NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója
Legutóbbi olvasó: 2024-05-07 23:59 Összes olvasás: 45944260. | [tulajdonos]: félrement | 2020-05-24 15:29 |
Ma, egy hozzászólásom során, szokásosan a felszín alá nézve, eszembe jutott valami. Egy új gondolat.
Amikor nincsenek érzéseim, csak kötelességeim vannak. S azoknak, gyermek mivoltomban nem teszek eleget, mert nincs aki rám parancsoljon. Nincs ki megfenyegessen. Mondjuk vesszővel.
És, a nincs ki, nem is tudja meg soha, mert nem neki, hanem már csak magénak tartozik vele. Érzi, nem kell megtennie. Kiváltja bűntudattal.
Vagy várja, hogy végre a benne élő gyermek, ha másért nem, legalább dacból öntudatra ébredjen? Maga-magáért tegye meg azt, amit soha nem is szeretett volna? Legalább annak tudna örülni, hogy árva! De nem tud. Mert szeretettel tartozik.
Ez most valami más lett. Van-e egyáltalán valami értelme? Nem tudom.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!