NAPLÓK: belső monológok Legutóbbi olvasó: 2026-10-03 05:52 Összes olvasás: 4420| 14. | [tulajdonos]: the end | 2018-05-24 23:26 | oké. felesleges már. de komolyan az. belenéztem a naplóimba. ismétlem önmagam mint egy rulettkerékben az ezüstgolyó. forog pörög, aztán elfárad. erre vártam. erre a kifáradásra. erre vártam. nincs varázsa a naplónak... ha összeszámolnám az olvasottságaimat nagyon nagy szám jönne ki,. nem számolom. lecsukom a tetejét a naplónak, különben is késő van. nem vonz már a dokk. nehéz vagy milyen. írni írok amúgyis, ide meg hányjak be egy Tranströmert, egy Celant, esetleg egy Marquezt? Minek hozom ide a karaktereket, megvannak máshol. különben is ha kiülök a kertbe nem jobb? dehogynem... erre vártam erre az elfáradásra, erre a kivérzésre.
erre a csömörre...
sok terhelt napló kellett hozzá
ez komoly. komoly függőségben voltam. Nem netfüggő lettem, dokkfüggő. Tapasztaltam magamon, aztán két nőnek megírtam. tudom milyen vagyok.a tombolásaim függések voltak..
ezért akartam fokozatosan lejönni a dokkról... de mindig közbeszólt valaki..
idő van , megyek. a facere csak felhányok képeket vagy verset és kész ott nincs vész, nem írok hozzászólásokat... ott érzem nincs vész. ha írok sem. Jót tesz, és kézzel írok már.
mit ragozzam egy normális ember függésének voltatok tanúi.
egyszer megírok egy könyvet jegyzeteltem a napokban. a függésről. egyszer megírok egy mk-t aki nem én voltam. kár, hogy nem beszélgettem veletek.segített volna. sok volt. de tudtam, hogy istenhez imádkozva vagy káromkodva tökmindegy hogy de lejövök. Bocs... tőletek.
bajban voltam, én tudtam mekkorában...
ENDE | |
| 13. | [tulajdonos]: ismeretlen | 2018-05-24 21:20 | | ha gunyoros a kérdés kérdem én, hogy miért feleljek reá? | |
| 12. | [tulajdonos]: víz | 2018-05-24 20:24 | | fura ez a mi kapcsolatunk. mindketten vízjegyek vagyunk. egy csoportba hívtak minket a facen ott ismertem meg. írtam egy mondatot neki, ő visszaírt, rákontráztam vissza. olyan volt mintha ezer éve nem találkoztam volna a barátommal, és most folytattuk volna ahol abbahagytuk Vicet nem érdekli ki vagyok, gazdag, szegény öreg vagy fiatal, nem Vicet a gondolataim érdeklik. így beszélgettünk már a cannabisról, az őseinkről, a kozmológiáról, a jazzről, az improvizációról, a fázásról. kaptam tőle egy monodrámát, vidd, és benne volt a fázás. az írás nem volt hej de eredeti, és tele volt hibával. mégis minden hiba, ismétlés bármi a koszos kabát, a konga ő volt. át akartam írni, aztán csak mosolyogtam rajta. félelmetes ahogy ír, először azt hittem még egy diszes. nem diszes, sőt. de ha elkezd írni egyáltalán ha ír valamit akkor úgy ír, mintha improvizálna a zongorán, vagy a gitárján. Volt egy mondata és az a betű után 5 vesszőt számoltam meg. Ahhoz a monodrámához nem nyúlok, mert olyan mintha egy zenemű lenne. végeredményben érdekes minden benne, ha értenék a zenéhez akkor tudnám hol tartott szünetet. valahogy az egész rémületesen semmi, már már nem irodalom, inkább improvizáció. Mint egy kotta kábé betűkkel. olyan mint egy macska. Néha sütkérezik a fényben, őrületes dolgokat ír le, máskor nem látom napokig rám se szar. Ma rettenetesen löki a sódert... úgyhogy megyek lejátszom egy teniszmeccset vele. ez az a karakter akit meg kell írnom. Laza mint a jazz, félelmetes agya van. egy zseni és egy őrült keveredik benne. érdekes, hogy a magánélet és a pletyka egyikünket sem érdekel. a MOST EZ VAN a carpe diem gyermekei vagyunk és a végtelenségig önzők, olyanok akik a lélekről beszélnek de engem sem érdekel,hogy milyen trópusi betegsége volt amibe majdnem belehalt, és őt sem érdekli az, hogy nekem milyen az életem... vállaljuk egoizmusunkat. őrült gondolatainkat. vizek vagyunk ... még az aszcendensünk is egyezik. | |
| 11. | [tulajdonos]: petúniák, petúniák... | 2018-05-24 19:24 | nem hagyom, ezt a pár sort nem hagyom. azért van kinn több helyen, mert tervem van vele. petúniák. amikor kinyíltak a petúniák. emlékek, mik az elmében rögzülnek. de várok. olyan ez, mintha látnám a görögöt a birkáival de el kell kapnom egy pillanatot az élő részéhez is.
