik…a csésze kihullik a kezéből…./: - mi ez? Azt tudom István fiam, hogy nem vagy túl bátor a szemembe nézni ha valami bűnöd van, de ilyen még nem volt. Kíváncsi vagyok
/előveszi a diktafont, kivesz egy üveg italt a bárszekrényből …és tölt magának….bekapcsolja a diktafont/:
István: /diktafonról/ …ismersz Kyri, szeretem tömören megfogalmazni a mondandóm, most se körtönfalazok. Röviden: elhagylak….
/Kyri megmerevedik….csak bámulja a diktafont….a hajába túrja a kezeit…és masszírozza a fejét….amíg hallgatja a férjét ezt teszi végig…./
…igaz soha nem volt vitánk és jó volt a házasságunk – a maga módján – de valamikor, amikor egyetemre jártál, mikor már Szabina nagylány lett, felborult minden. Akkor kezdődött a távolodásunk. Azt hiszem Te is sejtetted, hogy a helyettesemmel összejöttem akkor, mert Te mindig fáradt voltál, vagy éppen egész éjszaka tanultál, szóval rám nem volt időd. Egy kalandnak indult, de most ő is úgy döntött, hogy elválik és ha én is elváltam hozzám jön feleségül. Egy lakást bérelünk most a város másik végén, ott vagyok. Mindig józanul tudtál dönteni, tedd most is azt. Köszönök mindent amit értem és a családért tettél. Szabina már felnőtt, nála nem fog törést okozni a válás és majd Te is találsz valakit magadnak biztosan. Korodhoz képest remekül tartod magad. Ez is az egyik oka annak, hogy elválunk. Előbb-utóbb kiderült volna a kapcsolatom, hogy Éva elválik és bár a házasságunk megmaradhatott volna bizonyos formában….de én nem akarlak arra kényszeríteni, hogy mellettem kurva legyél és döhödben összefeküdj bárkivel, csakhogy bosszút állj rajtam. Annál jobban szeretek még ma is. A lakás minden berendezéssel a tiéd, én csak a kocsit viszem és a bankbetét felét ami kb öt millió. Nem kell majd ügyvéd a válásunkhoz…mi okosak voltunk, vagyunk, leszünk….szép napot Kedvesem. Ne haragudj rám. Légy okos. Csak jót akarok neked. Valahol még szeretlek.
/katt….a diktafon leáll…..Kyri döbbenten néz maga elé….a haját már markolja……könnyek folynak a szeméből…. ……sír …arcát a kezébe temeti és zokog……aztán csak néz maga elé…….mosolyogni kezd….. halkan felnevet….egyre hangosabban nevet….hahotázik..és kiabálni kezd/
-nem akarod, hogy kurva legyek?...Ennyire félted az erkölcseimet?...Így óvsz?.....István, imádott férjem….Te gyáva karrierista….hát akkor jobb ha tudod…..jobb ha tudomásul veszed…..jobb ha elkezded emészteni a kényes gyomroddal….hogy én bizony már KURVA VAGYOK……érted?...Kurva vagyok!!!!!.....
/lecsillapodik….csak ül……aztán tölt magának még egy pohárral….iszik belőle…..rágyújt…..elgondolkodva fújja maga elé a füstöt…..aztán nyúl a diktafonért…..kicseréli benne a szalagot….bekapcsolja…és „mosolygós” hangon elkezd beszélni…közben néha feláll…járkál…úgy beszél….időnként rágyújt…vagy éppen iszik….a beszéde tempója igazodik a mondandóhoz/
-István, meghallgattalak…Te is hallgass végig. Elmondom a mi életünket és elől járóban annyit, hogy nem leszek kurva mert bizonyos értelemben már kurva vagyok. Érted? Kurva vagyok. Melletted lettem kurva, sőt, mondhatom ezt úgy is, hogy miattad lettem kurva.
No de kezdjük az elején. Egy évfolyamra jártunk az egyetemen. Akkor Te még egy igazi lázadó voltál, sovány, lobogó fekete hajjal, kék szemekkel. Minden csaj megnézett, én is. Emlékszel rá, hogy úgy ismertelek meg, hogy az öledbe borítottam a fagylaltom , persze nem véletlenül és rögtön felajánlottam, hogy kimosom. Fel is jöttél a szobámba az egyetemen, de csalódtál mert azt hitted le akarok veled feküdni. Akkor még nem tudtad , hogy húsz éves koromban én szűz vagyok. Azt akartam, hogy megismerkedjünk, mert én első látásra megszerettelek. Önteltség nélkül mondhatom, hogy az egyik legszebb lány voltam az egyetemen, alig győztem elhessegetni magamtól a srácokat, meg a tanársegédeket…voltak jó páran. Nekem Te tetszettél és Te kellettél, de nem pár éjszakára, hanem egy életre.
Három hónap telt el már mikor először magamra engedtelek, pedig én is majd megbolondultam annyira kívántalak. De ennyi idő kellett ahhoz, hogy érezzem is a szerelmed, érezzem azt, hogy nem kaland vagyok.
Furcsa éjszaka volt az. A szobatársam hazautazott, ketten voltunk szinte az egész koleszben. A kicsi hűtőben egy üveg pezsgőt rejtettem el….amikor elővettem….láttam a szemeden, hogy megértetted a helyzetet…csak éppen alig tudtál velem mit kezdeni…mert szűz voltam…utána sokat beszéltünk erről az éjszakáról….és valahogy nem tudtál napirendre térni fölötte, hogy húsz évesen érintetlen voltam.
Na, nem húzom az időt, gondolom Te arra vagy kíváncsi, hogy a feleséged miként lett kurva. De az még messze van. Először is pár hónap után jött a terhességem. Anyám – apám vallásos, ők nem tudták volna elviselni az abortuszom. A Te szüleid még azt is kimondták, hogy így akarlak megfogni….velük egy darabig haragban is voltál, de aztán csak jött az esküvő. A szülés miatt kimaradtam az egyetemről…aztán meg két szegény szülő-párral a hátunk mögött egyre több anyagi gondunk volt. Akkor döntöttem el, hogy én nem folytatom az egyetemet. Szabinát jórészt anyámra bíztam és elmentem dolgozni a vendéglátásba. A pultos munkát megtanultam és hogy már két nyelvet beszéltem perfekt …egy exkluzív helyen…a várban remek és jól megfizetett helyem volt. Anyagi gondunk nem volt. Igaz nekem el kellett viselnem a bunkó németek beszólásait: - „aranyoskám, ma éjjel kőkemény leszek, várlak a szobámban, jól megfizetlek”…vagy éppen az angol úriemberek kimért ajánlatát ami egy vagyont hozott volna. Én udvariasan leráztam őket, mert érted dolgoztam…kettőnkért..és persze Szabináért.
