NAPLÓK: Tapasztalatok Legutóbbi olvasó: 2024-11-23 02:33 Összes olvasás: 4325| 14. | [tulajdonos]: Tapasztalatok | 2020-05-10 10:00 | Újévkor még találkoztunk, de a januárt és a februárt betegen töltöttük, folyamatosan, egymás után. Most már tudjuk mi volt ez. Tegnap pénteken összejöttünk és pillanatok alatt a megélhetésnél, a nyugdíj beosztásánál kötöttünk ki. Zs. ismét előhozakodott az építész hivatás hátrányaival, mármint anyagilag. Pedig ha valami, hát az építészet maga a teremtés. Évszázadokra. Megterített, elmondta, hogy jobban járt volna szakácsként, szerinte már bocuse d'or híresség lehetne. Na, akkor aztán szakácsként semmi kézzel fogható maradandót nem alkottál volna. Mondtuk. Pocakos lennél, szívbeteg, stresszes életed lenne, negyven fokos konyhagőzben dolgoznál. Ez a szakácsok élete. Lehet a sors is bekavart, eszébe jutott, hogy nem vették fel abba az étterembe, ahová konyhai kisegítőnek jelentkezett, csak a szakma közelében lehessen. Hetven fős kiránduló társaság vacsorázott, kapkodni kellett. A hatalmas húsvágó késeket berakta a mosogató medencébe, engedett rá vizet, mosószert. Az egyik mosogató lány belenyúlt és felsikoltott. Ki akart nekem ennyire rosszat? Kiabálta. Hiába kértem bocsánatot, még a desszert előtt elküldtek. Látod, mondtuk neki, nem igaz, hogy " a földön minden móka és játék". Zs felismerte, hogy az idézet a Falstaff-ból van, és rázendített. Mert operaénekes is lehetett volna.
(Filmen ajánlom a Falstaff-ot, Orson Welles rendezte , a forgatókönyvet is ő írta. 1965-ben.) | |
| 13. | [tulajdonos]: Tapasztalatok | 2019-12-21 10:30 | Zs.-nél jöttünk össze tegnap, Karácsony előtt még egyszer találkozni akartunk. Ő az, aki operaénekes szeretett volna lenni de építesz ő is, mint L. A konyhában a "Paprika só, szó ami szó" nótát énekelte, öblös hangján jól hangzott, tetszett. Mondja, hogy a nejével voltak egy tavernában, ahol Nádasdy Ádám a lányával nótákat énekelt, például ezt a dalt is. A zenekar profi, az énekesek amatőrök, de lelkesedés és ügyszeretet miatt kiálltak nótát énekelni. Ez nem fér Zs. fejébe. Felfoghatatlan ellentmondás a műfaj bevállalása a filológus professzor életútján. Dante és Shakespeare fordítások, nyelvész professzori háttérrel. Zs.-t önmagát is meglepte, hogy még ott a tavernában tudott változni a saját nézete is, mert a tanár úr két nóta között összekötőszövegben beszélt a nótáról, mint népies műdal termékről. Történelmi kontextusba helyezve, valamelyest csökkent giccs jellege, beszélt arról, hogy 1850-1939-ig tartó szórakoztatóipar kedvelt műfajából lett aztán a sanzon. A közönség nem mulatott, iróniára, humorra vették, nevetgéltek, egy csoport az egyetemről bravózta a tanár urat. Zs. nejének igen tetszett, jól énekel a professzor. Igaz, néha kinyitotta a kezében lévő dossziét, szövegismeretben nem volt felkészült a filológus. Nyugtattuk Zs.-t, példákat hoztunk saját kedvteléseinkkel példálózva, amelyek között vannak olyan tevékenységek, amelyek ellentmondóak, nézeteinkhez nem passzolnak. Akár a józan ésszel is szembe mennek. És még csak nem is okoznak olyan feszültséget, hogy lemondjuk róluk, sőt, önigazolást keresünk, ha nézetünkön változtatni kell. Persze a mindig racionális J. felvetette, hogy jobb lenne mindig hitelesen viselkedni, figyelembe kellene venni az önigazolás "költségét". Amíg csak egy üveg bor, vagy egy felesleges ing megvásárlásáról van szó, úgyis jó lesz valamikor alapon, addig nincs gond. Zs. ezt úgy vette magára, hogy gond akkor van, ha például karrierről van szó: nem lehetsz operaénekes fiam, építész legyél bármi áron, az sem baj ha az elvétett pálya után félembernek érzed magad.
