NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2025-06-01 13:46 Összes olvasás: 165235| 1476. | [tulajdonos]: bővebben | 2025-05-27 23:39 | Az igazság fájdalma
Az igazság gyakran azért fáj, mert szembemegy az illúzióinkkal. Amikor például kiderül, hogy egy kapcsolat nem olyan stabil, mint hittük, vagy hogy egy álommunka valójában nem felel meg nekünk, az első reakciónk lehet a csalódás, harag vagy szomorúság. A kellemetlen igazság rombolhatja az önbizalmat is, és időnként úgy érezhetjük, mintha elvették volna tőlünk a biztonságérzetünket.
De miért hasznos mégis?
Az igazság, bármilyen fájdalmas is, mindig lehetőséget ad a fejlődésre. Ha képesek vagyunk elfogadni, akkor erősebbé válhatunk, és a fájdalomból bölcsességet kovácsolhatunk. A valóság megértése lehetőséget biztosít arra, hogy jobb döntéseket hozzunk, és ne pazaroljuk el az energiánkat önámításra.
Gondoljunk csak arra, hogy egy nehéz, de őszinte visszajelzés milyen hatással lehet ránk: először sértőnek tűnhet, de ha képesek vagyunk tanulni belőle, sokkal sikeresebbek lehetünk az életben. Ugyanez igaz az emberi kapcsolatokra is—az őszinteség néha fájdalmat okozhat, de hosszú távon az egyetlen út a mélyebb, őszintébb kapcsolatokhoz. | |
| 1475. | [tulajdonos]: bővebben | 2025-05-27 23:39 | Az igazság fájdalma
Az igazság gyakran azért fáj, mert szembemegy az illúzióinkkal. Amikor például kiderül, hogy egy kapcsolat nem olyan stabil, mint hittük, vagy hogy egy álommunka valójában nem felel meg nekünk, az első reakciónk lehet a csalódás, harag vagy szomorúság. A kellemetlen igazság rombolhatja az önbizalmat is, és időnként úgy érezhetjük, mintha elvették volna tőlünk a biztonságérzetünket.
De miért hasznos mégis?
Az igazság, bármilyen fájdalmas is, mindig lehetőséget ad a fejlődésre. Ha képesek vagyunk elfogadni, akkor erősebbé válhatunk, és a fájdalomból bölcsességet kovácsolhatunk. A valóság megértése lehetőséget biztosít arra, hogy jobb döntéseket hozzunk, és ne pazaroljuk el az energiánkat önámításra.
Gondoljunk csak arra, hogy egy nehéz, de őszinte visszajelzés milyen hatással lehet ránk: először sértőnek tűnhet, de ha képesek vagyunk tanulni belőle, sokkal sikeresebbek lehetünk az életben. Ugyanez igaz az emberi kapcsolatokra is—az őszinteség néha fájdalmat okozhat, de hosszú távon az egyetlen út a mélyebb, őszintébb kapcsolatokhoz. | |
| 1474. | [tulajdonos]: vagymuk | 2025-05-27 23:33 | | Elmúlt a kritikától kapott "fájdalom". Mert az igazság fájó tud lenni. Mindenesetre felnyitották a szemem, nem való nekem a versírás. Maradok a prózánál, bár az is lehet, hogy gáz. | |
| 1473. | [tulajdonos]: tömören | 2025-05-26 09:42 | Alaposan megszégyenített TGF. Mit mondhatnék? Szomorú vagyok, hogy "szarba" vesz, és dühös magamra, hogy azt hittem, érdemes leírni, ami foglalkoztat.
Sajnálom, hogy el kell mennem innen, jó volt várni a verseim elbírálására. Egyben tanulni is belőlük.
Mindenkinek tartalmas alkotómunkát kívánok.
Üdvözlettel:Tóth Gabriella | |
| 1472. | [tulajdonos]: mese | 2025-05-25 23:00 | Keserűmandula és a Marcipán Csoda
Egyszer volt, hol nem volt, egy aprócska mandulafa, melynek ágai között élt egy keserűmandula nevű magocska. Keserűmandula nem értette, miért kerülik el őt az emberek, miközben a többi mandulát boldogan gyűjtötték és csemegézték.
– Miért vagyok más? – sóhajtott, miközben figyelte a nap fényében csillogó aranybarna társait.