Ne tudd meg mit éreztem amikor egy-egy óvatlan pillanatban éreztem, hogy a seggembe csíp valaki….de ez a szakmához tartozott….egy férfi ha begerjed gyorsan elfelejti, hogy úriember.
Eltelt a három év. Neked meglett a diplomád, aránylag már jó állást is találtál. Már csak heti két-három napot vállaltam a munkában…és elkezdtem gondolkodni, hogy be kellene fejezni az egyetemet. Nem is magam miatt, de apám szemében láttam a fájdalmat mikor vele beszélgettem, hogy egy álmát látja eltünni. Nem szólt erről egy szót sem, de láttam rajta. Erőt is éreztem magamban és hát anyámra továbbra is bátran támaszkodhattam…Szabina se akadályozott.
Egyedül Te fogadtad kétkedve….és neked nem tetszett …..a családra hivatkoztál…ekkor volt először, hogy úgy aludtunk el, hogy nem volt béke közöttünk. Az önzésed ekkor mutatta meg magát először. Nekem fájt ez, de makacs vagyok és bíztam benned …és magamban is.
Örült sokat tanultam….első akartam lenni….és lettem is. Apám azt mondta a diplomaosztásnál, hogy most már meghalhat…..az élet mindent megadott neki. Szegény, két év mulva meg is halt…gégerák vitte el.
Nem részletezem, a cégednél lett nekem is állásom, dolgozhattunk együtt mert én nem lettem felsővezető. Maradtam középszinten, de ugye Te is láttad, hogy pénzem nagyon közelített tiédhez….megbecsültek…csak egy valaki nézett rám csúnyán….a helyettesed….akkor már sejtettem, hogy ennek személyes okai is vannak. De anyámtól megtanultam, hogy tűrni kell. Apám is megtette, mégis a legjobb férj volt és a legjobb apa.
Nos, még mindig nem derült ki, hogy is lettem kurva. Hát akkor elmesélem: emlékszel még mennyire meg voltál ijedve amikor becsődölt az általad kidolgozott területi terjeszkedés a cégnél és hajszálon múlott az állásod? Emlékszel még mennyire csodálkoztál is rajta, hogy egy kemény „dorgálással” megúsztad?
Hát ehhez némi közöm nekem is volt.
Régi családi barátunk Géza a vezérigazgatód és felesége Irma. Gézán hányszor nevettünk együtt, hogy a szeme kiugrik ha bikiniben vagyok…a szemét csak a gömbölyűségeimre tapasztotta…és bámult. Irma csak legyintett…és mondta nekem: - megcsal ez engem akivel csak lehet, de mi a fenét kezdenék nélküle. Terád Kyrim nem vagyok féltékeny mert látom téged aztán hidegen hagy és nem is függsz tőle, csak az urad, buzinak meg nem buzi.
Nos, amikor bajban voltál kaptam egy telefont Gézától, hogy beszélni szeretne velem – rólad. Valamit sejtettem, mert Téged Angliába küldött ki három napra, engem meg egy exkluzív szállodába hívott. Már szobát vett ki ott és ott fogadott…hiába mondtam, hogy a bárban üljünk le és beszéljük meg amit kell.
Nem körtönfalazott….elmondta, hogy csak rajta múlik, hogy maradsz vagy kirugnak….és ha kirugnak akkor olyan jellemzést ad rólad, hogy máshol portásnak sem vesznek fel.
Jól látom magam előtt ahogy dülledt szemeit legelteti rajtam és szinte lihegve mondja: - Kyrikém, tudja, hogy meghalok magáért….mindenre hajlandó vagyok….megmentem a férjét….de ez az éjszaka az enyém …..érti Kyri?...megérti?....döntsön…
Hát döntöttem, az agyam megbénult….nem láttam, nem tudtam szólni…..csak egy fekete hajú, kék szemű fiatal embert láttam….aki az életem…akiért mindenre hajlandó vagyok…..
Nem részletezem a viagra spanolt vén majmot…..elég legyen annyi, hogy amikor végzett…én hanyatt maradtam…és sugárban hánytam …magamra…….és valami összetört bennem….
Hát így lettem én kurva…mert ugye az lettem? Nem menthető ez semmivel sem.
/elhallgat….tölt egy italt…újra iszik egy kortyot…..egy papír zsebkendővel megtörli az arcát….megigazítja a haját….igyekszik „talpon maradni”……/
/folytatja:/ - még egyszer lehetett volna, hogy megcsaljalak…de azt már én is nagyon szerettem volna….de nem tettem meg…..és tudod István….ma már nagyon sajnálom…..
Rodoszon voltunk. Egy tavernába tévedtünk be, ahol még a régi füstös gerendák voltak a mennyezeten …meszelt falakkal…és szólt a zene…..görög gitárokon…a buzuki…..csak úgy maguknak játszottak a helyiek. Nem turista látványosság volt ez. Vacsoráztunk. A férfiak…..érdekes nők alig voltak benn……közül egy-kettő elkezdett táncolni. Láttam, hogy Te unod…..fészkelődtél…..aztán szóltál is, hogy menjünk…én megkértelek had maradjak még….
Nem voltál rám féltékeny és beleegyeztél, hogy még egy-két órát maradjak. A tulajjal tudtam kicsit angolul beszélni és hát rajtam keresztül „rábíztál”. Amikor elmentél a szomszéd asztalnál egy matróztrikós, bozontosan göndör fekete hajú izmos férfi…akit a többiek kapitánynak szólítottak……csendre intett mindenkit és felállt. A gitárosok már tudhatták, hogy mi következik….rákezdtek egy szírtakira….és ez a
férfi….mint Anthony Quinn a Zorba a görög filmben…úgy táncolt….úgy ahogy csak a görög férfiak tudnak táncolni…..nem csak a teste mozdult de a lelke is járta a táncot….közben engem nézett….de nem úgy, hogy zavarba jöjjek….nyílt, tiszta, őszinte volt a tekintete. Amikor befejezte a táncot egy cserép korsó bort ivott…odalépett az asztalomhoz és megkérdezte kifogástalan angolsággal, hogy megtanulom-e ezt a táncot?...szivesen megtanítja velem…
Én meg nem is gondolkodtam…azt mondtam, hogy go-go-go……oké……
/feláll….odamegy a másik asztalhoz és a lejátszóba betesz egy cd-t…..felhangzik a Zorba görög….hangosra veszi….és elkezd táncolni…..a táncán látszik, hogy ismerei a szírtakit…érzi is……a dal végén kimerülten lerogy az asztal mellé…végigdől az ülőgarnitúrán…úgy beszél/
-éreztem a táncot…és éreztem az izmos férfitestet…és kívántam is….és egy örület lett volna ha lefekszem vele….egy olyan éjszaka ami kevés nőnek adatik meg….majd belebolondultam, hogy ráfonódjak….hogy szétfeszítsen….és bennem legyen…..