Zs. a sorsfordító ellentmondást igazolva rázendített a "Hogyha ír majd édesanyám" című nótára, hát ... majdnem megsirattuk.
(Olvasásra ajánlom Szilágyi Ákos esztéta munkásságában is fellelhető kognitív disszonanciát, amióta politikai verselést folytat a tanár úr.
Posztpetőfi Sándor: Eredeti felhalmozások kora
http://www.szilagyiakos.hu/versek.html
Helyzetdal) | |
| 12. | [tulajdonos]: Tapasztalatok | 2019-11-13 13:30 | L.-nél nagyon jól sikerült a Márton napi "felhozatal", felhozatal a pincéből, legalábbis amíg ettünk, ittunk.
J. és L. sakkoztak később, de már kapatosan, L. nem figyelt a játékra, belebeszélt a mi diskurzusunkba. Zs-vel, a másik építésszel a 4-es Metróról beszélgettünk. L. is abban a tervező irodában dolgozott, amelyben a 10 állomást tervezték Kelenföld és a Keleti pályaudvar között. Mondja L., hogy ennek a nagyszabású, föld alatti 7,3 km hosszú mérnöki tárgynak a születése rejtve maradt a városlakók szeme elől.
A sajtófigyelem az semmi. Erre Zs. helyeselt, szerinte időben úgy elhúzódott az építés, hogy akit érdekelt már annak sem állt össze a fejében. Erre L. még keserűbben: hogy mind a 10 állomás rendhagyó szerkezetű, kortárs épület, látja-e bennük bárki is az építészeti tervezés kreativitását? Erre a gépészmérnök J., hogy nem érthető a sértettséged, hiúság beszél belőled. Ezután én bedobtam, hogy a sértődékenység a legkomolyabb szenvedély. Erre Zs., aki pályatársként L. mellé állt, úgy enyhített a vitán, hogy a tervezéssel töltött évtizedek végére elfogy a belső erő, bátorság, a jó értemben vett szakmai féltékenység. Ez minden hivatásban érvényes lehet, mondtam én. Ekkor J. is megvédte L. szakmai sértettségét, mégpedig úgy, hogy idézett néhány félremagyarázást a sajtóból. J. rászólt, hogy L. úgyis csak dicséretet tud elfogadni. Hozzászokhattak a volt kollégák, már a tervezés alatt is kritizálták az irodát, így L. Erre én: az egész irodát, pedig ott nem csak a Metro projekt ment. Egy jelenség összes hibája szétterül minden részt vevőn. L. sóhajtását megkönnyebbülésnek véltünk, még nem szokta meg, hogy holnap hétfőn nem megy dolgozni.
(Filmet ajánlok: Peter Greenaway: Az építész hasa (The Belly of an Architect, 114 perc, 1987) lelki és zsigeri fájdalom, világjobbító eszmék és személyes ars poeticák, féltékenység és halál.) | |
| 11. | [tulajdonos]: Tapasztalatok | 2019-10-05 08:50 | L.-nek fáj a nyaka, a gerince kidomborodik, furcsa púpot formál. Alig bírja elfogatni a fejét. Évtizedeken át görnyedt a rajz asztalnál, amikor állványt kapott, akkor már túl közelről nézte szemüvegben is. Fájdalomcsillapító tapaszt kap, kétnaponta cseréli, víz nem érheti. Pedig L. a termálfürdőben szeret sakkozni. A medencét elválasztó falon felállítja a táblát, mindig akad partner. Tegnap egy idős német férfi társult a játékhoz, rajta is tapasz volt. Az övé nagyobb és egy fémszál fogta át. Ő vízbe merülhetett vele. Úszva közeledett a felesége, L. borzongva látta, hogy egy fémkorong van a szíve fölé beültetve a bőrébe. L. alig figyelt a játékra. Döbbenten azon meditált, hogy a társadalom mozgatórugója egyre hatalmasabb mértékben a technológia, az ember a környezettel, a gépekkel, a protézisekkel közös függőségben létezik. És még átültetett belső szerveik is lehetnek, gondolta, nem lát a testükbe. Vajon az ember tud-e szervként gondolni a beültetett idegen anyagokra, korrigáló protézisekre, lehet-e, hogy idegen anyag és személy egybeolvad? Nem létezik, hogy a szervvé válás teljes legyen. Itt tartott L. "Matt" mondta a német játékos.
