NAPLÓK: Pssz!Ich-ézis Legutóbbi olvasó: 2025-10-19 17:15 Összes olvasás: 11684| 26. | [tulajdonos]: 08 11 | 2020-08-11 12:12 | A terapeutám szerint egy kaméleon vagyok, folyamatosan pásztázom a környezetem érzelmi reakcióit, rezdüléseit (ami egy nagyon jó képesség, teszi hozzá) és ahhoz igazodom, nincs valódi, saját értékrendem, ezért a mindig épp jelenlévőjéhez igazodom, amit akár egy szenzor, lekövetek. Ez a mai legfőbb megállapítás, tanulság, ha úgy tetszik, amit érdemes lesz figyelemben tartani, annál is inkább, mert :,, Megőrülnék ha nem láthatnám mindig új és új aspektusokon keresztül a valóságot. Lelkem folyton-
folyvást átöltözködik, minden kilincs előtt, minden kilincs mögött....A másokban való megmerítkezés valamint a megmaradás viszonya, magamban örökös libikóka, a megzavart ritmusú kaméleon effektusa. (tényleg, a kaméleon, azt hogy szerettem)."
így én
,, Tudod ki vagy? Egy kaméleon. Te egy kaméleon vagy."
így meg ő
Reggel, bár fel tudtam kelni, mert egy hete készültem ezen dologra, így hát egy hosszúnap után azért csak sikerültreggel hét előtt
kikecmeregni, nyilván, kapkodva indultam, de 10 percel előbb ott voltam mégis, tíz perc elteltével folyt a könnyem, és kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is A Szaturnusz 29 éves ciklusára gondolok, valamiért mindíg ez van előttem, és most befordult és ott van pályájának azon fázisát járja, mint amikor elkezdődött a létem, amikor a megnyilvánlt világban megjelentem.
Mindig féltem ezt az időszakot, valójában, titkos gyanakvással számon tartottam mindig is, azt, amiről nem tudok és mégis, ami még csak most következik és legföljebb sejthetem.
Tehát emberünk meglepő módon olybá tűnik valóban beteljesítheti rajtam az elvártakat, már az első alkalommal rá tudott mtatni egynehány dologra, amiről én mindig elfordítom a tekintetem, és ez persze jó, és némi kínos tapogatódzás és körbejárás-próbálkozás
útján csak-sak rámakad, és persze amiket megállapít abban nagyrészt igazat adhatok, ámbátor bizonnyal nincs épp könnyű helyzetben, ez látszik, nem rajta, hanem a helyzeten, amit egyébként mondhatni vállal is. Azt mondja erős mániás tünetek mutatkoznak a kommunikációmban, mindenirányú csapongás van jelen, önmagamtól való eltávolodással, folyamatos elvonatkoztatást teszek, magammal, de végtére is mindennel kapcsolatban, nem tudom nyomon követni a saját érzelmeimet, pontosabban keresztkérdéseire válaszolgatván nehezen tudom meghatározni a bennem átsuhanó hangulatokat, érzéseket, benyomásokat (ezt már én mondom, ő meg csak próbál rávezetni, legyek tisztában az érzéseimmel) Egyébként amikor egyfajta megkönnyebbülést éreztem, mert szembesített vele, hogy nem tudok szeretni, mert nem is volt kitől eltanulnom ezt az érzelmet, és hogy nem vagyok képes az önmagamban való megmaradásra (ő itt valahogy másképp fogalmaz), és hogy irodalmiasan fogalmazok, olyan kifejezéseket használok, melyeket a köznyelvben nem szokás, egyfajta eszközként használva, csillogtatva az intelligenciám, mintha ettől várnám, hogy elfogadjanak, mémi ijedség utáni megkönnyebbülést érzek és pillanatnyi tanácstalanságot, meg tudomásul vétel munkál bennem leginkább, amelyben nincs konkrét érzés, mert még nem érzek ezzel kapcsolatban az említetteken kívül semmi egyebet, minthogy ez van, szóval ő ekkor ürességet, azt mondja Ürességet lát a tekintetemben, azt látja, hogy ürességet érzek, de hát, mi mást is érezhetnék, gondolom, itt még nem sejtem, hogy miért lényeges e megállapítás, de rajta viszont érzem, hogy ez valamiféle fogódzó most a számára, valami igen konkrét, amit már legalább egy órája keres, de nem igazán talál Tehát ettől a ponttól már úgy keres, hogy nagyjából sejti, merre kell keresgéljen, fel is vázolja papíron, különféle, egymást keresztező tengelyek mentén a lehetséges kilengések irányát, és noha ez még nem diagnózis, a papír aljára, mint következtetést, odaírja, aláhúzva: Borderline
Azt mondja, rajzolni kéne, meg tesztet tölteni kb két és fél óra, következő körben, de ő most elmegy hátom hétre, és annak nyomán, bár nem kíván beskatulyázni, kaphat a dolog egy irányt, ami mentén az analízist el lehet kezdeni Döntsem el, hogy akarom-e, ad egynehány házi feladatot, amik jórészt önmagam tudatos megfigyelésére vonatkoznak, kér tíz állítást, az vagyok aki:....szerkezettel, hasonlók, kérdem milyen anyagi vonzata lesz mindennek, és itt erőst meglepődöm, mert nem kér semmit, bár T mondta, hogy az (öreg)fickó leginkább szakmai kihívást keres, de nem státusz, ill elismerésorientált, minden megvolt már,
és esetemben én is látom, hogy találgat, igazából, bár nagyon korrektül teszi mindezt magában, és ha valami tuti nyomra akad, akkor azt felmtatja, szerintem érdekesnek találja a leendő kórképet, valahogy ez az érzésem, és gondoltam, hogy nem kíván tőlem sokat, de hogy csokoládéér dolgozzon, megkínál, mutatja, az egyik előző páciense ezzel fizetett, nos itt megjelenik bennem a tisztelet a fickó felé, és azt hiszem bele fogok vágni a dologba, mindenesetre a házifeladataimat igyekszem majd elvégezni, aztán meglátjuk. Itt most megállapítom, hogy a felmérő-terápiám utólagos megélése, feldolgozása már megint valaki másról szól(t, idáig, khm), nevezetesen a terapeutáról. Merthogy róla "beszélek", már megint, mondaná, nem pedig magamról Hogy mi van velem, én , mit érzek? Leginkább össze vagyok zavarodva És fáj a fejem, mintha két ellentétesen egymásnak feszülő gondolat folyamatos feszültsége dolgozna rajtam, úgy értem nem valódi, lekövethető gondolatoké, hanem valami tudattalané, amit folytonosan lenyomva tartok
Látom, ahogy a halántékom szétrobban. Azt hiszem nem ártana aludnom egyet, még mielőtt bemegyek délutánra, C-hez, mert ebből így baj lesz. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