Egy nap egy bölcs cukrászmester sétált a mandulafa alá. Észrevette Keserűmandulát, és a kezébe vette, elgondolkodva nézegette.
– Érzed a keserűséget magadban – mondta szelíden –, de talán benned rejlik a legnagyobb titok.
A cukrászmester hazavitte Keserűmandulát és hosszan kísérletezett vele. Hozzáadott cukrot, gyúrta, kevergette, míg végül egy különleges édességet alkotott.
– Megvan! – kiáltott fel. – A keserűség édes csodává változott!
Így született meg a marcipán, mely minden ünnepi asztalon ott ragyogott, boldogságot hozva kicsiknek és nagyoknak. És bár Keserűmandula egykor magányosnak érezte magát, végül ő lett minden édesség szívének legfontosabb összetevője.
A tanulság? Néha, amit keserűségként érzünk, valójában csak egy lépés a legédesebb csodák felé. | |
| 1471. | [tulajdonos]: fogytán | 2025-05-24 18:10 | | Sok versem vár ítéletre. Kicsit türelmetlenül várom már sorsukat. | |
| 1470. | [tulajdonos]: tömören | 2025-05-17 15:38 | 2017 óta írok verseket. Mi késztetett rá? Talán a társas magány, az önkifejezés-, az íráskényszer.
Nem szerettem a verseket, történelmi regényt, novellákat inkább. Aztán megfogott egy vers, nem tudom, melyik. Azóta szeretek olvasni költőktől is. Ráéreztem a versek szépségére.
Nem vagyok egy termékeny író, verseim talán meg sem közelítik a nívót, de mindig őszinte vagyok
verseimben.
Többféle irodalmi portál tagja vagyok, de itt a dokkon sokat tanulok. | |
| 1469. | [tulajdonos]: rövidke | 2025-04-20 11:25 | Linda
Langyos tavaszi délután volt. Kovácsné túlórából indult hazafelé. A buszon lehuppant az ülésre. Fáradt tekintettel nézte a szaladó házakat, fákat. Gondolatban már otthon járt, előre félt, hogy férjét részegen találja. Gyakran, és sokat ivott, ilyenkor kötekedett. Az asszony a gyerekeit sajnálta, mert ha távol volt, az apa őket egzecíroztatta. Megérkezett. A kapu nem volt kulcsra zárva. A nő pár pillanatra elfelejtette szorongását, amikor végignézett a rendezett udvaron. Nyíltak a tűzpiros tulipánok, szép kontrasztot alkottak a sárga és fehér színű nárciszokkal. Legjobban a tavaszt szerette a virágjaival és a tavasz föld illatával. Tavaly ilyenkor az udvar nem volt beültetve virágokkal, csemetékkel. Akkor még az építkezés nyomai meglátszottak, sok fáradtságukba került, mire rendbe hozták a ház környékét. Sokat dolgoztak, de boldog volt a család, hogy lett végleges otthonuk. Ám mire mindennel végeztek, párja nekiállt inni. Gyakori eset, hogy az építkezés miatt házasságok bomlanak szét. A rengeteg munka, a stressz kihűti a szerelmet. Kovácsék házassága szintén megromlott.
– Lesz, ahogy lesz – mondta magának az asszony. A bejárati ajtó előtt mélyet lélegzett, és belépett az előszobába. Különös csend fogadta. Torka összeszűkült, szíve hangosan kalapált. Levetette a farmerkabátot, papucsba bújt, majd a bevásárlótáskával a konyha felé indult. A gyerekek hirtelen előugrottak a konyhaajtó mögül. Kipirosodott arccal, izgatottan ölelték át anyjukat. – Meglepetés – súgta egyikük a fülébe. Aztán a férj is megjelent, karján egy aprócska szőrgombóccal. Német juhász kiskutya volt. Kovácsné majdnem elolvadt a gyönyörűségtől. – Megfoghatom? – kérdezte megilletődve. A választ meg sem várva a kiskutyáért nyúlt. Az állat hozzádörgölőzött, majd megnyalta a kezét. A nő lágyan megsimogatta, egyből a szívébe zárta a kis jószágot. Alaposan megnézte kedves kis pofácskáját. Kajla füle is tetszett neki. -- Mi is, mi is! -- kiáltották a gyerekek. Ösze-vissza puszilgatták, nyaggatták. Végül a konyhában letették a füldre. A vizes tálka már oda volt készítve. A kutyus ügyetlenül lefetyelt. -- Köszönöm -- mondta a nő, és csókot lehelt a férje arcára. -- Mi lesz a neve? -- tették fel egymásnak a kérdést. -- Mi adhatunk neki nevet? -- kérdezte az idősebbik lány. -- Persze -- válaszolta az apa. -- Akkor legyen Linda! -- ajánlotta a kisebbik. Mindegyiküknek tetszett. gymás között megegyeztek, hogy reggel az anya eteti, délután és este a lurkók. Hogy, hogysem, Linda az asszonyhoz kötődött jobban. Igaz, a nő kelt fel előszőr, és készítette a reggelit, tízórait mindenkinek. Majd kávékortyolgatás közben simogatta a jóllakott kutyust. Annak nagyon tetszett a kényeztetés. Szoros kapocs alakult ki köztük.