….látta rajtam…de nem követelődzött…csak kérdőn nézett rám…..aztán annyit mondott angolul:
-hagyjuk…Te nem tudod megtenni…gyere …hazakísérlek a szállodába….átölelve egymást mentünk a kis hegyi ösvényen….minden tisztáson megremegett a lábam, hogy most itt meg fog történni…de léptem tovább…ő sem tett semmit, hogy engedjek…bár tett volna…….így lassan elértünk a szállodához…átkulcsoltam a nyakát….és azt suttogtam, hogy : - ne haragudj, nem szabad megtenni, de én úgy érzem, hogy megtörtént….és bennem fogsz élni amig létezem…
Mosolygott…és csak annyit mondott…..: - hűséges vagy…tudod nálunk görögöknél a hűség még elvárás…és most én többre becsüllek mintha megismertem volna a tested….sok boldogságot magyar kislány!……akkor fel sem tünt, hogy kislánynak szólított….valahogy természetes volt….
Megfordult és lassú léptekkel elment…..erővel fogtam vissza magam, hogy ne rohanjak utána….és tudod István…most már nagyon bánom, hogy nem tettem meg….
Na jó, hát ennyit a TE kurva feleséged titkairól……légy boldog…a feltételeid elfogadom…nem lesz akadálya a válásnak…..de annyit jelzek, hogy némi meglepetés fog azért érni…..amire nem számítasz…..nem lesz olyan, hogy ne tudjunk elválni, nem érinti a boldogulásod….csak éppen a hiúságodon fog némi csorba esni…..
/szinte sírva mondja/:
Szép éjszakát neked Te kékszemű, fekete hajú fiatalember…….
/keserűen nevetni kezd, sírva nevet…és gúnnyal mondja….de fájdalom is ott cseng a hangjában/:
a pocakod húzd be, mert mindig elengeded magad, ne pislogj annyit…lehet el kellene menned a szemészetre..romlik a szemed….a viagrára vigyázz…ne vidd túlzásba…megárthat….ne igyál hideget mert a torkod rögtön belobban…./elhallgat….folynak a könnyei….és kemény hangon még annyit mond/ - és nem merj többet a szemembe nézni!!!
/kikapcsolja a diktafont…újra tölt…iszik…kicsit már reszket a keze…rágyujt…..kinn villámlások látszanak….halkan a dörgés is behallatszik…..hosszú ideig csak néz maga elé…néha szív egyet a cigarettán….iszik egy kortyot….de megundorodik tőle…és a poharat a földhöz vágja…..sír….hangosan zokog….aztán lassan megnyugszik…..a telefon után nyúl….tárcsáz…….mosolyt erőltet az arcára amikor felveszik a másik végén…beszélgetés közben szüneteket tart amikor a másik beszél…a telefon nincs kihangosítva/:
- Szia Zoltán! Nincs ugye még tíz óra?............nos , döntöttem…elfogadom az ajánlatot…
..csábít, hogy bizonyítsak…elsősorban önmagamnak….és talán apámnak, hogy karakán jánya van……
…….Te ezt talán nem érted………………….jól van…majd beszélgetünk erről is, Londonban lesz rá időnk…
….meg még valakinek fogok bizonyítani, bár ő már nem érdekes…
…..erről jut eszembe, hogy nem lesz összeférhetetlenség a férjemmel, mert mire kineveznek mi már nem leszünk házasok…
……most semmit Zoltán…ez is maradjon Londonra….lesz időnk….mikor utazunk?....
........szerda?..
...az jó….addig összeszedem magam és formában leszek………
……..jól van…..ne köszönj semmit…én vagyok hálás mert most ez fog életben tartani…………………nyugalom, most erről se beszélek, majd Londonban…
..lesz időnk, hosszuk ott is az éjszakák…………..most jó éjt, aludjunk, ha tudunk…………
…..na még annyit, hogy lásd már komolyan veszem a leendő posztom: kérlek, hogy spóroljunk a cégnek és ne két szobát vegyél ki Londonban…
………..elég egy szoba is kettőnknek…
./nevet…..egyre hangosabban…..a telefont leteszi…..odamegy a cd lejátszóhoz….keres egy másik cd-t…beteszi…….felhangzik Orf Carmina Burana-ja befejező része…”O Fortuna”…..eloltja a villanyt……a zene nagyon hangos…kinn villámlás látszik…sűrűn…és az dörgés is egyre hangosabban….a villámok fényében látszik, hogy lefekszik az ülőgarnitúra pamlagjára….és rázza a testét a zokogás/
szinpad: a zene és a villámlás…..a szám végén egyszerre szűnik meg….teljes sötétség…és csend…..
V é g e
| |
| 5. | [tulajdonos]: AMBIVALENS ATTITŰD MORFONDÍRRA | 2011-07-23 18:24 | AMBIVALENS ATTITŰD MORFONDÍRRA
Imre Pálinkás, 2011. július 23., 18:19
Nézz a szemébe egy nőnek s mond azt, hogy a világ legszebb tekintete, mond, hogy kéksége a nyári nap egének, a tenger végtelenségének, a búzavirág életének kékje s szeme csillogni fog és megszépül a tekintete, ELHISZI mert hinni akarja.
Simíts mosolyt arcára s mond azt, hogy nincs másnak ilyen kedves mosolya, hogy arca a legszebb a világon ha mosolyog. Hálás mosoly a válasza, ELHISZI mert hinni akarja.
Dicsérd az alakját. Lábait, combja ívét, mellei büszke halmát, nevezd tökéletesnek, a világ legszexisebb teremtésének, ELHISZI mert hinni akarja.
