NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2025-07-04 14:11 Összes olvasás: 119732| 125. | [tulajdonos]: mi magunk | 2019-03-02 19:46 | Végigolvastam a Babits - Kassák vita szövegét, és a legfontosabb észrevételem, hogy ők nem engedtek meg maguknak olyan hangnemet egymás felé, amelyet manapság némelyikünk gyakorol. Babits Mihály ugyan lekicsinylően szól a fiatal írókról, de azt is légies finomsággal teszi ("ifjú írók képzelete ritkán egészen szegény"), ezért kettejük szóváltása valóban megfelel az elvárható kultúrmércének. A köztük levő ellentét sem egyszerűsíthető le a szabad vers és a kötött forma szembeállítására, hiszen Babits maga sorolja föl, hogy az idők során hányszor és kik tettek kísérletet a próza és a vers közötti senkiföldje meghódítására. Kassák Lajos sem a szabad vers mint egyfajta követendő kompozíció védelmében érvel, hanem azzal, hogy a művészet célja nem a formai tökéletesség vagy technikai magabiztosság ideáinak kergetése, hanem a kollektív individuum kompozíciója. A szociális egyén határozottan létezik, cselekszik, szabálytalanul, néha kegyetlenül, de sokszor művészi teljesítménnyel.
A nyelv általában véve sem a szabályok rabja, hanem önmagunkat kiteljesítő képességünk, eszközünk. Világosan elmondhatjuk a terveinket és a kívánt renddel kapcsolatos szándékainkat. Megvilágítjuk színes örömeinket, árnyalhatjuk súlyos gondjainkat. Lényegében folyton önmagunkról beszélünk. A másikról alkotott mondataink önmagunkról is szólnak, mi képezzük a szavakat, és állítjuk össze azokat kéretlen rendbe. Felelősek vagyunk a leírtakért, hiszen nem csak a valóság, hanem a mi belső világunk lenyomata is kiolvasható belőlük. A rendetlenség is egyfajta rend, ahogy a haragos szavak is lehetnek a szeretet szavai. Sajnos korunk, az internet világa megkönnyíti az üzenetek elküldését, ugyanakkor megnehezíti azok befogadását, feldolgozását. Az olvasható hírek vagy üzenetek emberfeletti mennyisége lehetetlenné teszi, hogy ugyanúgy olvassunk, ahogy a digitális korszak előtt, miközben a kommunikációs technológia csábítóan kínálja a lehetőséget: könnyedén mindenkit elérhetünk szavainkkal, mindenkire hatással lehetünk, személyes világunkat szinte végtelenné tágíthatjuk ki. De vajon érettek vagyunk-e ilyesmire?
A széthullásért könnyű okolni a technológiát, de nincs mentség. A tetteinket mindig mi magunk követjük el, vagy csak rémkoppantók módjára jelezzük a bajokat, és a társainkban rettenetet keltve erősítjük föl egymásban a félelmet. Pedig az ember társadalomra termett, "kollektív individuum", ahogy Kassák Lajos írja. A Dokk arra szolgál, hogy az egyén megkomponálhassa szavakban a maga egyedi szépségét, és a portál segítségével szociális értékké tegye. A portál fenntartói ehhez nyújtanak lehetőséget, a szerkesztők a szöveg minőségéről szóló besorolással, a hozzászólók pedig a befogadást vagy elutasítást tartalmazó hozzászólásaikkal járulnak hozzá ahhoz, hogy a portál életteli hely legyen. A tulajdonosok is a portál fennmaradását szolgálják, a fenntartásból sem anyagi sem erkölcsi hasznuk nem származik közvetlenül, számukra inkább tehervállalást jelent a tulajdonosi lét.
A Dokk létezéséből származó hasznot az olvasók és a szerzők élvezhetik, az esztétikai élmény és az olvasóközönség bővülése által. Aki közben az irodalmi értéket nélkülöző alantas vitákra használja a Dokkot, az kevesbíti az olvasók örömét és a szerzők műveitől vonja el a figyelmet a bulvárszintű politizálással vagy személyeskedéssel. Aki a saját szemléletét kívánja rákényszeríteni a Dokk tulajdonosaira, esetleg megzsarolva őket, hogy ha nem a kedve szerint tesznek, akkor botrányt kavar, az valójában az olvasók és a szerzők teljes közösségét büntetné. Kötelességünk ellenállni az ártó szándéknak, de sosem úgy, hogy a teljes közösség veszítsen egyvalaki tette miatt.
