NAPLÓK: Rút Kiskacsa Legutóbbi olvasó: 2026-05-12 08:51 Összes olvasás: 10360| 24. | [tulajdonos]: 18. ének | 2017-12-28 11:38 | Németh Bálint
Fogyókúra
Ma délután a hús helyett salátát
ettél ezersziget-öntettel. Némi
önteltséggel telve raktároztad
el a sovány sikert magadban, és most
kétségbeesve próbálod meg újra
előhívni a sötét kamrában azt
a képet, közben kezed már a polcokon
matat, és túltöltött hurkának érzed
a csöndet körülötted, melynek burka
lassanként fölszakadni készül. Bajban
vagy, jól tudod, de nyakadon mégis
magyarázatra szorul a hurok.
Mintha a bűntudat előre már
emésztene, hogy a lélek megint
belesül a testbe. A felső polcon
mit fogsz vajon találni, mivel fogsz
belakni péntek éjjel. Hogy lehet
ilyen magasan a polc, föl se éred
ésszel. | |
| 23. | [tulajdonos]: 17.ének | 2017-12-27 09:56 | Mórotz Krisztina
Ember a tájban
A zebegényi dombok karéjában
reszketve bújik a Duna, mint különös opál ékszer.
Itt-ott már látszik, hogy az ősz
piros-sárga színeivel felfalja a nyarat könyörtelenül,
noha a halandó valami állandóságot remélne.
A szeptember eltünteti az augusztus mézszíneit.
Ember, állat érzi a változást.
István fest, nem gondol a téli zebegényi temetésre.
Életéért imádkozó öregasszony keze
leskiccelve egy gyűrött zsírpapírra, szignózva: Szőnyi István.
Ember a tájban - Pista beleolvad az őszbe,
festi szeretett Zebegényét, a szőlőskerteket, fákat.
Kedvem lenne elkapni a pillanatokat, mindet egyenként,
és zsebre tenni őket, ahogy a festő lánya,
Zsuzsi egy marék vadgesztenyét.
| |
| 22. | [tulajdonos]: 16. ének | 2017-12-12 17:46 | Pleszkó Anita
soros karácsony
...reggel apával elmegyünk faér ,
én a gyújtósnak valót szedem.
anya gyúr jó vakarót nekünk,
a masinán megsüti. van nekünk gáz is,
de jobb szeressünk a masinát, mer az jó meleget csinál.
a jányok segítnek takarítni, meg kompért pucolni,
mer a vakaró paprikás kompérral a legjobb.
karácsonyfát mán még tegnap hozott a nagytesvérem,
arra rakjunk szaloncukrot,amit a hívatal adott.
este meggyújtsunk a gyertyákat, kitegyünk egy istenkés képet,
oszt jézusos énekeket énekeljünk.
nana is elgyün majd. nanát igen-igen szeretem.
de nana mindíg elríji magát. papóér rí.
anya is el szoki ríni magát, de apa azt mondta neki tavaly is,
hogy ne ríjj asszony, két innep közt rágyün a kártyára a pénz,
oszt majd szilveszterkor karácsonyozzunk.
sütsz jó ódalast, fasértot, meg mindenféle süteményeket a rajkóknak.
nana, ha abbahagyi a rívást szokta mondni, hogy a legfőbb az egészség,
meg hogy szeressünk egymást.
jézuskától nem kértem csak egy távirányítós autót, de anyaék azt modták,
hogy családikor inkább bundás csizsmát vesznek nekem.
éccaka lábast fogjunk aludni. szeretek lábast aludni.anya mindég az én lábamat fogi.
nana még előtte mesél nekünk és elmondi , amit mindég el szok mondni,
ahol a szükség, ott a szeretet... | |
| 21. | [tulajdonos]: 15. ének | 2017-12-06 20:02 | Kiss Ottó
Mikulásos, villamosos
Villamoson jó utazni, ülhetek és állhatok,
villamoson sok az utas: emberek és állatok.
