NAPLÓK: Párbeszéd egy jobb Dokkról Legutóbbi olvasó: 2025-05-23 10:43 Összes olvasás: 2139| 15. | [tulajdonos]: SZÉPÍRÁST, NE SZÉPVISELKEDÉST! | 2025-05-20 02:04 | Az általam itt máris megvalósított JOBB DOKK-ON nem lehet hamis ostobaságot megválaszolatlanul hagyni.
Intelligens irodalmi oldalra nem való rossz logikával fölépített álokoskodás.
Karaffa Párbeszéd a Dokk jövőjéről naplóban föltett okoskodása túlságosan ÉLET-szerű a szellemi lepukkantság értelmében. Ahelyett, hogy ELTE-szerű lenne. (Vagyis egy-egy adott mondat jelentéstartalmát tanult módon megvizsgálandó.)
Nézzük csak mit állít hamis következtetéssel:
„minden nevet szerzett szerző elillant innen Hiszen nekik sincs szükségük arra, hogy a nevük állandó veszekedésekkel és perekkel fenyegetett oldalon szerepeljen.” (Idézet vége.)
Megjegyzés: Tolvaj, Pion és Simon nem azért mentek el egy tizenéve sokkal barátságosabb és perekkel még nem fenyegetett Jónás-Dokkról, mert sok volt a veszekedés, hanem mert kinőtték a versiskolát és „felső tagozatba” vágytak.
S ma már ELTE-szerűek, mert ha így folytatják, taníthatóak lesznek ütős életművük birtokában.
Karraffa most őket használja arra, hogy „hazabeszéljen”: „Mondom én, aki pereltem és fellebbeztem... nem tehettem mást, ez volt nálam a végső eszköz, mert a Dokk részéről soha sem kaptam kellő megértést és segítséget az engem ért folytonos gyalázkodás ellen.” (Idézet vége.)
Megjegyzés: azóta született egy bírósági végzés, amely arról szól, hogy Karaffát itt nem érte „folytonos gyalázkodás”.
Ez az ő kényszerfantáziája.
A szerkesztőségi főemlős etológiűája című naplóban részletesen taglalom a bírósági végzés szövegét. Itt a vonatkozó részletet:
(…) a bíróság értékelte a sérelmezett közlések szövegkörnyezetét, és a közlés célját, amelyekről a következőket állapította meg. A sérelmezett bejegyzésekben a feljelentett alapvetően Krasznai Gyula (írói nevén Karaffa Gyula) irodalmi műveinek alacsony nívójára utal, kétségeit fejezi ki a sértett műveinek minőségét illetően. Jellemző a bejegyzések hangvételére a szarkasztikus humor, kezdve a sértett nevének – viccesnek szánt – kifigurázásával, mellyel úgy írja körül a feljelentő munkásságáról írt kritikát, hogy nem nevezi őt meg, sem a valódi, sem az általa használt írói néven, ugyanakkor a Karaffa-Parafa áthallás alapján a www.dokk.hu rendszeres olvasói számára egyértelmű, hogy a sértettre és műveire utal Szabó Antal. A Parafa, mint becenév semmiféle lekicsinylést, sértést, minősítést nem tartalmaz, az valódi családnévként is szerepelhet és maga a tárgy, amit jelent szintén nem méltóságot sértő. Azt, hogy a sérelmezett bejegyzések humorosnak szánt kritikának minősülnek az a tény is alátámasztja, hogy maga a sértett írt össze a korábban a feljegyzettek által rá aggatott jelzőkből, szófordulatokból egy „curriculum vitae-t” és tette közzé a dokk.hun. Összességében a bejegyzésekben írtak a feljelentőre és műveire vonatkozóan ugyan negatív kicsengésűek, de az ott leírtak nem tekinthetők gyalázkodó, durva, a becsületsértést súlyosan sértő kijelentéseknek a társadalmilag kialakult közfelfogás szerint. Nem haladják meg a csípős kritika szintjét, ennélfogva alkalmatlanok a sértett társadalmi megbecsülésének csorbítására.” (idézet vége.)
Megjegyzés:
Ha egyszer „papírom van róla”, hogy nem követtem el semmiféle gyalázkodást: „ott leírtak nem tekinthetők gyalázkodó, durva, a becsületsértést súlyosan sértő kijelentéseknek” - idézem megint a bírót, akkor Karaffának nem szabad ilyet leírnia rólam.
Hiába írt Karaffa fellebezést.
A szavaim fenti megfejtése már hitelt érdemlően megtörtént, már csak új körülmény, új fejlemény, új, korábban nem jelentett tényező hozhat számára esélyt. (Legalábbis addig, amíg meg nem világítom a másik oldalról. Elég gyakorlott vagyok az újságíró kommunikációban, mert nagyjából igenis tudom, hogy mit lehet és mit nem: az eddigiek engem igazolnak.)
Busznyák Imrének valójában hogy törölni kéne ezt a rólam valótlan állítást tartalmazó szöveget, de azért nem kérem rá, mert majd ezt is belefoglalom a keresetembe, mint az itt megnyilvánuló „KETTŐS BÁRCA” káros jelenségét. (Neki szabad, nekem nem. Ez a napló eleve azért született, mert Karaffának egy régebbi fontoskodására adott válaszomat Busznyák Imre nem jelentette meg.)
Lentebb még ezt is írja Karaffa:
TGF-fel kapcsolatban: „próbáljon egyszer PA-nak ellentmondani valamilyen véleményével, és azonnal megkapja majd a támadást ő is.”
Támadást?
Könyörgöm: az ellenérv támadás?
TGF például úgy írt ki verspályázatot, hogy egy kötelező mondatnak kell a pályaművekben szerepelniük.
Nekem erről az az ellenérvem, hogy én nem indulnék ilyen pályázaton.
Mert ez a „játszásiból” történő versíráshoz hasonlítana, agykérgi szinten. Én pedig a tudatalattimban sétálok versíráskor. „Tükrön túli tájban”.
S ettől most összedőlt a világ?
Én most megtámadtam TGF-et, vagy a verspályázatát?
Dehogy!
Hadd jöjjenek az „agykérgiek”! Hátha lesz belőle valami.
"PA-t (vagyis engem, írja még Karaffa) egyáltalán nem a versek érdeklik. (Akkor vajon mi a bánatos lófütty érdekelne itt?!) Emlékezzünk csak, VA miért hagyta abba az addig lelkesen végzett Dokk estek szervezését.” (Tényleg, miért hagyta abba? Én csak annyit mondtam neki, hogy nem tetszett Karaffa álparaszti prózájának a felolvasása, mert úgy adta elő, mint amikor Mezey Mária „átmegy parasztba”. Pedig ő a legnagyobb színésznőink egyike volt. Mégsem tetszett olyankor.
Ettől itt kell hagyni a Dokk-ot, könyörgöm?!
S miért nem jön vissza?
Mert az rendben, hogy engem utál, de hogy még ti sem vagytok neki eléggé csábítóak neki, az azért elég beszédesnek rémlik.
Nekem pláne nem vagytok azok, viszont eszembe sincs elmenni innen.
Miért?
Mert engem – Karaffa rosszindulatú félremagyarázásával ellentétben – CSAKIS a versek, pontosabban csak az írás érdekel. S mindenféle irodalmi álbarátkozás hidegen hagy, a smúzolásról nem is beszélve.
Vannak pályatársak, akiket szeretek, és ez talán kölcsönös (itt a Dokk-on is), de ennek alapja nálam mindig a szépírás, nem a „szépviselkedés”.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