Hangjára mond, hogy zsongása zene, a lelke visszhangzik benne, a szépsége hangokba öntve, ELHISZI mert hinni akarja.
Dicsérd jó szívét, lelkét, szerelmét magasztald. Mond, hogy szeretni senki nem tud úgy mint Ő, ELHISZI mert hinni akarja.
Nevezd Istennőnek, az élet és halál úrnőjének
ELHISZI
és HALÁLRA ÍTÉL. | |
| 4. | [tulajdonos]: Egy újsághír - széljegyzettel | 2011-01-18 23:32 |
"Ma későn este - zárás előtt pár perccel - egy városszéli bevásárló központban, eddig tisztázatlan okokból egy fiatal férfi lövöldözni kezdett, melynek során 22 ott tartózkodó /dolgozó, vásárló/ személy életét veszítette. Az elkövető tettének végrehajtása után lőfegyverét eldobta és kezét felemelve - mosolyogva - megadta magát egy biztonsági feladatokat ellátó üzleti dolgozónak. A rendőrség a tettest letartóztatta, és a nyomozást elindította. Az ügy fejleményeiről folyamatosan beszámolunk a későbbiekben".
Széljegyzet:
1. K.Zoltán: 64 éves rokkantnyugdíjas. Ma hozta postás a nyugdíjat, szokása szerint nagyobb bevásárlást csinált. Most vett húst is /ilyenkor egy-két hétig beosztva főzött kiadósabb ételeket/. Egyedülálló, feleségét három éve temette el. Fia autóbalesetben halt meg 12 éve.
2. B.Julianna: 31 éves pénztáros, férjezett, két kiskorú gyermek édesanyja. A sok vevő miatt /nyugdíjnap/ már ideges volt, mivel az üzletvezetést nem érdekelte, hogy eléri-e az utolsó buszt hazafelé - első a forgalom. A kicsi lányát lázasan bízta férjére. Azt se tudja mi lesz, ha holnap orvoshoz kell vinni. Talán felmondanak neki, ha otthon marad.
3. F.Zsuzsanna: 17 éves tanuló. A vonatkozó szabályokkal ellentétben - létszámhiány miatt - kötelezték, hogy kivételesen maradjon benn és végezze az árú feltöltést. Úgy érezte, hogy mindegy már. Terhes volt és holnap készült elmondani édesanyjának, tudta, talán agyon is fogja ütni. Akkor meg mit számít, hogy itt kiszúrnak vele?
4. H.Tamás: 54 éves autóbusz vezető. A közeli garázsban leadta az autóbuszt. Sietett, mert feketén egy taxis második kocsijával dolgozott éjszaka három-négy órát. Csak valami ennivalóért ugrott be. Ha minden jól megy, még egy évig kell már csak csinálni a taxizást és letelik a jelzálog-hitel.
5. S.Barna: 23 éves egyetemi hallgató. Kapkodva vásárolt. Édesanyja kérte meg rá, hogy hazafelé ugorjon be, ne ő cipekedjen. Sajnos a barátnője "húzódozott", elszaladt az idő és most már rohanni kell. Két hét múlva U.V., de még fogalma nincs, hogy fog rá felkészülni.
6. R.Tünde: 61 éves nyugdíjas. Csak kozmetikumokat vásárolt. Megelégedett a vásárlással. Itt sokkal olcsóbb, mint a belvárosban a nyugdíjas bérletet meg legalább ki tudja használni. Holnap megy először a KÉK MADÁR társkereső bt vacsora rendezvényére, szépnek kell lenni - hátha útjába kerül a "királyfi", még ha nem is lóháton.
7. F.Mária: 4 éves kislány. A nagyi beteg lett, így nem vihették el hozzá ma éjszakára aludni, bár úgy készült a család, hogy mivel holnap szombat, egészen estig ott is maradhat. Persze kihasználta, hogy ilyen későn "kénytelen" anyuval-apuval "bevásárolni". Extra adag csoki került a bevásárló kocsiba, meg az a finom /de leginkább tiltott/ pizza is, amit otthon fognak majd megsütni. De nem is ezek számítanak. Sokkal inkább a TEDDY. Teddy pedig egy nagy maci, borsos áron, amiért már hónapok óta "sír". Végre nem lehetett elkerülni a megvételét. Roppant büszke volt rá, hogy elérte. Ölelte magához /a pénztárnál majd gond lesz a kezéből kiszedni/ és megfogadta, hogy amíg él soha nem fogja elengedni.
Őszinte emberke... szavát betartotta.
8-9-10-11-12-13-14-15-16-17-18-19-20-20-22............................................ | |
| 3. | [tulajdonos]: T e m e t é s | 2011-01-16 12:13 | A gyászmenet elindult a ravatalozótól, lassan, méltóságteljesen, csendesen. Az őszi szél hangján kívül csak János bácsi kisebbik lánya zokogása hallatszott amint néha csendesült a szél zúgása.
A lélekharang csilingelése kísérte az öreg pap mormolva mondott imáját. Hadarta a szövegét, csak a megszokás vezérelte. Nem tartotta igazi keresztyénnek soha Jánost. Nem az iszákosságát ítélte el – ő maga is rendszeresen dézsmálta a misebort és elfogadta a jóféle kisüsti házifőzeteket is –, de azt már nem fogadta el, hogy 82 éves kora ellenére is hajkurászta a nőket, igaz a felesége már 30 éve halott volt. Az öreg pap mindig azt mondta, hogy már neki is mellette a helye. Hát most odatartott – végre.
Rossz napja volt a papnak. Reggel a házvezetőnője a szokásos szalonnás rántottát leégette. Egy jó pohár pálinkával kellett lenyomatni az égett ízt és rendreutasította az öreg Marit. Régi bútordarab volt már a paplakban, majd’ mint egy feleség. Ha a Vatikán nem ragaszkodna a cölibátushoz, már feleségül vette volna, de így csak néhány „gyónás” volt a dolga, az is közvetlenül Istenhez, nem akarta, hogy az egyházmegye sejtsen valamit is. Nem bűn ez, csak a gyarló test követelte lépés. Penitenciát is kiszabott magára. Egy-egy eset után egy hétig megvonta magától a bort, pálinkát, esetleg ha nagyon meleg volt, akkor egy sört legurított, bűnbánó arccal.
