NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-03-20 14:26 Összes olvasás: 69799| 183. | [tulajdonos]: próba | 2020-01-29 00:35 | Most Isten háta mögött, hol nem ragyog az ész,
Mint fókák a tengerparton, fedetlen
Előbukkan, lemerül. Féldrágakő
Birtokomban van egy kő.
A szerelem kivész, sok kisebb, finomabb
Csak nézni rájuk. Milyen fényesek
Kifordította két kezét,
A Holdút délen van,
A hullámot bádogból hajlítják,
Gyermekkorom bora,
Alma idő. Szakítasz belőle vala-
Kissé úgy élünk, mint azok a régi oláhok
chicagóban vagyok, egy itteni
Van társam,
A versírás afféle aranyásás.
Tizenhét napja számontartom azt
Műfogból, szemüvegből,
Eljön az idő, meg kell írnom a verset a liftről
Ahogy megáll valaki a fák alatt.
a szemedre gondoltam éppen
az első műtét nem is létezett
Ma is ugyanúgy csinálok mindent.
Csörög az óra. Még sötét van, hideg,
Ahogy a nagykönyv szerint várakozni kell
Finom hamuval borított kis kupacok
Olyan séta, aminek hangja nincs
Mintha vissza is ugyanaz múlna.
Olyan vagyok, mint az összecsukott sakktábla,
Az igazságot nem kell hangosan kimondani,
1 férfi, 1 asszony, 2 gyermek,
Fürdetik a kutyát. Lógó ingujjukat
És szólt anyám: ott fenn, a dombtetőn
Úgy szeretném: csak ahhoz volna merszem
Benne még olvad az arany
Most majd nem fogom
Kisebbik gondom az, hogy éhezem
Hívom őt, de nem felel.
Ha kedved tartja, alhatnál tovább.
Szegényke arról faggatta az emberét
Majd visszatérnek az elázott
papírhajók.
az álmok helyén hegek
Ollóval belenyírtam az
ujjamba
már negyednapja nem vagy itt
Nincs pénzem - mondta egyszercsak
Cesario.
ha rajzolnék neked egy házat csak azért
Ágyunkon a reggel terítéke:
Reggel van, fázunk.
A kerékpározásnak nem annyira a kerekes párzáshoz,
Apám (titokzatos padláslakó)
Nézd, a hegyek mögött tüll-fátyolban a nap.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
