NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2025-06-30 22:15 Összes olvasás: 77877| 519. | [tulajdonos]: highway/lowway-to-hell | 2020-05-21 00:40 |
'(…) mint Belting mondja: „…kíváncsivá tesz bennünket a műalkotásban megbúvó és a művészi formában csak megsejtett értelem, amely nem feltétlenül része világképünknek, sőt esetenként meg is haladja saját megismerésünk korlátait.” Ez a „nem várt”, az új javaslat eddigi világkonstrukciójával szembesíti és állásfoglalásra készteti a külső alanyt. Lerombolja az eddigi esztétikai felépítmény egy darabját, és helyébe újat állít. Ez az élmény bizonyos diskurzusban valósul meg, a régi elvárás többé-kevésbé makacs ellenállásával szemben. Az új javaslatnak tehát kellően erős impulzussal kell rendelkeznie, és kellő mozgósító erővel. Ez az impulzus azonban csak akkor hozza a várt művészeti élményt a konkrét alany számára, ha az optimális küszöb értéken belül marad. Az újdonság, a váratlanság nem foszthatja meg az alanyt teljes esztétikai identitásától, minden korábbi élményének és értékvilágának megsemmisítésével. Az ilyen sokkoló impulzus vagy önfeladás általi behódoláshoz, vagy elforduláshoz vezet.
A műalkotással kapcsolatba kerülő néző, hallgató, olvasó előző művészeti tapasztalatai alapján valamilyen elvárással közelít a műhöz. Amennyiben a műalkotás teljesíti ezt az elvárást, a művészeti élmény éppen emiatt nem jön létre. Az elvárás ugyanis egy már elfogadott, így problémátlanított képet rajzol fel, olyan válaszokat ad, amelyeket a kérdező is tud. A konkrét mű és konkrét alany között tehát ez esetben sem jön létre a művészet. Az elvárás beteljesülése nem azonos a művészi élménnyel. (Ugyanez a tárgy egy másik alany esetében kiválthatja a művészetet.)'
(BUJDOSÓ ERNŐ: HIGH ART – LOW ART, AVAGY A KÉT KULTURÁLIS VILÁG, DLA értekezés, Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskola) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