Kovács látszólag lenyugodott, munka után egyből hazatért. Besegített nejének a háztartásba, olykor megfőzött, és a gyerekekkel is játszott. Azonban egyre fáradtabbnak tűnt, újból inni kezdett. A kocmában jól érezte magát, nem kellett az aprócseprő dolgokkal foglalkoznia. A feleségével már nem volt miről beszélgetni. Az ivóban mégiscsak más! Durva viccekkel hecclték egymást. Kibeszélték magukból azt, amiről nővel nem illik tárgyalni, a férfi mégiscsak férfi!
Kovácsné egyre keserűbb lett, sokat túlórázott, a gyerekeknek segített a leckeírásban. Főzött, mosott, takarított. Egy idő után megunta, hogy a férje semmibe veszi. Munkahelyén még több munkát vállalt, késő délutánig dolgozott. A háztartást, a gyerekeket, a kutyát hanyagolni kezdte, és dugiban rászokott a borra. Időnként lelkiismeretfurdalása volt, de elhessegette magától, mindenért a férjét hibáztatta.
Már öthónapos volt Linda, amikor a parvovírust elkapta. Híg székletét nem bírta visszatartani, mindenhová piszkított. Az állatorvos nem sok jóval bíztatta őket. A lakásban tartották a kutyát, hogy jobban meg lehessen figyelni. Az asszony haragudott az egész világra, a kutyát is megutálta. Nem simogatta, nem vigasztalta többé. A kutyus egyre betegebb lett. Egy szombat reggel szomorúan az asszony szemébe nézett, majd a nyitott ajtón át kiment az udvarra, és elbújt egy bokor alá. Kovácsné furcsállotta a helyzetet, követte Lindát. Próbálta előcsalogatni, de az nem mászott ki. Amikor a férj megtudta, hogy a kutya hol van, odament a bokorhoz. Szétfeszítette az ágakat, alattuk a kutya élettelenül feküdt. Az asszony dúlva-fúlva bement a hálószobába, és az ágyba vetette magát. Hamarosan felébredtek a gyerekek, könnyükkel küzdve vették tudomásul a veszteséget. A férfi vászonba csomagolta a kutyát, talicskába tette, és elindult a gyerekekkel az erdőbe eltemetni a jószágot. Útközben szedtek partszéli virágot. Az apa mély árkot ásott egy nagy tölgyfa alatt, beletette a tetemet, és sírhalmot készített. A lányok ráhelyezték a csokrot, sírva elbúcsúztak Lindától. Amikor megtörten hazaértek, már a konyhában ténykedett az anya. Megkédezte tőlük, hogy hová temették a kutyát. A férfi szótlanul vállat vont, a kislányok is hallgattak. Egyszercsak eleredtek az asszony könnyei. Egyre fájdalmasabban zokogott. -- Végre! -- szólt a férje. Azzal kifordult a konyhából, és az udvaron nekiállt fát hasogatni.
| |
| 1468. | [tulajdonos]: Hm... | 2025-04-19 16:02 | | Azt hittem, hogy magamra hagyott mindenki. És ma óriási meglepetés ért. A mellettem lévő szomszédéktól süteményt kaptam (ők sokszor sagítettek már), a szembeszomszéd pedig a házam előtt lenyírta a füvet mindenféle juttatás, és szó nélkül. Azonkívül ruhákat is kaptam távoli unokaöcséimtől. Ezek után egy zokszavam sem lehet. Az emberek jók... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