(Csepeli György előadását javaslom: Élet és evolúció 2.0, 4.0 )
https://youtu.be/iKXOjh9e-uk | |
| 10. | [tulajdonos]: Tapasztalatok | 2019-09-22 14:13 | J. gépészmérnök volt, nyugdíj után tanít a Zrínyi Nemzetvédelmin, nem tudjuk mit. Ő nem jön kártyázni, mi megyünk hozzájuk minden ünnepen. J. gazdag jólétben él, olyan borokat hoz elő, amelyekről nem is hallottunk. Tavasszal a névnapján egy füstös, rubin szín, intenzív bort kínált, azt mondta Spanyolországban vette 30 Euróért. Dicsértük őt is, a bort is. Ügyes vagyok? Azt mondjátok? Azt! Ez már egy megszokott kérdés-felelek J.-vel, mindig elhangzik, amikor elégedettek vagyunk. Elhangzott most is de elkomorodott. Ezt többször nem kérdezem. Ha mégis, szóljatok rám! Augusztus 20 alkalmával találkoztunk ismét. Tavasz óta elolvasott egy nárcizmusról szóló könyvet. Azt állítja az összes patológiás tünetet, főként az elismerő figyelem kikövetelését felismeri önmagán. Egész élete visszaigazolja, hogy ő narcisztikus. A diplomája, a házassága, a fölérendelt helyzet a katedrán, még az is, hogy ő már nem hajlandó fapadossal repülni. Nem baj, mondtuk neki, mi szeretünk narcisztikusnak is, mondtuk. Elfogadta a megerősítést. Érdekes, hogy ezúttal a legolcsóbb kunsági borral kínált, pirosas volt, bodza ízű. Felesége pirítóst tett az asztalra, reggelről maradt. Szóval lehet olyan narcisztikus is, aki a szerénységben, álszerénység túlzásában mértéktelen.
(Olvasásra ajánlom. Bánki György : A legnagyszerűbb könyv a narcizmusról.) | |
| 9. | [tulajdonos]: Tapasztalatok | 2019-09-17 11:07 | Mi öten a Kós Károlyban és a Fasoriban is osztálytársak voltunk. Én a Kós Károlynak köszönhetem, hogy zenetanár lettem, a többiek egyenesen mentek a Műszaki Egyetemre a Fasoriból. Zs. építész lett. Amikor Zs.-vel sakkozunk dúdol magában. Úgy gondoljuk a partner megtévesztése, figyelmének elterelése miatt csinálja. A pocakját betámasztja a kőasztal pereméhez, előre hajol, kilép a gyaloggal, és halkan kezdi. Amint kialakul a stratégiája a kényelmesből halad a teljes dallam felé. Ha kevesen vannak a parkban emel a hangmagasságon fél hangonként, föl is, le is, közben szépen megformázza a hangzókat. Van öblös és orrhangzós változat is. Soha nem liheg, hasi légzéssel csinálja. A hangközöket is jól eltalálja. Amikor tudja, hogy nyerésre áll, áttér tempós váltásokra, majd az áriát időben és addig húzza, amíg a bábuval eldönti a játszmát. Zs.-vel komplex élmény egy parti. Operaénekes szeretett volna lenni, a szülők erőltették az építész szakot. "Fiam reális választások mentén definiáld magad", - ezt gyakran idézi az apjától, aki orvos lett, de elméleti matematikusnak készült. Zs. úgy van vele, a pályaválasztás folyamat jellegű, így alakult, ez van, Az egyetemi évek megerősítették a választását évről-évre.
De mégis hiányzik valami.