Beszálláskor berregtetnek, becsukják az ajtókat,
látom, ahogy a vezető meghúzza a hajtókart.
Villamoson jó utazni, ülhetek és állhatok,
villamoson sok az utas: emberek és állatok.
Ott egy róka, bajsza deres, itt egy zsiráf, kétméteres,
ott egy zebra, itt egy kanyar, hopp, egy bácsi hátrahanyal!
Ott egy lepke, itt egy hinta, ott egy gólya, és itt mintha
a bácsiban egy üveg bor, a nénin meg kölniminta.
Itt egy delfin, ott egy bálna, szeme papír, amúgy látna
– én is látnám, ha a medve leülne, vagy arrébb állna.
Villamoson jó utazni, ülhetek és állhatok,
villamoson sok az utas: emberek és állatok.
Megint jönnek, berregtetnek, mindjárt itt az indulás,
felszállt kettő Mikulás is, szerencsém van, nem vitás.
Erre jönnek, mutatják, hogy ők ma itt az ellenőrök,
ezen aztán, mint a tinta, vagy még jobban elkenődök. | |
| 20. | [tulajdonos]: 14. ének | 2017-11-29 20:00 | Kiss Ottó
A játékban az az igazságos
A játékban az az igazságos,
hogy bármi lehetek.
Ha akarom, orvos,
ha akarom, beteg,
ha akarom, kalauz.
A játékban csak az
nem igazságos, ha
Márió is éppen az akar lenni,
ami én. Olyankor
mindig folyó leszek,
kilépek a medremből,
és mindenkit elöntök:
az orvost, a beteget
és még a kalauzt is.
Csak pont Máriót
nem tudom elönteni,
mert ő akkor mindig hajó lesz.
És ez az, ami a játékban
nagyon nem igazságos. | |
| 19. | [tulajdonos]: 13. ének | 2017-11-28 20:54 | lengyel attila
PAJKOS RIGMUSOK EGY MENNYEI OVIBÓL
Éhező kisfiú, dob hasú, dob hasú
Karika a lába, nem jár óvodába
Nagy füle szétáll, velünk sose sétál
Két szeme dülled, száján legyek ülnek
Bús feje billen, szereti az isten.
Nénike, nénike, a csirkenyakat mérik-e
Nincsen vacsorája, másszon a kukába
Fizette a TB-t, megszívja a végét
Csoszog csak az utcán, röhögnek a cuccán
Esernyője sincsen, szereti az isten.
Kutya szügye horpad, énekel a holdnak,
Kirakta a gazdi, nem gurul a laszti
Gombszeme fénylik, sehol se igénylik
Lehasal a földre, sintér veszi ölbe
Szerencséje nincsen, szereti az isten.
Haldoklik a bácsi, ő már nem kíváncsi
Maga alá rottyant, egyszer ide pottyant
Nyöszörög a szája, halkul az imája
Senkije nincsen, szereti az isten
Senkije nincsen, szereti az isten. | |
| 18. | [tulajdonos]: kiskacsa újratöltve:D | 2017-11-28 20:43 | | Ma újra kedvem lett folytatni a naplót. Ha valaki nem szeretné, ha itt megjelenne a verse, mint kedvelt vers, írjon, garantáltan nem fogok tőle szöveget választani. | |
| 17. | [tulajdonos]: ebből hattyú nem lesz | 2017-11-07 19:23 | Köszi, Krisztina, hogy írtál. Én is örültem ennek a naplónak. Iszonyat sok vers van itt, gondoltam, egyet-egyet kiemelek, én is szeretem mások kedvenceit olvasni. Látom, hogy máshol is vannak versek, de ahogy ez az egy tjk ideírt, gondolom, más is felhozza majd a szerzői jogokat, ha frusztrált éppen vagy unatkozik, mert nem hiszem, hogy az eddig idehozott szerzők egyike volna ő.
