NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 09:43 Összes olvasás: 44189183. | [tulajdonos]: próba | 2020-01-29 00:35 | Most Isten háta mögött, hol nem ragyog az ész, Mint fókák a tengerparton, fedetlen Előbukkan, lemerül. Féldrágakő Birtokomban van egy kő. A szerelem kivész, sok kisebb, finomabb Csak nézni rájuk. Milyen fényesek Kifordította két kezét, A Holdút délen van, A hullámot bádogból hajlítják, Gyermekkorom bora, Alma idő. Szakítasz belőle vala- Kissé úgy élünk, mint azok a régi oláhok chicagóban vagyok, egy itteni Van társam, A versírás afféle aranyásás. Tizenhét napja számontartom azt Műfogból, szemüvegből, Eljön az idő, meg kell írnom a verset a liftről Ahogy megáll valaki a fák alatt. a szemedre gondoltam éppen az első műtét nem is létezett Ma is ugyanúgy csinálok mindent. Csörög az óra. Még sötét van, hideg, Ahogy a nagykönyv szerint várakozni kell Finom hamuval borított kis kupacok Olyan séta, aminek hangja nincs Mintha vissza is ugyanaz múlna. Olyan vagyok, mint az összecsukott sakktábla, Az igazságot nem kell hangosan kimondani, 1 férfi, 1 asszony, 2 gyermek, Fürdetik a kutyát. Lógó ingujjukat És szólt anyám: ott fenn, a dombtetőn Úgy szeretném: csak ahhoz volna merszem Benne még olvad az arany Most majd nem fogom Kisebbik gondom az, hogy éhezem Hívom őt, de nem felel. Ha kedved tartja, alhatnál tovább. Szegényke arról faggatta az emberét Majd visszatérnek az elázott papírhajók. az álmok helyén hegek Ollóval belenyírtam az ujjamba már negyednapja nem vagy itt Nincs pénzem - mondta egyszercsak Cesario. ha rajzolnék neked egy házat csak azért Ágyunkon a reggel terítéke: Reggel van, fázunk. A kerékpározásnak nem annyira a kerekes párzáshoz, Apám (titokzatos padláslakó) Nézd, a hegyek mögött tüll-fátyolban a nap.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|