NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 10:42 Összes olvasás: 45872| 127. | [tulajdonos]: | 2020-12-27 09:34 | volt apámnak a Kopasz névre hallgató haverja, amúgy Béla, meghasonlott zsidóember, aki gyűlölte a saját fajtáját, mégis, az MTV V. számú stúdiójában dolgozott, az óbudai zsinagógában, ami, ha jól tudom, ma már az eredeti funkcióját tölti be
Béla 3 pont között ingázott, a zuglói otthon, mely tömve volt ritkaságnak számító jazzlemezekkel, kemény, törékeny bakelitekkel, tőle szivárgott be apám, de sokkal inkább az én életembe pl. jaco pastorius és mások, azért inkább az enyémbe, mert apám szerintem felületes zenefogyasztó volt, bár nem rossz ízléssel, na mindegy, Béla a szabadidejét a harmadik ponton, a Rómaiparton töltötte, szó szerint, a cél a legaljasabb lerészegedés volt, Béla szintén, mint apám is, abban hitt, hogy az élet értelme az alkohol általi halál, habár apámmal ellentétben nem az végzett vele, hanem egy fekete limuzin, ami a meglepő módon józan Bélát a másvilágra gázolta, az MTV saját halottjának, stb., a temetés repülőgépről történő Dunába szórás formájában valósult meg, a megadott időpontban néhányan megjelentünk a Hattyú csónakház előtti stégen, nem messze a később ledózerolt Horgony nevű talponálló kocsmától, ahol én először, Kopasz talán utoljára ivott, 14 éves voltam, vártuk a gépet, apám volt az önjelölt ceremóniamester, nála volt a rum, kördeadta, ittunk, az volt az érzésem, hogy ez végül megint csak egy alkalom, ami szüli a tolvajt, ki tudhatta volna, hogy éppen melyik megjelenő kisgép szórja majd a Kopaszt, akkoriban elég sok ilyen hobbigép karmolgatta a Duna feletti kék eget, szóval amikor végre megjelent egy a láthatáron, meg is húztuk a butykost, Kopaszra emlékezve, aki néha rettenetesen önérzetes ember volt, pl. egyszer megkérdezte tőlem, hogy milyen zenét szeretnék majd gitározni, mire mondtam, hogy bluest, erre ő el- és befordult, hetekig nem emésztette meg, hogy nem adtam erre a kérdésre átgondolt és megfelelő választ, ennek ellenére, meg hogy szokása szerint a parton állva, merevrészegen üvöltötte Újpestnek a kurvaanyját, szerintem mindannyian szerettük, hogy is ne lehetne szeretni egy olyan embert, akinek a kedvenc állata a krumplistészta, majdnem megosztva e helyezést a bundáskenyérrel, amelyet éppen sütni készülök, de abból az okból mindig félszegen, hogy ugyanis soha nem sikerül úgy, mint apámé, nevezzük medium rare, kívül átsült, de belül még tocsog, ez is egy olyan recept, gondolom, amit hosszú éveken át, lassan fogok tökéletesíteni, mire engem is utolér az alkohol általi halál, vagy valami más, kitudja, meg kitudja, hogy addigra végzek+e a megszállottsággal, stbstbstb, kinemszarjale. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
