NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-03-01 02:37 Összes olvasás: 68873| 571. | [tulajdonos]: szabadagazda | 2025-09-20 12:43 |
Vizsonyy Söndör* – Szabad(a)Gazda
Partly Sunny - részben napos
Elvesztettem zsebkendőmet.
Ja, nem.
A felnőtt-lányom, asszony-lányom,
mama-lábnyom, teddy-bearjét.
Oda a kis piros Moncsicsi
a kockás picnic pléd
a kis, fél, barna choes
s a szép kis színes jacket.
Bár mind Babyé volt.
Minden boda; oda,
ahogy Baby nevezi
a tárgyakat.
A költő, aki
kényszert érez, hogy magáról,
titkairól írjon, eset a posztón;
hiába, osztom e véleményt,
nem bírom magamban tartani.
Tanulom a lányomtól.
Az újszülött terméke a poo és a wee.
Két hetes koráig előirányzott a napi kettő
a pooból.
Nem lehetünk nyugodtak
addig,
míg nincs
meg.
Female infant of
(—) (—)
(—)7278
43221221(–) 2937
Igen, ebben a testben, ebben a formában,
ebben a hazában, amiben most van,
vagyunk,
senki nem lesz újból.
Igen, most már elmondhatja, elmondhatjuk.
Nem kell lekopognia, lekopognunk,
a faasztallap alján, alulról, bal kézzel,
középső ujjal: Megfellebbezhetetlenül a világra jött, jüttünk.
Wee és poo.
Mint, két jóbarát,
kéz a kézben jár.
Pecsét a posztón.
Pecsét a pelenkán.
Pecsét az ágytakarón.
Pecsét a pizsamán.
Pecsét a huzaton.
Pecsét az alsógatyán,
Pecsét a bugyogón.
Tovább menve
A baby terméke a poo,
a költő terméke a poem.
A költőtől verset várunk.
A csecsemőtől napi egy poot.
Mi is a másik, ami kell még?
Hogy is mondják?
Segíts!
urine squirting
Tudood, na mondd már!
Ezaz! Pisi, vizelet.
Pispis.
Ebből jöhet több is.
*Vizony Söndör – SzabadGazda – szg-
Egy Angliában élő, ujdonsült
nagypapa. Papi.
Aki, 1956.1.3.-án, Magyarországon,
Vörösberényben látta meg a napvilágot, egy
gazdag, virágzó tanyán, egy betakarítás*kor
véletlenül elgurult sütőtök metaforán, a kemence
melletti dikón.
Méhész volt eredetileg, kora gyermekkora óta, aztán felnőve eladta apjától örökölt lovait, mert ló és méhek nem szeretik egymást, de élete javánál belátta, elszaporodtak az emberek, a méhek meg kihalóban, s a klímakatasztrófa bekövetkeztével, a legújabb kori népvándorlás miatt, csak néhány elszigetelt szigeten biztosított az életben maradás hosszútávon. Ezért, új hazát foglaltatott magának. És mivel a magyar nyugdíjból a szigeten megélni lehetetlen, beállt a lányáékhoz bébicsősznek.
Szeretett olvasni világéletében. Írogatott is. Megjelentek versei, prózái itt, ott, amott, még otthon. Szabadabb idejében szívesen faragott fából, szebbnél szebb kerti díszeket, szobrokat, és ha az unokáját besorozza az iskolarendszer, azt folytatja majd, biztosítva a nyugdíjkiegészítést.
Mivel az angolt nehezen tanulja, a magyart meg könnyen felejti, de nem szeretné mégsem teljesen elfelejteni, az ideiglenes letelepedésije lejjárta, és a végleges előtt, újra elkezdett verset is faragni magyar nyelven.
Íme!
Elvesztettem zsebkendőmet –
Következő: neked is szívem
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