A portál jövője fontosabb téma, mint a múlt és jelen ostoba kényszerpályái, ezért biztosítok minden aggódót, hogy a Dokk nem fog megszűnni vagy bezárni a fentebb említett önjelölt véleményvezérek mesterkedései ellenére sem. Minden szinten megküzdök velük, a visszafogottságom sosem a tartalékom hiányát jelenti. A tulajdonosi kör egésze elkötelezett a nyitott Dokk és a minőségi irodalom mellett. A következő legfontosabb lépés a portálmotor megújítása, amit 2020. év végéig be akarunk fejezni, ha elegendő forrás gyűlik addig össze. A szerkesztőség hátrébb sorolta a tervezett antológiát a vonzóbb felületet és jelentős szolgáltatásbővítést eredményező technikai fejlesztésnél. De hasonlóan fontos lépés lesz a DOKKmunkát végző szerkesztői munka díjazása, amely lehetővé teszi, hogy a meók hatékonysága és a műhelymunka minősége is javuljon. Ezt a folyamatot vendégszerkesztők bevonásával színesítjük majd, de aki szerkesztő, annak a jövőben díjazás is jár, cserébe a végzett munka is elvárható lesz.
A Dokk nyitottsága megmaradt, tehát aki közénk jönne, azt szeretettel várjuk, és azonosítás után azonnal megkapja jogot a felületre íráshoz. Az olvasók és a szerzők nyugalma érdekében bevezetett azonosítás megbízható védelmet nyújt a névtelen bántalmazókkal (trollokkal) szemben, de a második bekezdésben említett éretlenségünk ellen már hatástalan. A leírt szavakért mindegyikünk maga felelős, és egyetlen sérelmi ügyet sem lehet önbíráskodással lezárni, mert az inkább a sérelem elmérgesedéséhez vezet. A Dokk felületén közzétett felszólítások és a hozzászólásokat vagy döntéseket elutasító megszólalások publikációnak minősülnek, nem pedig hivatalos kérésnek. Ezért a felületen zajló vita részének tekintem őket. Aki a Dokk jobbítását szeretné, az a felületre irodalmi értékű szövegeket tesz, és nem színvonaltalan személyeskedéssel támad a társaira. Sokszor kértem már, és most is megismétlem, moderálást vagy törlést csakis a sértett kérhet e-mailben, megindokolva a törlési kérését. Amennyiben a kérelmet elutasítom, akkor a sértett bírósági eljárást indítva folytathatja az ügyet.
Látványos felemelkedéssel induló, de bukással is terhes folyamat volt a Dokk története az elmúlt lassan tizenkilenc évben, mégis elmondhatjuk, hogy csak Dokk (tulajdonosok, tisztségviselők és szerkesztők, szerzők és olvasók) közössége versenyben maradt a zárt szerkesztőségen alapuló irodalmi oldalak között. Ma is egyedivé teszi a portálunkat az a koncepció, hogy nyitott azonnaliság megtartása mellett a minőséget is megőrizzük, ezért arra kérem az írási joggal rendelkező Dokkolókat, hogy mindenki tegye meg a magáét, hogy 2020. után ne egy kiüresedetten is hívogató helyre kelljen majd visszatérniük. Az olyan kritikákra, amelyekkel nem ért egyet valaki egy ellenkező tartalmú, és nagyobb súlyú kritika lehet a színvonalas válasz, nem pedig a kritikus személy megtámadása. De kérés nélkül is lehet megalapozott kritikát írni bármelyik újonnan föltett (vagy régebbi) versre, mert attól valóban fölpezsdülne a dokkélet.
A fentebb felsorolt erőfeszítések után nem eshet meg velünk a Nyugat (amely Babits Mihály halálával megszűnt) szomorú vége, a Dokk nem válik az egykori múltja ikonjává, hanem élő intézmény marad. Ezért a Tett első számában leírt kettős üzenetet választom a programunk mottójául: " Egyetlen tragédia van: az idő mulik. És ez az egyetlen vigasztalás is ". A hatalom sötét szolgái persze betilthatják majdan a Dokkot, de ha mi magunk nem cselekszünk a megmaradás érdekében, az lenne az igazi szégyen. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
