Leleményes költői blöff az utolsó két sor, mint minden inverzió. "Belém néz a tükör, mielőtt magamat látnám." "Kapaszkodik belénk a világ, mint utolsó levelébe a faág."
Logikailag, szerintem, azért nem válaszolható meg ez a kérdés, mert túl van a logikán, a meta-térben, ahol minden lehetséges, akár az is, hogy a könyvek olvassák az olvasót, megelőzve az embert, de ha az olvasó elég ügyes (könyvéhes), talán nem tudják megelőzni. Elkezdődhet egy verseny. Melyikük tudja hamarabb kifürkészni a másik titkait. Erről a vetélkedőről szól a vers vége, szerintem. A végén valószínűleg az olvasó is és a könyv is győztesként fut a célba. Hogy ki jár jobban eldönthetetlen: az olvasó jól jár, mert újabb olvasmányélménnyel gazdagodott, a könyv jól jár, mert elolvasták.
Italo Calvino tesz kísérletet ennek a játéknak a leírására a Ha egy téli éjszakán egy utazó című regényében. (Ismered?) A könyv az egyes szám második személyű Olvasó megszólításával kezdődik, leírja, hogy épp olvasni kezdesz, javasolja, hogy nyújtsd ki a lábad, de előtte még idejében gondoskodj a testi szükségleteidről; elmondja, milyen érzésekkel és várakozásokkal fogsz neki az olvasásnak. Az olvasónak, nekem, aki a Calvino-regényt olvasom ettől az az érzésem támad, hogy én vagyok a regény főszereplője.
Jóna Dávid nem talált fel újat, de azt már nem is lehet. Mindent megírtak már mások. CSak másként.
Köszönöm, Ildikó, hogy ide hoztad ezt a verset. Ez az egyik kedvenc témám.
A.
|
