NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2026-03-04 10:12 Összes olvasás: 140801Olvasói hozzászólások nélkül| 107. | Pálóczi Antal: KOPERNIKUSZI FORDULAT | 2019-02-13 05:26 | Bátai ezt jól írja Frady Endrének: "Bevallom, különös érzés olyasvalakitől olvasni az objektív mérce hiányáról vagy igényéről, aki a maga szubjektív mércéje szerint némi túlzással minden második (na jó! — legyen harmadik) hozzászólásában objektíve kizárná a líra műfajából a kis kezdőbetűs, központozatlan és rímtelen szövegeket, és épp ilyen furcsa egy költészeti portálon a kötött formák avíttságáról olvasni legalább is a kortárs költészetre vonatkoztatva, és még furcsább, ha ezt az észrevételt éppenséggel egy szerkesztő teszi." Idézet vége. Azzal kell kiegészíteni, hogy a kötött forma - amennyiben az adott szerző még a 100 évvel ezelőtti Babits/Kassák kötött formák kontra szabadvers vitája "előtti" módon ragaszkodik a kötött formához, vagyis a szabadvers nem ismerése előtti módon, akkor az illető felfogása tényleg avítt.
Olyan, mintha neki még a Nap forogna a Föld körül. Mintha még a "kopernikuszi fordulat" előtti geocentrikus felfogásban élne. Ugyanis egy kis ráfogással behelyettesíthető, hogy a 100 évvel ezelőtti Babits/Kassák vita a Nyugatban (tessék elolvasni, a google kiadja!) tulajdonképpen a magyar költészet "kopernikuszi fordulata". (Nem kell csodálkozni azon, hogy ezt viszont nem adja ki a google, ugyanis ezt én teszem mindehhez hozzá. Csakhogy szakdolgozati alapon! Ha doktorálnék irodalomból (jórendű voltam, megtehetném - és lehet, hogy hamarosan belevágok), akkor ez lenne (lehetne a török nyelvvizsgám után) a szakanyagom címadó témája.
Tehát a Babits/Kassák vita bebizonyította, hogy az addigi rímcentrikus "költői világkép" tarthatatlan.
Nem a Rím körül forog a Kölltészet.
Hanem a Költészet körül a Rím csak egy viszonylag fiatal (párszáz éves) kisboygó a sokkal nagyobb másik bolygó, a Szabadvers mellett. (Amely forma az énekelt ős-szabadversekkel együtt legalább 20 ezer éves, vagy még régibb).
A szabadvers nemismerése minden születéssel újratermelődik, ahogyan a Geocentrikus világkép is. Hogy abból legalább Heliocentrikus világképet alakítsunk ki, meg kell tanulni az égi mechanikát.
A szabadverset, a modern költészetet meg kell tanulni.
Ahogyan a modern festészetet is.
Lehet valaki figurális festő, de úgy nem, ha nem érti Picasso nonfigurativitását. Mert akkor az illlető még "francia akadémikus festő", a vele szemben álló "vadakkal" (Mant, Monet és társai) vitatkozva.
Miközben az a vita már eldőlt a "Vadak" javára.
A művészettörténetben is megtörtént a "kopernikuszi fordulat" - és megint az ősművészet segítségével. Nem a forma számít, hanem a tartalom.
Nem látszat a valóság (vagyis, hogy a Nap kering a Föld körül, pedig úgy "látszik"). Senki sem a valóságot látja. Senki sem a képet látja. Hanem? Hanem azt újrafested. És a retinádon megjelenő "saját festményedet - a vizsgált mű reprodukcióját látod. Mindig. Mindenki. A színtévesztő példájával mondom - ő vörösnek látja a füvet és azt mondja, hogy a Színyei Majálisán a figurák vörös fűben fekszenek. és "igaza" van. Mert ő így látja a retináján. (Igaz, ha kinéz az ablakon, akkor a kinti fű is vörös neki.) De sokkal fontosabb ennél az a kiegészítés, amit minden ember az adott műhöz hozzátesz a saját belső világa szerint. Előttem szólók, keresztényként, gyakrabban fedeznek föl "keresztet" a villanyoszlop fa és vas alakzatában mint egy muzulmán festő. STB. Pedig csak egy műszaki megoldásról van szó. S mindez festészeti, fimköltészeti téma innentő, mint Andrej Tarkovszkíjnál. Mert eljutottunk a költészeti képalkotásig. A hiányos - direkt hiányos - modern talányversig, amit a társalkotóvá emelt olvasónak kell megfejtenie. Mint egy jó kortárs festményt.
Esszé - vagy szakdolgozati témát - nem kell ennél jobban részletezni kommentben (amely megint a szépírástól vette el az időt.)
A Dokk már 18 éve így, ilyen elvek alapján működik, ettől volt jó, ettől szerettük meg.
Maradjon ilyen, sokkal több meóval és meózóval - mert a meózás az meózás. Nekem a Szép versek '89-ben, Koncz Gábor által a TV-ben is elmondott versem maradt itt mulanDOKK. És nem emeltem szót ellene. Minek? Ezt el kell tudni fogadni.
Aki nem bírja a bírálatot, menjen tollat fosztani!
Megjósolom, hogy lesz itt még sértődött távozás - mindig volt is - de mindig jöttek újak, újak és újak. A cápafog hasonlattal próbáltam nemrég érzékeltetni, hogy itt mindenki cápafog csupán.
A kiesők helyett valójában már kinőtt az új - és előbbre sodródik. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