Megállt a menet a sírnál. A koporsót vivő férfiak óvatosan a gödör fölé illesztett szálfákra tették terhüket, átvezették alatta a gurtnikat, hogy majd az adott pillanatban a mélybe eresszék a koporsót. A „mélység” most nem volt nagy, köszönhetően az idei esőzéseknek. Félt is a pap, hogy az ÁNTSZ betiltja a koporsós temetést, pedig anyagiakban az hozta a legtöbbet a plébániának, szemben az urnás temetéssel. Maga a liturgia is itt mutatta meg igazán Isten nagyságát, az egyház felsőbbségét.
Igyekezett méltósággal tenni a dolgát, de az ebédre fogyasztott paradicsomleves felkavarta a savakat a gyomrában. Marinak már ezerszer megmondta, hogy ne főzzön ilyet, de mindig azt vágja vissza, hogy nem tud mindig orjalevest főzni abból a fillérekből, amit kap. De hát miből adjon tisztességes összeget, ha a bevételek alaposan megcsappantak. A háromezres lélekszámú falucskában jó, ha ötven-hatvanan járnak a misékre, s a taknyos orrú ministráns hiába hordozza körbe a pénzgyűjtőt, csak aprópénz kerül bele – néhány sliccgomb mellé – papír csak ritkán zizzen. Vannak gazdag parasztok szép számmal, de mind smucig, pokolra is fognak kerülni. A múltkor a harangozóval egy-két pohár bor mellett meghányták-vetették a témát, de nem láttak semmi reménykeltőt. Erről jutott most eszébe, hogy a harangozóval is beszélni kell majd, hogy időben húzza már a kötelet, mert délben néha öt perceket késik.
A sír körül felsorakozó rokonok /meg a minden temetésen, mint társadalmi eseményen résztvevő öregasszonyok/ hangosodó moraja térítette vissza a dolgára és miután szigorúan körbenézett és mindenki elcsendesült, elkezdte a mondandóját…
… a résztvevők – ki szemét lehunyva, ki a többieket bámulva – hallgatták a monoton, ütem nélküli, néhol „magyartalan” szöveget, hányták a keresztet amikor kellett, áment mondtak, ha az következett – kicsit mindig elnyújtva –, mert sokan nem ismerték a liturgia előírásait, de azért minden ment a szokásos menetben…
…kissé a többiektől elkülönülve egy törékeny, feketébe öltözött, szép arcú, karcsú, hatvan éve ellenére is tökéletes alakú nő állt… könnyek a szemében és lassan folytak az arcán…, de nem Jánost siratta… most is a két éve szörnyethalt férjét… mint mindig. Itt nyugszik a következő sorban. Nappal nem szeretett a temetőbe jönni, mert ő gyászolni jött és nem beszélgetni – netán pletykálni –, mint a legtöbb unatkozó özvegy. Általában sötétedés után jött csak egy-egy csokor virággal, de majd’ minden nap. Megállt a síremlék előtt és „beszélgetett” a férjével. Nem volt vallásos, nem hitt a túlvilágban, de neki a férje élt és élni fog örökké. Furcsa volt most napvilágnál itt lenni, de hát jó szomszéd volt János és a családját is tisztelte, a falu is megszólta volna, ha nem jön el a temetésre. Nem érdekelte különösebben mások véleménye, de világéletében udvarias volt és másokat tisztelt. Nem sok emberrel tartottak közvetlenebb kapcsolatot. A kis gazdaságukban sok volt a munka, mellette ő a helyi postát igazgatta, a férje pedig minden nap – amíg nyugdíjba nem vonult – egy megyei egészségügyi szervezetnél volt vezető. A diplomáját itt helyben nem tudta hasznosítani.
Állt és folytak a könnyei… a szép „virágos” szeme sokszor fáj mostanában, túl sokat sír. Tudja, hogy semmit sem változtathat meg, de ha elfogja a fájdalom, akkor nem tud védekezni. Az emlékek sodorják magukkal. Néha a halálra is gondol, de a három gyereke és hat unokája annyi örömöt jelent számára és annyi feladatot ró rá, hogy „maradnia” kell.
Áll és folynak a könnyei… furcsán megbolydul körülötte a temető… a fák imbolyognak… a pap némán tátog… a hívek megmerevednek… a tömjén füstje a levegőbe fagy… az „idő” eltűnik…
… a férfi a szomorúfűzek alatt állt. Az őszi hideghez képest egy fehér vászonnadrág, kockás ing, széttaposott vékony cipő volt rajta. Ősz haja kócos volt, arca borostás. Kezén az erek kitüremkedtek. Néhány lépést tett a nő felé, aki hozzátartott. Sántított a bal lábára és enyhén balra is hajlott a háta, mint aki gerincbajokkal küszködik. Csak szeme kékje világított és egy mosoly simult az arcára.
- Szép napot! Szomorú helyen találkozunk. Tegezhetem?
- Nem tudom honnan ismerjük egymást, de ha gondolja tegeződjünk.
- Lehet már nem emlékszel rám, valaha dolgoztam a földjükön. A kis traktorral szántottam, vetettem, meg ami jött. Olyan mindenes voltam. A férjeddel sokszor dolgoztunk együtt, különösen hét végén. Te csak ritkán jártál arra.
- Valami rémlik. És most hol él?
- Nem élek. Már öt éve itt a helyem. Ott a hatodik sorban, a szélén.
Mosolyogva mondta ezt és figyelte a nő ijedt arcát, elkerekülő tekintetét, a szemében megjelenő félelmet. Tudta, hogy ez lesz a reakció a szavaira, de már nem volt visszaút.
A nő végül is erőt vett félelmén és rámosolygott:
- Ha ilyen könnyedén öltözik ebben a hidegben, akkor tényleg ott találja magát rövidesen.
A férfi beletörődően hajtotta le a fejét, megszokta már, hogy az „újak” így fogadják ezt a világot:
- Nem Kedvesem, valóban itt lakom. Öt éve történt, hogy egy építkezésen a nyolcadik emeletről lezuhantam és azonnal szörnyethaltam. Nem létezek. Nincs testem és nincs lelkem sem. Semmi sem marad utánunk.
A nő erőt vett félelmén. Nem gondolkodott a válaszon, de mert mindig is a „földön járt” tisztázni akarta ezt a furcsa, képtelen helyzetet:
- Ha halott vagy, én pedig élek, akkor mi nem találkozhatunk. Nem érzed, hogy ez lehetetlen?
