NAPLÓK: Sármos Piréz Legutóbbi olvasó: 2025-04-02 09:31 Összes olvasás: 1844| 2. | [tulajdonos]: 2 | 2012-04-25 12:02 | 2
Az idő mint hulla, amit a hal adott,
Kopasz volt a feje, nem emelt kalapot.
Volt a Libuskának gonosz mostohája,
Ezt tik is tudjátok, nem is hát hiába.
Szóval vén most. Noha száz évvel ezelőtt
A céllövöldében lelőtte a tetőt.
(Nem mondom én azt, hogy jókedvéből tette.
Csak hát na, a sorsa az ő fakeresztje.)
„Megnézem” aszongya, „messzelátócsövön,
Kit mikor mi ért el, mekkora nagy öröm.”
Jaj neked, Libuska, hátad mögött holló!
Farkasok előtted, és egyéb hasonló.
Belekiabált a mostohád füledbe:
„Ébredj, szerencsétlen, adta szedte-vette!
Becstelen teremtés, füled tele vízzel,
Mikor mosakodtál utoljára rizzsel?”
„Hülyeséget beszél! Maga mosdott rizzsel?”
Sármos, a pirézünk imígyen megfelel.
Nem volt a szájában extra erős orbit,
Jön is ám a gazda, jó nagyokat ordít:
„Ha még egyet nyikkansz, a szád betapasztom,
Föl is út, le is csút, focizz az aszfalton!
Azt hiszed, hogy te vagy a Détári kettő?
Na, hát szépen vagyunk!” – mondta a rettentő.
No de Sármosunknak fele füle botja
Sem inog meg igen a gazdátlan szóra.
„Figyu ide, banya, füröggy te is nyomban,
Ne akard, hogy lelked fára felakasszam!”
„Az én Libuskámat meg ne bántsa kelmed,
Mert hosszú szalonna nem kér sok kegyelmet.
Látott-e már maga a rét fölött varjút?
Ha nem látott, jöjjön, majd ketten akarjuk.”
„Édes kis Libuskám, megvan még a nyelved?
Nem ázott szét vízben? Palackosra nyelted?”
„Jaj, kisgazdám, szóltál? A deákné mászna
Be az uborkádba, hogy legyen kovásza!”
Hajj, a gazda bizony fölkapta a botját,
Majdnem leütötte fejirő’ kalaptyát.
De a mi Sármosunk nem kukoricázott,
Őrizte a nyálát, mint kutya a házat.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
