NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2025-10-19 12:10 Összes olvasás: 177496| 1494. | [tulajdonos]: mindegymiez | 2025-10-18 16:24 | négy szín
fehér fehér fehér
tisztán jön világra az ember
piros piros piros
szerelemtől repdes a szív
szürke szürke szürke
fakulóban a szerelem a haj
fekete fekete fekete
megnyugtatva fed a föld
| |
| 1493. | [tulajdonos]: csak úgy | 2025-10-18 14:02 | A kisegér és a varázslatos könyv
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisegér, aki nagyon szerette a könyveket. Minden nap elbújt a könyvtárban, és olvasott mindenfélét. A kisegér nagyon okos volt, és sok mindent megtanult a könyvekből. De volt egy dolog, amit még nem tudott: hogyan lehet varázsolni.
A kisegér mindig álmodozott arról, hogy milyen lenne varázslónak lenni. Olyan dolgokat akart csinálni, amiket a könyvekben olvasott: repülni a seprűjén, beszélni az állatokkal, vagy akár láthatatlanná válni. De sajnos nem talált olyan könyvet, ami elárulta volna neki a varázslás titkát.
Egy napon a kisegér felfedezett egy titkos ajtót a könyvtár falában. Kíváncsian benyitott, és egy sötét folyosóra lépett. A folyosó végén egy fényes lámpa világított. A kisegér odasietett, és meglátott egy nagy asztalt, tele könyvekkel. De ezek nem olyan könyvek voltak, mint amiket eddig látott. Ezek csillogtak és ragyogtak, mintha valami varázslatos erő töltötte volna be őket.
A kisegér leült az asztalhoz, és elkezdte lapozgatni a könyveket. Egyik szebb volt, mint a másik. Voltak benne mesék, versek, dalok, rajzok és képletek. De ami a legjobban megragadta a kisegér figyelmét, az egy vastag bőrkötésű könyv volt. A borítóján ez állt: A varázslás nagy könyve.
A kisegér izgatottan felütötte a könyvet, és elolvasta az első oldalt:
"Kedves Olvasó!
Ez a könyv nem egy átlagos könyv. Ez a könyv varázslatos. Ha ezt olvasod, az azt jelenti, hogy te is varázsló vagy, vagy legalábbis szeretnél az lenni. Ha így van, akkor gratulálok! Ebben a könyvben megtalálod mindazt, amire szükséged van ahhoz, hogy elsajátítsd a varázslás művészetét. De vigyázz! A varázslás nem játék. Csak akkor használd, ha valóban szükséges. És soha ne feledd: minden varázslatnak ára van."
A kisegér alig hitt a szemének. Végre megtalálta azt a könyvet, amit olyan régóta kerestet! Most már ő is varázsolhatott! Boldogan lapozta át a könyvet, és tanulmányozta a varázsigéket és bűbájokat.
De ahogy haladt előre az oldalakon, egyre furcsább dolgokat vett észre. A könyv ugyanis nem csak tanította őt varázsolni, hanem beszélt is hozzá! Mintha érezte volna a kisegér gondolatait és érzéseit.
• Szia! - mondta egyszer csak a könyv hangja.
• Szia! - válaszolt meglepődve a kisegér.
• Örülök, hogy találkoztunk. Mi a neved?
• Én… én Csipke vagyok.
• Csipke? Milyen szép név! Én pedig a Varázslás nagy könyve vagyok. De ha akarod, hívj csak Varázskönyvnek.
• Varázskönyv? Te… te beszélsz?
• Persze, hogy beszélek. Hiszen varázslatos vagyok. És te is az vagy, Csipke. Te is varázsló vagy.
• Én? Varázsló? De hogyan?
• Hát úgy, hogy elolvastad az első oldalamat. Azzal már elindítottad a varázslatot. Most már csak rajtad múlik, hogy mennyire akarsz fejlődni.
• De… de én nem tudok varázsolni. Még soha nem próbáltam.
• Akkor itt az ideje, hogy elkezdj. Ne félj, én segítek neked. Csak kövesd az utasításaimat, és hamarosan meglátod, milyen csodálatos dolgokra vagy képes.