A férfi mosolyogva, halkan, szólalt meg:
- Ha így lenne, akkor nem találkozhatnánk. De én nem élek és mégis találkoztunk. Miért?
A nő ijedten kapta fel a fejét:
- Akkor én sem élek?
A férfi szinte szeretettel nézett rá. Arra gondolt, hogy jó lenne megsimogatni az arcát, de hát nincs már test és nincs érzés sem az érintésben:
- Most nem. Rosszul lettél a temetés alatt és most egy orvos – aki a gyászolók között volt – próbál életre kelteni… egy átmeneti állapotban vagy… talán ott… talán már itt… ezt nem tudom. Valószínűleg életben fogsz maradni és mindent, ami most történik, elfelejtesz s csak majd az igazi halálod után fogsz rá „emlékezni”.
A nő nézte és hirtelen támadt egy gondolata:
- A férjem itt nyugszik nem messze a Te sírodtól. Vele tudok most beszélni? Láthatom őt?
A férfi elmosolyodott:
- Nem… mondtam, hogy mi nem létezünk… és nincs túlvilág… se mennyország… se pokol… nincs semmi. Amiről az atya hablatyol, az csak egy mese az embereknek, hogy ne féljenek a haláltól. Mi már semmit sem kívánhatunk, semmit sem tehetünk… és a férjeddel a halálod után sem találkozhatsz soha… pontosan azért, mert nincs túlvilág… mi csak akkor „létezünk”, ha valaki, még élő ember emlékeiben, gondolataiban „életre kelünk”. Te most azért tudsz velem beszélgetni, mert amikor összeestél, utoljára az én síromra néztél és bevillantam a tudatodba… ezért vagyok itt. Ha feladod a küzdelmet az életért, akkor már nem vagyunk együtt, ha életben maradsz, akkor én nem jelenhetek meg. Az eltávozottak egymással néha együtt vannak…, ha valaki rájuk gondol… együtt…, de csak akkor. Kevés ember ismeri ezt az állapotot. Nem tudom, hogy szerencsés-e, hogy Te megismerted, mert érzem, életben fogsz maradni, és ezek az események benned megmaradnak, még ha a tudatod nem is hozza felszínre, de mindig érezni fogod ezt.
A nő gondolkodott. Úgy érezte, nem akar az életbe visszatérni, a férjével akar már itt lenni. De ha nem lehetnek együtt itt sem, akkor legalább az emlékeiben vele lehet az életben, talán mégis jobb élni, bár értelme „nélküle” nem sok van. Minden reggel – a volt tragédia időpontjában – „belehal” az emlékekbe. Teszi a dolgát – mert az sok van a nagy családdal –, de hiába vannak körülötte időnként sokan… mindig a magány útját járja már. Csak az esték szépek. Amikor előveszi a versesköteteket és olvasgatja Tóth Árpádot, Juhász Gyulát, Radnótit… és közben apukát látja, amint az „egyesben” az olvasólámpa alatt ül… és neki olvassa a verseket. Néha ránéz és szerető tekintete /a máskor oly huncut szeme/ többet mond minden szerelmes versnél.
Most apuka szavai zsongták körül, a Tétova ódát hallotta, kicsit furcsa hangsúlyozással de szeretettel teli simogató hangon. Lehunyta a szemét és visszaálmodta magát…
… kinyitotta a szemét. A falu háziorvosa aggódó tekintetét látta… és az izzadságcseppeket a homlokán. Blúza ki volt gombolva, melltartóját levették, az évei számának ellentmondóan szép, fiatalos mellei pőrén voltak a gyászoló gyülekezet előtt. Szégyenlősen összehúzta a blúzt és alig halható hangon megszólalt:
- Köszönöm doktor úr. Jó volt kicsit meghalni, de köszönöm, hogy segített…
Az orvos aggódón nézett rá:
- Pihenni-e kell. Ön egy súlyos balesetet a csodával határos módon élt túl. Összetört teljesen. Azt mondjuk, hogy felépült és egészséges…, de ön is tudja, hogy ez nem igaz. Vigyáznia kell magára és sokat-sokat pihenni. Sokat vállal, nem szabad. Ismerem önt harminc éve és tudom, hogy most két világban él, de ne tegye. Itt van szükség önre.
- Próbáljon felállni… és üljön le a padra. Holnap reggel várom a rendelőbe és meglátjuk mi a teendőnk. És nem fogadok el most már semmilyen tiltakozást… nem engedek az akaratának… most én parancsolok… vegye már tudomásul, hogy ez a világ az élőké… nem a holtaké. Megértette?
A nő – az orvos kezébe kapaszkodva – lassan talpraállt… belenézett az aggódó tekintetbe… és lassan… talán nem is kényszeredve… bólintott.
A papsietősen folytatta a szertartást… a gyászolók újra halottjukkal foglalkoztak… hátul a „hivatásos” öregasszony-had már előre csámcsogott rajta, milyen remek téma lesz ez még sokáig, hogy a visszavonultan élő, közülük szinte menekülő nővel mi történt. Ki lehet színezni, lehet mögé magyarázni sok mindent, az irigyelt tisztességét is ki lehet kezdeni. Na ez remek, jöhet a tél, ez tavaszig ki fog tartani.
A nap erőtlen sugarai egyre inkább a fűzfák közé bújtak.
A padról a nő az egész temetőt látta, a fűzek sorát… és kereste a férfit a kockás ingében… néha a levelek mintha őt idézték volna…, de aztán beletörődött, hogy él és csak annyit suttogott maga elé:
- Apuka, estére a Tétova ódát olvasd majd nekem! Szeretlek.
| |
| 2. | [tulajdonos]: Lápi sertés huszat fialt | 2011-01-11 11:01 | kritikai egyveleg /abszurd/ 18+
2010. augusztus 6., péntek, 11:50
A napokban megjelent Alsó-permutai Atanász Ákos /Az arany szőlőindák címmel kitüntett babér koszorús költő,
A Csillogó Tekintetek /valami piszok ment a szemembe és a lelkembe/ (nagyon)Zárt Költői Társaság beltagja,
az Angyali Poéték köztünk élő hírnöke,
az Isten Én Vagyok Klub gyakorlati meditálója,
az MTA legeslegkülsőbb sztratoszférikus közírója,
a Magyar PENge Éles Club 134. sorszámot viselő társelnöke,
a Víz Vízkövet Növetsz Ezért Sört Iszom folyamatosan vedelők asztalalatti tagja,
a Bazdmeg Rozi Beszíjé Mán Magyarul tevékeny nyelvújítója,
az Önkéntes Vér-és Mérvadók doaenje,
korábbi szakmája szerint kazánkovács-és-nőgyógyász,
egykori kisdobos és úttörő/
új verseskötete, benne a címadó – költészetünkben új utakat nyitó –
LÁPI SERTÉS HÚSZAT FIALT
szonettjével.
