NAPLÓK: Rút Kiskacsa
Legutóbbi olvasó: 2025-07-13 05:50 Összes olvasás: 9175| 6. | [tulajdonos]: negyedik ének | 2017-10-29 11:50 |
Mórotz Krisztina
hóillatú
esteledik. szeretem ezt az álmos csendet, a felhők
ólomszürkéjét.
minden olyan kobalt vagy vízszínű, és most valahogy mégis ez a szép.
a tököket tegnapelőtt szedtem be, némelyik már rothadt volt, vagy
szétfagyott. kicsit ki kellett jönnöm, pár fenyőágért, közben az álmokról;
igen, az álmokról gondolkodtam. azokról a meghatározhatatlan színűekről,
melyek valahogy mégis egyre fakóbbá lettek. ahogy barátom W, arca csendje,
most mint valami előhívhatatlan negatív egy kis fiók alján. vagy a madaraim,
melyek észak felé szálltak, és talán nem térnek vissza többé. ez a hamarsötét.
a mai, töprengő, hóillatú nap. a felébreszthetetlen csend bennem. az ég felé
kapaszkodó fám, melynek korhadt ágát csak az ima tartja. a fagyöngyök (akár
ujjaid bütykei) aztán a kéjes érzés, ahogy csipkebogyót lopok egy kert szürkéjében.
elkóricált macskám hiánya. majd egy csésze forró, fahéjas tea gyömbérrel. vagy ahogy
szinte nem történik semmi különös napok óta. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