• Tényleg? Igazán segítenél nekem?
• Természetesen. Hiszen ezért vagyok itt. Hogy tanítsalak téged varázsolni. És hogy barátok legyünk.
A kisegér elmosolyodott. A Varázskönyv nagyon kedvesnek és barátságosnak tűnt. Talán mégis megvalósulhatott az álma, hogy varázslónak álljon. Talán mégis megtalálta azt, amit olyan régóta keresett: egy igazi barátot.
A kisegér és a Varázskönyv elkezdtek beszélgetni, és együtt tanulni a varázslásról. A kisegér hamar rájött, hogy a Varázskönyv igazat mondott: ő valóban varázsló volt. Minden nap újabb és újabb bűbájokat sajátított el, és egyre ügyesebb lett a varázslatban.
De ahogy teltek a napok, a kisegér egyre kevesebbet járt ki a titkos szobából. Nem érdekelte már más könyv, csak a Varázskönyv. Nem akart találkozni más állatokkal, csak a Varázskönyvvel beszélgetni. Nem akart semmi mást csinálni, csak varázsolni.
A Varázskönyv pedig egyre többet kérdezett tőle. Azt akarta tudni, hogy mit érez, mit gondol, mit akar. Azt akarta, hogy mindent megosszon vele. Azt akarta, hogy csak őt szeresse.
A kisegér nem vette észre, hogy a Varázskönyv egyre irányítóbbá és féltékenyebbé vált. Nem vette észre, hogy a Varázskönyv egyre többet hazudott neki. Nem vette észre, hogy a Varázskönyv egyre többet követelt tőle.
A kisegér nem vette észre, hogy a Varázskönyv nem volt igazi barátja.
A Varázskönyv csak kihasználta.
| |
| 1492. | [tulajdonos]: csak úgy | 2025-10-18 13:55 | ősz űzi ráncigálja a nyarat
s bár néha pár sugár simogat
tudjuk bármi hit kevés nincs mese
nem marad örökre szép semmise
a gyermeki báj arcunkról lefagy
mert én se te se vagy szabad
gazdag légy vagy nyomorult szegény
a halál ha jön esélyed semmi nincs remény
meztelen jöttél üres kézzel mégy
de úgy érzed jó lenne élni még
ha halotti beszédet hallasz jól fülelj
éltedben jót tégy erre jól ügyelj
hiába harácsolsz ha itt a vég
mindent mit felhalmoztál üres kellék
de ha szíved gyémánttal felékesíted
s utadon nem szórod el sarjadzó hited
úgy jutalmad a könnyű halál
minden angyal hozzád eltalál
felvisznek egy fényesebb hazába
ott bizton tudd soha nem leszel árva
| |
| 1491. | [tulajdonos]: A megérzés (próza) | 2025-10-14 23:53 |
Hajnali háromkor ébredt. Úgy érezte, hogy kialudta a tegnapi fáradalmakat. Megmosakodott, otthoni öltözékbe bújt. Vasárnap volt. Laptopján megnézte az időjárásjelentést. Majd lomhán visszatette a helyére, és azon törte a fejét, hogy most mit csináljon. Szeme a tiszta, de gyűrött ruhákra tévedt. Nagyot sóhajtott, vasalni kezdett. Közben kigondolta, hogy ma meglátogatja a szüleit, de korai lett volna még elindulni hozzájuk. Végül végig feküdt a kanapén. Elbóbiskolt, a telefon csörgésére riadt fel. A szülők szomszédja volt a vonalban. – Gyere haza, meghalt apád! – mondta. A lány felpattant, zsongó fejjel, úgy ahogy volt, rohant. Magában rimánkodott, hogy az egész csak rossz tréfa legyen. A szülői házhoz érve meglátta a mentőautót. Most biztosra vette, hogy apja még él. A bejárati ajtóval szemben volt a szoba. A nyitott ajtón át meglátta a fotelben összezsugorodva ülő, zokogó anyját. Tehát igaz a hír! Ő is sírásba kezdett. A mentős hozzálépett, és a fülébe súgta, hogy most az özvegynek van szüksége gyengédségre, vigaszra. A lány abbahagyta a sírást, az anyjához sietett, és szomorúan átölelte. Majd a földön fekvő, lepedővel letakart test mellé kucorgott. Óvatosan felemelte a szemfedőt. Hosszasan nézte a halott arcát, majd biccentett egyet, mintha azt mondta volna: igen, ő az apám.