Az ország /mit az ország – az egész világ/ lélegzetvisszafojtva várta már élő klasszikusunk hosszú vajúdását követően ezt a világirodalmi remekművet, mely előtt minden élő és halott költő is fejet fog hajtani /kivéve azokat akiket lefejeztek, valamint Villont mivel ő még mindig a kötélen lóg aszongyák/, mert ennél jobbat senki nem alkotott és nem fog alkotni míg a föld nem zuhan a napba /számításaim szerint 6 millió év múlva, úgyhogy a jövő hónapra még meg kell vennem a gyereknek a buszbérletet és be is kell fizetnem a villanyszámlát mert kikapcsolják a nyomorultak/.
Olvassuk hát áhítattal e remeket:
Alsó-permutai Atanász Ákos:
LÁPI SERTÉS HUSZAT FIALT
Gondolati síktól elrugaszkodott
valóság, a túlhízott lápi sertés
kínok nagy kínja között a teremtés
csodájaként sok új életet hozott
s rögvest mindjárt húszat, nem adta alább
és mivel mindig trifurt tápot habzsolt
sok életet a gazda elé pakolt
ki maga sem bírta nyugodtan tovább
könnyre fakadt, áldta Isten jóságát
lelkében békét teremtve, szép nejét
megölelte, megpaskolta valagát
s máris számolt, tizenöt jól eladva
és indulhat gyorsan a Bermudákra
öt pedig meghízva lesz felzabálva.
Nem érzem magam méltónak, hogy szegényes szókincsemmel kifejezzem azt a nagyrabecsülésem amit még soha költemény iránt nem éreztem, helyette most az elragadtatott kritikákból idézek. A kritikákat nem tematizáltam, ezzel is bemutatva, hogy Alsó-permutai Atanász Ákos gondolatisága a létező világ minden szegmensét megérintette és a meghatározza a világ további menetét. Minthogy egyúttal oknyomozó riporter is vagyok, közlök néhány elfogott sms-t, mail-t, és lehallgatott telefonbeszélgetést is rámutatva az emberi irigység és rosszindulat mérhetetlenségére. Mert nekem a legeslegmegszentségteleníthetetlenebb elvem: TELJES KÖRŰ LEGYEN A TÁJÉKOZTATÁS.
Kőpados-Hervadó Hugó – a felsőfüzesi plábánia gyakorló hitszónoka, az Isten Faszilánkos Keresztjét Hordozzuk lap irodalmi rovatának tollnoka:
- Alsó-permutai Atanász Ákos ismét tanúbizonyságot tett mély vallasosságáról és Isten jóságát dícsérte az anyagi valóság teremtésében. Az egyházi zsinat már napirendjére tűzte Ákos barátunk szentté avatásának kérdését…bár némi ellenérzést tapasztalunk a Vatikán részéről, de végül is neki majd fejet kell hajtani a költő-óriás előtt. /Aki még nem fizette be a negyedéves egyház adót az pótolja sürgősen mert kiátkozom azannyaúristenit a zsugorijának/!
Söreg Béla gazdász, a Kövér Mangalicák Mint a Teremtés Csodái állattenyésztési lap közírója:
- Alsó-permutai Atanász Ákos nem tagadja meg önmagát és lelkes pártolója a sertéstenyésztésnek , elkötelezett híve a magyar felsőbbrendű disznó-kultusznak.
- Csak gratulálni tudunk ismét emberfeletti teljesítményéhez. /Másoknak: az öcsém gazdászboltjában még sok mázsa trifurt takarmány van, vigyétek már, mert ráromlik/!
/egy elfogott mail Söreg úr és a költő levelezéséből/: - bazmag Ákos, nem ugattam, hogy mangalicákról írj? Máskor mutasd meg mit írtál mert ez így nem lesz jó. Ha már bebasztál mindent elfejtesz, tudtam én, hogy most is baj lesz. Az Ilka meg le fogja csavarni a tököd mer megin belehánytál a dagasztó teknőjébe. Na, azé megy a szokásos heti tíz kila mangalica hús, zabálj hülye-gyerek!
Lankadt Ödömér az Ifjú Titánok Sajnos Még Messze Járnak a Parnasszustól irodalmi antológia szerkesztője, volt Ifjugárdista
- Mester! Leborulunk az Ön nagysága előtt. Több társammal kollektív öngyilkosságot forgatunk a fejünkben, mert az Ön költői nagyságát soha meg sem közelíthetjük ezért hát élnünk sem érdemes. Engedje meg, hogy minden nap száz szál vörös rózsával fejezzük ki hódolatunkat az ön utólérhetetlen alkotói nagysága előtt térdre borulva.
/Alsó-permutai Atanász Ákos telefon beszélgetéséből melyet Lankadt Ödömérrel folytatott/:
- bazd meg öcsi a rózsáid, nekem napi tíz üveg kőbányai homályost hozz a rózsákat meg etesd meg a Söreg disznóival!
Krenfeld Obertúr Joachim, az Ősmagyar Etimológiai és Tiszta Magyar Származás Egylet fővédnöke:
- Alsó-permutai Atanász Ákos ismét igazolta ősmagyar származását melyre utal versében az ősmagyar láp említése mégha disznó összefüggésben is. Javaslom az elnökségünknek, hogy nevét székházunk falán egy márványtáblán örökítsük meg az utókornak.
/Levélrészlet Krenfeld úr egyik leveléből amit az unokahúgának írt/:
- na figyelj te hülye kurva. Mond már meg annak a hímringyó barátodnak, hogy fizesse a székházunkra felvett jelzálog hitel részleteit mert a tökét szét fogom rugni. A büdös picsába, már árverezéssel fenyegetnek. Mentek a börtönbe….a fene enné meg, mellém ../
Egy írótárssal folytatott…általam lehallgatott beszélgetése – a partnere Kohéziós Károly esszéista:
- Károly: -na mivan, már megint a disznószarban fetrengtél? Minek iszol annyit? A segged kinyalják! Hogy tudsz Te mindenkit lefizetni? Ha annyi pénzed van megadhatnád már a harminc éve kért öt ezer forintot. Eljut az agyadig, vagy megint be vagy rugva
Ákos: - dögölj meg!
