Pssz!Ich-ézis: 08 03

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37367 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Petz György Károly: Nézetek
Petz György: Szövegrom
Konta Ildikó: önarckép
Vajdics Anikó: A hit végjátékai (első)
Albert Zsolt: Eledeldal
Tóth János Janus: sár
Tálos Barbara: Berlin
Tóth Gabriella: Elszórt morzsák
Ötvös Németh Edit: Komor délután
Valyon László: Lótuszevők
FRISS FÓRUMOK

Karaffa Gyula 7 órája
Tesch Gábor Ferenc 1 napja
Pálóczi Antal 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Konta Ildikó 1 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
Cservinka Dávid 2 napja
Nagyító 2 napja
Tóth Gabriella 5 napja
Oláh Imre 5 napja
DOKK_FAQ 7 napja
Vajdics Anikó 8 napja
Wesztl Miklós 10 napja
Gyors & Gyilkos 10 napja
Szokolay Zoltán 10 napja
Albert Zsolt 10 napja
Tóth János Janus 10 napja
Kosztolányi Mária 11 napja
Szilágyi Erzsébet 12 napja
FRISS NAPLÓK

 Zúzmara 4 órája
az utolsó alma 4 órája
Hetedíziglen 9 órája
Minimal Planet 17 órája
Ötvös Németh Edit naplója 19 órája
Etzel Mark Bartfelder 20 órája
mix 1 napja
Gyurcsi 1 napja
nélküled 1 napja
A VERS LEGYEN VELETEK 2 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 2 napja
Pssz!Ich-ézis 2 napja
törmelék 3 napja
történések 3 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Pssz!Ich-ézis
Legutóbbi olvasó: 2020-10-28 17:27 Összes olvasás: 4085

Korábbi hozzászólások:  
24. [tulajdonos]: 08 032020-08-04 00:23
Olyan ez, mint valami groteszk melodráma, melyben úgyis mint alázatos csaplároskisasszony, smint sírva nevető, nevetve síró bohóc végülis várhatóan csont nélkül megváltom majd magam, nagy fájdalmak közepette, persze, de mégiscsak a törés eshetősége nélkül, az örök kirekesztett, ki nagy remények várományosa mindíg, aztán mégsem. Az igazat megvallva, valahol belül mindíg tudom, amit a környezetem csak lassanként, olykor meg-megbotránkozva vesz tdomásul: nem vagyok való, sehova sem vagyok való, magamnak fájok, megváltást színlelve végig, vagy teljesen bolond, vagy kegyelemmel telt egészen.
A szitáció pedig tiszta és egyszerű. A kommunikáció adja a konfliktust. Szégyenletesen amatőr a helyzet lekommunikálása. Adott a probléma, egy stresszes légkör, törtetés, bizonytalanság, nagy elképzelések meghiúsulása, hogy pont annyira nem alappillér számomra a hely, mint amennyire magam sem lennék sarokköve, föveny volnék templomának (ahogyan a kedves kartársnő, V. Anikó is fogalmaz, hasonlóképp) bár nem titkoltam soha. De nem is voltam én képes mégsem végleg hátat fordítani, pedig párszor kitörtem (ott volt a vidéki pályázat, pl). Nos, ami esedékes, annak meg kell történni, de mivel ez egy negatív, ismétlődő mintázat, nem mindegy, hogyan kezelem, élem meg. A mód, ahogyan szakítottunk a helyzettel, amellett, hogy meglehetősen amatőr, mindkét oldalról, zavarunkban kapkodunk és e megkerülhetetlen döntéseink meghozatalának zavarában énképviseletünk martalékává tesszük emberi viszonyainkat. De szép is ez, mondhatom, mindenesetre, hogy a magam részéről a legtöbbet, mi megélhető, a helyzetből kiszabadítsam, felismervén a történések releváns voltát, azaz tisztán látván, hogy ez egy kezdetektől begyűrűsödött blokk, mely, minthogy a megnyilvánult világ természetes állapota az áramlás, pók módjára magam köré szőttem egy újabb helyzetet, amelyben a kirekesztettség érzetét élhetem meg, a sehovasem tartozás mártíromságát, ahol a nem elfogadás a szörnyeteg, s ahogyan nyilván tudat alatt én sem fogadom el a másikat, tükrömként ő is eltaszít engem. Ahogyan apám kitépett anyám karjaiból, és odavetett valakinek, akit anyám helyébe képzelt, s aki, mint meglehet sajnálatraméltó de mégiscsak felesleges zabigyereket kezelt, és aki bennem legnemesb szándékai szerint is csak önnön megdicsőülését láthatta, és élénken élt bennük is a kép, hogy milyenné szeretnének formálni persze a saját érdekemben, mint megmentőim, s amely karikírozás következtében már persze jótékony résztvevője volnék én életüknek, így hálálván meg az irgalmas isten, jótékony, önzetlen cselekvésüket, sok áldozatos szenvedéseik után, de persze nem lettem az a gyerek, mert okos voltam, de az érdeklődésem nem volt kondícionálható, és persze kedves is voltam de makrancos és autonóm, ahogyan a barbár, talált gyerekek, beváltottam végül a baljós előrejelzéseket, s mégoly emelt fővel, hogy távozom, szenvtelen, és méltósággal, ez az, amire vadul reagál a környezetem, és nekem meg kell tanulnom, hogy önös elvárásaik kudarcát élik meg általam, s hogy jómagam, nem vagyok ennek áldozata, sem megidézője, pusztán arcává válok farkasaiknak, hát ne magam büntessem.
Mindezek örömére, mármint hogy élő terápia fonódik, melyben egy berántó tudat alatti blokk teljesedik, és válik újra megélhetővé, elengedhetővé, szakemberhez fordultam végre. Felhívtam a fickót, akit T ajánlott, és kedden reggel megyek.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-10-28 13:30   Napló: Zúzmara
2020-10-28 13:16   Napló: az utolsó alma
2020-10-28 10:21   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2020-10-28 09:11       ÚJ bírálandokk-VERS: Seres Sándor talán ha
2020-10-28 08:14   Napló: Hetedíziglen
2020-10-28 08:14   Napló: Hetedíziglen
2020-10-27 23:42   Napló: Minimal Planet
2020-10-27 22:08   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-10-27 21:57   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-10-27 21:39   Napló: Zúzmara