NAPLÓK: Pssz!Ich-ézis Legutóbbi olvasó: 2025-06-30 22:13 Összes olvasás: 11110| 5. | [tulajdonos]: 03. 06. | 2020-03-06 23:18 | Nem haladok Straussal, mert gyönyörű. Megállok egy-egy résznél ötször-hatszor újraolvasom, azután vagy negyed órát merengek felette. Lenyűgöz ez a fickó.
,,Előbb arannyal lakott jól a világ, azután cukorra éhezett meg, de a cukor maga is rabszolgákat fogyasztott. A bányák kimerülése - amit egyébként a nagyolvasztókat fűtő erdők kiirtása előzött meg - , a rabszolgaság eltörlése, végül a világszerte növekvő igény a kávé felé irányítja São Paulót és kikötőjét, Sántost. Sárgából, majd fehérből az arany végül feketére vált."
,, De még a legzordabb európai tájakban is van valami rendezettség, amelynek Poussin volt páratlan tolmácsolója. Menjenek ki a hegyekbe: figyeljék meg az ellentétet a kopár lejtők és az erdők között, az utóbbiaknak a mezőségek fölé emelkedését, az ilyen vagy olyan növényfajtának a magaslat vagy a lejtő szerinti túlsúlyából adódó árnyalatok különféleségét - Amerikába kell utaznunk, csak úgy tudjuk meg, hogy ez a fenséges harmónia a természetnek egyáltalán nem magától való kifejeződése, hanem a hely és az ember együttműködése során sokáig keresett összhangból származik. És az ember jámborul csodálja múltbéli vállalkozásainak nyomait."
,, Egy ember alig járta szárazföld kínálta magát olyan embereknek, akiknek mohósága már nem érte be a maguk világával. Ez a második vétek majd mindent újra kérdésessé tesz: istent, az erkölcsöket, a törvényeket. Egyszerre és egyszersmind ellentmondóan, gyakorlatilag mindent megtapasztalnak, és elvben mindent megkérdőjeleznek. Megtapasztalják a bibliai Édent, az ősök Aranykorát, az Élet vizét, az Atlantiszt, a Hesperidákat, a pásztorkölteményeket és a Szerencse-szigeteket, de kétség is támad egy tisztább és boldogabb emberiség láttán (ez az emberiség bizonyára nem volt igazán tisztább és boldogabb, de valami titkos lelkifurdalás annak hitette ), a kinyilatkoztatás, az üdvözülés, az erkölcs és a jog iránt. Soha emberiség nem ismert fájdalmasabb próbát, és soha nem is kerül hasonló elé, hacsak fel nem bukkan sokmillió kilométerre a mienktől egy másik földgolyó, amelyet gondolkodó lények laknak. "
,,Ekkor szőni kezdi finom csapdáit az illúzió. Szerettem volna az igazi utazások korában élni, mikor még, mikor egy zavartalan, nem fertőzött és nem elátkozott látvány kínálkozott teljes nagyszerűségében, jó lett volna, ha nem is magam léptem volna be abba a világba, hanem Bernier, Tavernier ,Manucci személyében. Ha egyszer belekezdett az ember, nincs vége a feltevések játékának. Vajon mikor kellett volna látni Indiát, melyik korban hozhatta volna a legtöbb eredményt a brazíliai bennszülöttek tanulmányozása, és mikor lehetett volna a legkevésbé torzítva megismerni őket? Többet ért volna talán, ha a XVIII. században érkezem Rióba Bougainville-lel, vagy a XVI. században Léryvel és Thevet-vel? Minden fél évtized, amennyivel előbb érkezem, egy szokás megmentését teszi a lehetővé számomra, azt, hogy részt vegyek még egy ünnepen, megismerjek még egy vallást. De túlságosan ismerem a szövegeket, így jól tudom, hogy ha visszamegyek egy századdal, egyúttal olyan adatokról és érdekességekről mondok le, amelyek gazdagítják gondolkodásomat. És íme, előttem a kör, amelyből nem tudunk kitörni: minél kevésbé tudtak egymás közt közlekedni az egyes kultúrák, s így megrontani egymást érintkezésükkel, annál kevésbé voltak képesek egymás küldöttei, hogy felfogják eme különbözések gazdagságát és jelentéseit. Végeredményben két lehetőség foglya vagyok:
hol régi utazó vagyok, előttem egy csodálatos látvány, de minden, vagy majdnem minden részlete elsikkad a szememben, - s ami még rosszabb, gunyoros, vagy viszolygó érzést kelt bennem - hol meg modern utazó vagyok, aki egy eltűnt valóság maradványait hajszolja. Mindenképp csak veszíthetek, még többet is, mint gondolnánk : mert én, aki árnyak közt sopánkodok, nem állok-e idegenül az igazi látvány előtt, mely éppen most ölt alakot, de én még nem emelkedtem olyan emberi magaslatra, hogy a kellő értelem meglegyen bennem megfigyelésére? Néhány évszázad múlva, ugyanezen a helyen egy másik - és hozzám hasonlóan kétségbeesett - utazó siratja majd, hogy eltűnt valami, amit én még láthattam volna, de elsikkadt előttem. Kettős betegség áldozata vagyok, minden bánt, amit csak megpillantok, és szüntelenül szemrehányást teszek magamnak, hogy nem nézek eléggé. "
Meg ilyenek.
Ez az elcseszett nyirkos homály volt egész nap. A háziördög teljesen felpörgött. Reggel kirontott az esőre, úgy egy óra elteltével méltóztatott csak befáradni, felborzolt bundával és saras tappancsokkal végigügetett a lakáson, majd megkeresve a lábszáram legkeskenyebb pontját, ott leföldelte magát, akár egy bakkecske ( pár perc elteltével észreveszem, már hintázik ). Az egyszemélyes bohócária még mindig tart.
Rettenet kupleráj. Ma megnézem a Psychét, és talán azt is megmondom, elsőre miért kavart fel, történetesen, ájulásig, és hogy mi lehetett, ami akkor, ott, a Csobánc utcai lakás ablakában, ahol összeestem és ahol másnapra kipenészedtek az ablakkeretek, apró kis penészvirágok nőttek, Gy hangja megdöbbentően messziről, és az a valami
elhagyta a testem, egy időre, legalábbis. Talán megmondom.
A torkom mindig száraz, és nehezen nyelek. Csipkebogyó és zsálya keverékéből nézes citromos főzetet....vérnarancslé, még több c-vitamin, vérnarancslé, pomelo.
A varjú a fények játékát csodálja az anyag áramlásában, s a holt vagy a pusztuló éppoly megnyugtató látvány számára, amilyen áldásos minden folyamat, mely e pusztulást kíséri a nagy egészre nézve. Oldalra fordítom a fejem, hogy a jobb szememmel lássak, amikor kinézek az ablakon, azután elfordítom a fejem, vízszintesen. Egészen megváltoznak az arányok. Még erre is emlékszem. Amire tekintetemmel fókuszálok, közelebb jön, minden más élét veszti, pislogással egyik szememtől a másikig változtatom látásom fókuszát.
Milyen jó volna most felszállni az esőbe, de ezek más idők. A föld alá kucorodom.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