Kedves olvasóim! Továbbra is figyelemmel kísérem nagy költőnk zseniális versének életét és folyamatosan tájékoztatom Önöket. Mindenkinek szép napot jobbra, balra, középre.
/a fenébe is, mindjárt bezár a posta és még TV díjat és a NET előfizetést is be kell fizetnem, mert már három hónappal tartozok. Ha kikapcsolják hova fogom irkálni a baromságaimat ? / | |
| 1. | [tulajdonos]: STÁCIÓK | 2011-01-10 13:40 | S T Á C I Ó K
KERESZTÚT
Bennem éltek,
kik szerettetek.
Szerettetek?
TEMETTETEK!
I.
Könnyekkel szemedben,
de a szót kimondtad,
tétován, félve,
halkan suttogtad,
épp úgy fájt neked
mint nekem,
végső ítéleted.
(Az úton elindulok,
add vállamra keresztem)
II.
Keresztem szerelemből ácsoltad,
öleléseinket, álmainkat, vágyainkat ráraktad,
szemed lehunytad, még búcsút intettél,
még szóltál,
könnyeid nyelted,
még vártál
valami csodára,
de csodák nem léteznek,
a "történetek" véget érnek.
III.
Mint fájó életemben,
hol mindig dombra mentem,
lépek most.
Élő, érző lelkeken,
cipelem terhem.
Keresztem
- rajta minden emlékem –
súlya alatt elbukok,
arcom bűneim sarában,
kezem nyújtom feléd,
maradj velem!
Térdelni megtanultam,
az alázatra rátaláltam,
míg rád vártam.
IV.
Szavam csalt könnyeket
szép szemedbe,
fúrt kegyetlen tüskét
ártatlan lelkedbe.
Most fizetek.
Véremmel mosom le könnyeid,
elrabolt álmaid, megtaposott vágyaid.
Könnyed és vérem,
egy volt szerelem!
V.
Nap sütött ránk, mosolyt simított arcunkra,
nyár este ölelt magához,
az éj hozott nyugalmat vágyainkra,
közben lelkünkben cipeltük a keresztet,
s cipeljük minden pillanatunkban,
félve, hogy súlya összeroppantja vállunkat.
VI.
Vedd kendőd, s töröld le arcomról
vérem, verítékem,
érted hullott könnyem, eltemetett szerelmem.
Töröld le,
a végig sem álmodott álmunkat,
ajkunkra fagyott csókunkat,
vágyott ölelésünket, ezt a sosem-volt szerelmet.
Töröld le tévedésedet,
a lelkedben örökkön felsejlő fájó létezésemet.
VII.
Segíts!
Ne hunyd le szemed! Lásd szenvedésemet,
járd TE is utamat!
Fogd meg a keresztet, kezed nyomán enyhül
a fájdalom.
Vállalom
mit kirótt rám teremtőm,
megálmodott világunk
lesz temetőm.
VIII.
Könnyed gördül arcod érző bársonyán,
szemedben csillan, áttörve az éj homályán.
Sírsz, siratsz és siratod magad.
Töröld le könnyeid!
Mosolyogj! Nézd! Rád nevet a világ,
várnak rád az új csodák, De vigyázz!
Majd, ha jönnek a magányos éjszakák!
s felcsendül valahol halkan
egy már majd’ feledett dallam,
nem is az éjszaka félő csendjében,
csak ott belül, valahol a sejtjeidben,
s a magány könnyei lelkedben,
az emlékek medrében,
megállíthatatlanul patakzanak,
hallgató szívedre hullanak.
IX.
Még nyúl feléd kezem,
még vágyom, hogy maradj velem.
Megtanultam az alázatot,
megismertem a bánatot,
megízleltem csókod, voltam az álmod,
lettem a gyalázatod.
S leszek egy örökké visszatérő gondolat,
mi elűzi az álmokat,
leszek a fájdalom,
mi beléd mar,
s jéggé fagyasztom vágyaidat.
X.
Fázom.
Lelkem vetkőztetted meztelenre,
szögeid szaggatják húsom.
Letépted álcám, múltam meztelen,
bújnék hozzád, így piszkosan, véresen.
Fázom.
Kioltottad tüzem, a parazsat taposod,
keresztem törött vállamra rakod.
Metsző hideg jeges szél vág arcomba,
cipelem magam, s téged, fel a dombra.
Koponyákon járok, élő, síró lelkeken,
kálváriám - mert megszülettem - végtelen.
Fázom!
Szánj meg, ha akarod, tedd hideg értelemmel,
engedd, hogy betakarózzak forró testeddel!
XI.
Zárd be most szíved, dolgod némán tedd!
Utunk végén járunk, égbe szállt álmunk,
állítsd fel keresztem
s tedd azt élő, érző lelkemen!
Jaj-szavam ne halld, ne éld meg szégyenem.
Ne nézz rám!
Akkor szenvedésem nem látod.
Ne nézz vissza!
Akkor nem fáj köddé vált álmod.
Ne várass!
Zárd be szíved,
dolgod néma-kegyetlen tedd!
Lelkem mellé szögezd fájó lelked!
XII.
Jézusnak könnyű volt (vagy csak könnyebb?)
a jövőbe látott, s ha jól gondolom én csak a múltat láthatom,
(ha nem szégyellem)
de ha végignézem - Isten látja igazam - nekem könnyebb döntenem,
azt hiszem (úgy érzem)
Döntöttem!
XIII.
Most már végy öledbe, ringass örök álomba,
dúdold nekem dalunkat, meséld el álmunkat,
add halott számra jeges csókodat,
könnyed mossa le vérem,
már nem kérem, hogy mondd:
s z e r e t l e k,
s már nem félek, semmit sem érzek, csak nézlek.
Nézlek messziről, egy más világból.
Nézlek némán, téged féltőn,
az elmúlásból.
XIV.
Építs falat mulandóságomra
közönyből, felejtésből, eldobott szerelemből,
keserű álmokból, tűnő vágyakból.
S ültess mellé egy virágot,
hogy lássam mindig mosolyod,
lássam szép szemed csillogását,
éljem a végtelenben szerelmünk temetett álmát,
álmodjam rólad,
míg a véget nem érő idő lebontja a falat.
Pálinkás Imre
(2009 - 2010) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
