NAPLÓK: Rút Kiskacsa
Legutóbbi olvasó: 2026-07-07 04:55 Összes olvasás: 10629| 2. | [tulajdonos]: első ének | 2017-10-28 12:51 |
Tesch Gábor Ferenc
anyunak
Ki tudja mi tartott egyben. Te mindennap
pontosan keltél, fákkal, kaláccsal, poharakkal.
Lábad alatt meglazult hajnalban a föld,
s halványabbak lettek a fogkrém csíkjai szádon.
Pont ilyenkor esik szét minden pórusaira.
( Nagy öregek élhettek át hasonlót küszöb alá
patkót, kenyér fölé keresztet vetve.) Anyu én
a humorérzékemet már régen eltemettem.
Ki tudja mi tartott egyben. Látod a vers megírja
önmagát. Csillognak a fák és a fákon a kemény
valami lágyabbat takar. Ez minden költemény
alapja azt hiszem. S ha van valahol egy könyv
és abban a boldogságnak egy lapja? De hagyjuk
ezt. Te most is mindennap pontosan kelsz
sebekkel, szálkákkal és tenyereden vak
poharakkal egyensúlyozva. Emlékszel,
mikor hat voltam megígértem, hogy egyszer
felírlak egy lapra. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