(Zenét ajánlok: https://www.facebook.com/KrisztianCserOfficial/videos/407037920066403/) | |
| 8. | [tulajdonos]: Tapasztalatok | 2019-09-06 09:25 | J. lánya nagyon szép nő, modell. Botticelli arc, hosszú szőke haj. Esküvői kollekcióban mindig alkalmazzák. Tényleg jól áll neki a menyasszonyi ruha. Pedig J. lánya soha nem lesz menyasszony a magánéletében, mert autista, jó képességű autista fiatal embert szeret. A család kézzel-lábbal tiltakozik. Mert mi van, ha idővel romlik az állapota, dühöngő, agresszív lesz vagy még rosszabb. Sok más jó tulajdonsága mellett csak a kezelhetetlenné váló fogyatékost látják benne. J. Lánya azt is szereti, hogy kényszeres, tisztaságmániás, ellenőrzi, kiszámolja a közüzemi számlákon feltüntetett fogyasztást. Ha kirándulnak pontosan meghatározza a szükséges üzemanyagot, a napi ellátás szükségletet a szállásdíj, múzeumjegyek összefüggésben. Igaz nem beszél, J. lánya beszél helyette és vezeti az autót. - Kislányom olyan csöndben vagytok mindig jó ez neked? Nagyon. Apa, ha tudnád milyen üres, felesleges ricsajt csapnak a lányok az öltözőben. Kislányom, attól féltünk, hogy elidegenedsz, depressziós leszel, vagy bántani fog. Apa, nincs elidegenedés, nincs depresszió, csak kapcsolati zavarok vannak.
Ezekről beszélt J. sakkozás közben.
(Filmet ajánlok: A nevem Sam, a kiváló szinésszel Sean Penn-el.) | |
| 7. | [tulajdonos]: Tapasztalatok | 2019-09-06 09:24 | J. lánya nagyon szép nő, modell. Botticelli arc, hosszú szőke haj. Esküvői kollekcióban mindig alkalmazzák. Tényleg jól áll neki a menyasszonyi ruha. Pedig J. lánya soha nem lesz menyasszony a magánéletében, mert autista, jó képességű autista fiatal embert szeret. A család kézzel-lábbal tiltakozik. Mert mi van, ha idővel romlik az állapota, dühöngő, agresszív lesz vagy még rosszabb. Sok más jó tulajdonsága mellett csak a kezelhetetlenné váló fogyatékost látják benne. J. Lánya azt is szereti, hogy kényszeres, tisztaságmániás, ellenőrzi, kiszámolja a közüzemi számlákon feltüntetett fogyasztást. Ha kirándulnak pontosan meghatározza a szükséges üzemanyagot, a napi ellátás szükségletet a szállásdíj, múzeumjegyek összefüggésben. Igaz nem beszél, J. lánya beszél helyette és vezeti az autót. - Kislányom olyan csöndben vagytok mindig jó ez neked? Nagyon. Apa, ha tudnád milyen üres, felesleges ricsajt csapnak a lányok az öltözőben. Kislányom, attól féltünk, hogy elidegenedsz, depressziós leszel, vagy bántani fog. Apa, nincs elidegenedés, nincs depresszió, csak kapcsolati zavarok vannak.
Ezekről beszélt J. sakkozás közben.
(Filmet ajánlok: A nevem Sam, a kiváló szinésszel Sean Penn-el.) | |
| 6. | [tulajdonos]: Tapasztalatok | 2019-08-27 07:56 | | Az 5.-höz ezt az olvasmányt ajánlom, legalább a 288-289 oldalakat: W.Adorno-M.Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája. Lényege, hogy az emberek között a természet által tételezett különbség a legmegszégyenítőbb, a leginkább lealacsonyító. (Többek között ilyen az öregség is.) | |
| 5. | [tulajdonos]: Tapasztalatok | 2019-08-26 13:23 | | A kőasztalba bevésték a sakktáblát. L. hozza a világost. Kissé odacsapja a figurákat, Baj van, gondoltam. Azt mondja nem érzi biztonságban magát. Kész kiköltözni a diósdi nyaralóba. Előbb téliesíteni kell. ( Kilép a király előtt a gyaloggal kettőt.) Ennyire komoly? Mondja, hogy nagyon dolgozik azon, ami még menthető. Ne eszkalálódjon az asszony elégedetlensége. L. építész, dolgozik nyugdíj után is. (Futóval elmegy c4-ig). Hiltivel befúr a vizes falakba, betolja a penészedés elleni vegyszert, jól megfizetik. Ez sem elég? Nem. Amikor fiatal voltam, a szexet vásároltam meg a fizetésemmel. (Kilépett a királynővel h5-re.) Most arra sem elég a nyugdíj melletti jövedelem, hogy jó szót, nyugalmat, csendet, ételt kapjak. (F7-re lépett a királynővel úgy, hogy lecsorbult a sarka.) Diósd lesz ebből. Ebből meg susztermatt lett, mondom. Na, menjünk a söröző felé. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