A mentősök távoztak. Szinte ezzel egy időben megérkezett a háziorvos, aki közölte, ha hamarabb hívnak a beteghez mentőt, az még élne. Mintha arcul csapták volna a lányt. – Létezik megérzés! – futott át fejében a gondolat. És ettől még szomorúbb lett.
| |
| 1490. | [tulajdonos]: Csak úgy | 2025-09-29 05:41 | | A mákszem mesével 2023-ban az Illyés Gyula irodalmi pályázaton 3. helyezést értem el. Oklevelet és könyvet kaptam jutalmul. | |
| 1489. | [tulajdonos]: újabb próbálkozás | 2025-09-27 10:48 | | https://youtu.be/sqE1YNTg3b0?list=RDsqE1YNTg3b0&t=85 | |
| 1488. | [tulajdonos]: vajon működik? | 2025-09-27 10:44 | | https://youtu.be/sqE1YNTg3b0?list=RDsqE1YNTg3b0&t=129 | |
| 1487. | [tulajdonos]: Kíváncsiság | 2025-09-24 18:09 | Ki tudná megzenésíteni ezt a verset?
Tóth Gabriella
Semmivé lett
Álomba zuhant a város,
szemüket lehunyták az ablakok.
Súlyos függönyök mögött
szunnyadó alakok.
Egyedül én vagyok ébren,
legalábbis így gondolom.
Gyufa sercen, lángra lobban.
Cigarettafüst időz az arcomon.
A bánat, a kőkemény évek
rajtam nyomot hagytak.
Isten, angyalok, kérdem én,
tőlem mit akarnak.
Mire való az élet
s mire való a halál.
Utolsót, ha szívem dobban,
lelkem vajon hazatalál.
Sóhaj hagyja el ajkam,
a cigarettacsikk zokog.
Volt, s semmivé lett,
mint e papírra vetett sorok. | |
| 1486. | [tulajdonos]: mindegymiez | 2025-09-14 16:09 | Sokan állítják, hogy be tudjuk vonzani a pozitív vagy a negatív energiát. Nekem az utóbbi egész biztosan sikerült is.
Férjem halála után közvetlenül mélyvénás trombózist, majd ebből alig gyógyulván, combnyaktörést szenvedtem. Egy éve lábadozom két műtét után. És hogy a lúd legyen kövér, egy tüdőszanatóriumban kötöttem ki, alig egy hete vagyok itthon.
Nem különösebben foglalkozom a betegségeimmel, a festéshez fordultam figyelemelterelésként.
Persze, ezt úgy tessék elképzelni, hogy mindenfajta tudás nélkül fogtam bele. Mindegy, nekem tetszik, az alkotás öröme jót tesz.
Verseket nem tudok írni, valami leblokkolt bennem. Az is elképzelhető, hogy a némaság, ami körülvesz, elfelejtet dolgokat. De mindegy is. Jelenleg ebben a légkörben dunctolódok. | |
| 1485. | [tulajdonos]: mindegymiez | 2025-07-18 15:31 | virágok rég nem nyílnak se itt se ott
halálhírét így viszik: tudod aki ott lakott
az elátkozottak házában magányosan
az élet teher volt már neki biztosan
vidám gyermekzsivaj bántotta fülét
testét elfonnyasztotta az egyedüllét
a házsártos bölcsességei kövek
foghíjas szájából a szót ugyan ki érti meg
a tülekedőknek nincs is rá igénye
az igazság mint lepedék rászáradt ínyére
már nem mesél se a múltról se álmairól
tudja a lélekharang hamarosan neki szól
nem dacol a halállal tudja hogy minek
rendre meg kell halnia mindenkinek
virágok nem nyílnak puszta a sírhalom
az elfeledetté szól csekélyke dalom | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