hársfaillatú volt a csend amikor kiment reggel a birkákkal. gumicsizma volt rajta, és kék nadrág az a munkásruha-féleség. sokol rádiót tartott a kezében, és az mindig szólt. talán mert egyedül egész nap a birkákkal, vagy egy délelőtt, nem tudom már. anyámék a városban laktak, de a rétre mindig kijöttek. a görög csendes ember volt. azt hiszem, hogy egy átlagos kis öregember, akinek birkái voltak. ennyi mégis más. több. hajlamos vagyok őt nosztalgikus színben feltüntetni
pedig csak egy egyszerű ember volt olyan aki teljes napfogyatkozáskor halt meg. gondolom ezért misztifikálom túl. és vele gondban vagyok. gátol valami a karakterében. teljesen olyannak akarom visszaadni amilyen volt. akkor ez az utca még a ságvári nevet viselte. velünk szemben laktak Piri néniék. egy kövér néni és egy keszeg bácsi. a kövér néni okos volt, és a bácsi is. mi szegények... de erről majd később. | |
| 10. | [tulajdonos]: felteszem | 2018-05-24 18:23 | meghalok és a kálák kibontották fehér virágaikat. meghalok sikította, és kinyílt a kökény. meghalok sóhajtotta és lett napfogyatkozás. meghalok hörögte, és a tócsába tekeredett egy százlábú. meghalok és a görög kutyája nyüszíteni kezdett. meghalok szólt és kinyíltak a petúniák...
| |
| 9. | [tulajdonos]: így törte, nem tudom miért | 2018-05-24 15:09 | KASSÁK LAJOS: BOLDOG REGGEL Kiállok a kapuba és eldúdolom a széllel: láttam a napot, amint bársony köntösében fölszállt a mező virágai közül, hallottam a részeg baritonistát a kakas torkában, láttam a folyót ragyogni és nevetve tovább suhanni fehér habjai között, hallottam a szelet, amint dudaszóval ereszkedett be a kürtőkbe, láttam a kislányt kócosan és mezítelenül sétálni a függöny mögött, hallottam az uccagyereket, amint magafeledten egy piros szekfűről énekelt, láttam egy kart, mikor éppen üdvözölte a vidám érkezőt, hallottam a füvek növését és a bogarak zümmögését, láttam az öreg kertészt, amint rózsacsokrot nyújt át a szomszédasszonynak, hallottam, hogy nem sokára parkírozzák a teret a házunk előtt, láttam, amint a kőműves az épületállvány tetejébe kitűzi a májusfát és hallottam, hogy a hátam mögött dicsérő szóval beszél rólam az anyám. Mást nem láttam és nem hallottam, de lehet, hogy éppen ez a nagy szegénység szépíti meg fésülgetés nélkül odavetett soraimat
| |
| 8. | [tulajdonos]: értékeink | 2018-05-24 09:57 | | ez gyönyörű, tényleg szép. elhallgatás. | |
| 7. | [tulajdonos]: víz | 2018-05-22 23:19 | a víz türelmes.hatalmas tavakba gyűlve, moccanatlanul hanyatt fekve figyel, merőlegesen fölfelé."
ess ess eső
a tóra
a hajra
ess eső az álmainkra. | |
| 6. | [tulajdonos]: üres | 2018-05-22 23:05 | üres
csend van.
esik az eső.
ma nem öntöztem.
most nem.
ma nem
ma nem írok verset.
megeredt az eső
üres vagyok
álmos
ess ess eső.
kint maradt a hamutál
benne víz
és ronda szürke hamu
csikk úszkál kevereg
kavarog
hadarok?
a csikk
a tálban
felnézett az égre a nő és azt mondta eső lesz. eláznak a ruhák.
ezt a cigit még elszívom.
mint egy csendélet
bentről figyelem mint lesz egyre
több
és több
mégtöbb
esőcsepp.
a kis hamtulálban
merengek
üres vagyok
eső leszek
a
kis hamutál koszos
esőcseppjeit
bámulom
ess ess eső
üres tálba
ess
eső
vedd
fel a
tálka
alakját
eső
csepp.
csöpp
kit
kat | |
| 5. | [tulajdonos]: felismerés? | 2018-05-22 01:14 | Ahhoz, hogy szabadok legyünk, egyszerűen azzá kell válnunk, anélkül hogy bárkitől is engedélyt kérnénk erre. A sorsunkról alkotott saját elképzelésünket kell kíméletlenül követnünk, nem szabad hagynunk, hogy a körülmények legyűrjenek bennünket. De az ilyesfajta szabadság nagyon komoly szellemi erőforrásokat, magas fokú önismeretet, önmagunkkal és másokkal szembeni felelősségtudatot követel.
Alaposan megvizsgálva az eddig készített filmjeimet, észrevettem, hogy mindig olyan emberekről szerettem volna szólni, akik belsőleg szabadok.
T.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