Lehet, hogy másnak is beírnak, hogy hahó, szerzői jogok, csak talán az illető tojik rá magasról, én meg az emberiség hülyébbik részébe tartozom, akik mindent felvesznek.
Én sem szívesen hagyom abba a naplót, elég sokan látogatták, remélem, nem csak megnyitották, hanem el is olvasták.
Még arra gondoltam, felszólítom a költőket, írjanak, aki olvas, hogy engedélyezi a válogatást a verseiből, de ahogy el tudom képzelni, kb. 5-en írnának, hamar befuccsolna a napló.
Ha valakinek van ötlete, írjon.
| |
| 16. | [tulajdonos]: tiknek | 2017-11-05 19:34 | Nem vagyok teljesen tisztában a jogi részével, de erről az oldalról választok csak verset. Magyarul marad minden az oldalon belül. Mindig névvel jelenik meg, az adott szerző nevével. Nem értem, milyen jogi aggályai lehetnek a dolognak. Ezt kifejthetnéd, vagy bárki, aki ért hozzá.
Azt sem értem, mi az, amit az adott szerző sérelmezhet. Hogy tetszik a verse? Mit értesz "ilyesmi" alatt?
Egy csomóan nem látogatják már az oldalt, lehet, hogy nem is az illető töltötte fel a verseit, hogy lehetne engedélyt kérni? Bocs, az oldal egyik részéből a másikba átmásolhatom a versed? | |
| 15. | [tulajdonos]: tizenkettedik ének | 2017-11-05 18:37 | Balogh Attila
Didajka
Didajka, szép, formás arcú lány volt.
Már ebből lehetett sejteni, hogy felnőtt nőként nem fog örökké a telepen élni.
A falusi rendezvényekre rendszeresen lejárt, s vagyonos parasztgyerekekkel kísértette magát haza.
Anyja dicsekvően kiállt az útra és házukig,
méltósággal sétált reménységével.
A többi lány igyekezett példát venni Didajka viselkedéséről, de
vastag orruk,
duzzadt fekete lila szájuk,
babrálgatással telezsúfolt fekete combjuk,
ázott fűszagú hasuk
ezt nem tették lehetővé.
Didajka
világos bőre,
vékony szája,
keskeny arcéle,
már-már szőke haja
anyját arra ösztönözte, hogy a város bentlakásos iskolába írassa.
A ritmikus fény melankolikus kényelme,
a céltalan futkosások a város hídjain
a lezser könyöklésű férfiak,
az éjszakai séták,
mind-mind erősítették Didajkának azt a szándékát, hogy végleg otthagyhassa
a cigánytelep kora estülését,
az egyre csak sokasodó csecsemők eltemetését,
a huzatos dombtetők beteg kutyáit,
a penészes vályogfalnak dűlő
vénasszonyok növényszagát.
Jövőt látott maga előtt,
egy kockázatoktól mentes,
könnyű lélegzésű jövőt.
Ő igazán nem akart nagy dolgot,
csak egyszerűen feloldódni egy olyan közegben,
ahol őt senki nem veszi észre,
ahol ő épp olyan,
mint a többi ember, és nem kell magyarázkodnia
semmiről
és senkiről,
ahol elfér ő,
mind leendő asszony ,
ahol arcának
keskeny íve hasonlít a többiekéhez,
ahol a bizonytalanság felköhögött filléreit
örökre elnyeli
a nyüzsgés biztonságos automatája.
Zoltán illedelmesen átölelte Didajka derekát,
és ott álltak a nyolcadik emeleti lakás előszobájában
a mama Didajka haját megtörölte, izzadt kis arcocskáját megsimogatta s így szólt:
Most olyan kócos vagy, mint egy aranyos kis cigány lány.
Didajka ott állt köhögve,
visszafojtott sírással,
a két világ le nem tisztított ablaküvege előtt,
és így felelt:
jaj, nem,
kérem szépen,
nekem csak az apukám volt az,
de ő már réges-régen meghalt! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
