NAPLÓK: Pssz!Ich-ézis Legutóbbi olvasó: 2025-08-31 18:00 Összes olvasás: 11434| 40. | [tulajdonos]: feltámadunk | 2025-04-20 02:44 | 1.
nyugtalan éjszaka rezzen
bugyraimba zárkóznék, de már nem
tartanak biztonságban - érzem szándékát a csendnek
átnyúlni sejtfalaim közül, rémülten, utánad - a legszentebb imákat most
elő kéne venni, megforgatni legalább, és úgy kiköpni, de én
valami kétségtelenül tisztát rohasztok torkomban örökös-mohón,
ájtatos, naiv igyekezettel már évszázadok óta
az Éden komposztját érleled bennem intim gyehenna roston, látlak, Atyám,
mikor magamba nézek;
egy meg nem értett rendező, kuporogsz a félhomályban
férgek és penész
gyakori ön-rohasztó szertartások maradványai,
lekarmolt függönyök,
olcsó, lebuj-szerű színház egyetlen, örökké tartó darabjának jelenet-foszlányai
peregnek - az évszázados vakolat, por
és hamu, esszenciánk
2.
százszor újrahúzott palotád őrzöm kitartó-diszkréten, alattam
az örökkön újra-rakott gyehenna-parázs, egyszerű, ódon lábtörlő,
rojtos, üdvözlet nélküli, ám ugyanott
fordultamban, egyszer, valamit megneszeltem ;
épp illanni kész, képlékeny gondolat volt még csak a teremtés,
és mint ócska, oda nem illő csavart
engem is eleresztett könnyedén
a gyenge foglalat,
és pörögtem, mint spirál,
privát dimenzió tengelyébe fúrva magam
vegytiszta és végtelen szabadulás-extázis,
lélek-keringő, örökkön-örökké mégsem, és valamennyi arcod
elmosolyodott rajta, megkönnyebbülten, ahogy azt jártam, Atyám
ettem testedet, s ittam véredet,
áhh, csontig rágtalak már Téged
zúgtam rébuszaink feléd öntudatlan, hagytad és hagytam
az embert,
magamat,
roskadni alatta de mulasztásunk
lelkemre tapadva kúszik, sajog
civilizációk nőnek, s vesznek ki bennem ahogy
azzá leszek úgyis, amit megtagadok
beléd tiprom magamat, őrjöngöm és fenyegetőzöm...hahh
hisz tudod
kiszámítható vagyok
3.
színeid rajtunk kifakultak, bennünk a lélek
avas , csak a korgó psziché maradt és persze
az öntudat,
és látom teremtésed cinizmusának végtelen árnyalatát:
vétked, ó igen nagy vétked
töri minden léptem
korok
jönnek és mennek
- emberáradat - .
olyannyira pihennék már ,
oldozz fel
egy percre csak,
míg kihűl a korbács hegyén a másik vére,
míg pislan egyet a világ
leszek a holdsugaras hajnal
- ártatlanul eleven, maszatos kisgyerek,
ki behabzsolt mindent, mi belőled megmaradt,-
elbűvölten hallgatom majd
élni álmukból felkényszerült halandók besült sikolyát,
leszek a Bukott
rugós zsebkése, ama bizonyos estékre, biztonság esetére
az a kis bizalmatlanság,
penge, éles kritika,
és kinyitna a hitvány, a kócos, a beste míg üldöztetve lenne,
kinyitna a szende, lassan tengő nyomorúság, keresztre feszítetlen Jézusok,
politikusok, homokosok és kurvák,
tudnák, hogy igazak és örökkévalóak
vagyunk mindnyájan,
mert fülükbe súgnám
az egyetlen dolgot, mit tudni akarnak valóban, és
mennybe mehetnénk akkor mindannyian,
puha macskatalpakon szökdécselnénk végig, mezítláb
a roskatag gerendákon, oly könnyedén, csak egyik láb-, másik:
meghajlás.
(2016, húsvét előtt -- amikor ezeket a cirka 10 éves szövegeket előveszem mindig meglepődöm, hogyan írhattam olyasmiket, amiket valójában csak később gondoltam ) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
