NAPLÓK: Sármos Piréz Legutóbbi olvasó: 2025-11-24 14:35 Összes olvasás: 1961| 2. | [tulajdonos]: 2 | 2012-04-25 12:02 | 2
Az idő mint hulla, amit a hal adott,
Kopasz volt a feje, nem emelt kalapot.
Volt a Libuskának gonosz mostohája,
Ezt tik is tudjátok, nem is hát hiába.
Szóval vén most. Noha száz évvel ezelőtt
A céllövöldében lelőtte a tetőt.
(Nem mondom én azt, hogy jókedvéből tette.
Csak hát na, a sorsa az ő fakeresztje.)
„Megnézem” aszongya, „messzelátócsövön,
Kit mikor mi ért el, mekkora nagy öröm.”
Jaj neked, Libuska, hátad mögött holló!
Farkasok előtted, és egyéb hasonló.
Belekiabált a mostohád füledbe:
„Ébredj, szerencsétlen, adta szedte-vette!
Becstelen teremtés, füled tele vízzel,
Mikor mosakodtál utoljára rizzsel?”
„Hülyeséget beszél! Maga mosdott rizzsel?”
Sármos, a pirézünk imígyen megfelel.
Nem volt a szájában extra erős orbit,
Jön is ám a gazda, jó nagyokat ordít:
„Ha még egyet nyikkansz, a szád betapasztom,
Föl is út, le is csút, focizz az aszfalton!
Azt hiszed, hogy te vagy a Détári kettő?
Na, hát szépen vagyunk!” – mondta a rettentő.
No de Sármosunknak fele füle botja
Sem inog meg igen a gazdátlan szóra.
„Figyu ide, banya, füröggy te is nyomban,
Ne akard, hogy lelked fára felakasszam!”
„Az én Libuskámat meg ne bántsa kelmed,
Mert hosszú szalonna nem kér sok kegyelmet.
Látott-e már maga a rét fölött varjút?
Ha nem látott, jöjjön, majd ketten akarjuk.”
„Édes kis Libuskám, megvan még a nyelved?
Nem ázott szét vízben? Palackosra nyelted?”
„Jaj, kisgazdám, szóltál? A deákné mászna
Be az uborkádba, hogy legyen kovásza!”
Hajj, a gazda bizony fölkapta a botját,
Majdnem leütötte fejirő’ kalaptyát.
De a mi Sármosunk nem kukoricázott,
Őrizte a nyálát, mint kutya a házat.
| |
| 1. | [tulajdonos]: 1 | 2012-04-24 21:55 | Ügyesen sütit süt nyári napsugárral,
Akinek nem inge, lyukas árvalányhaj.
Fölösleges varrni, mikor itt a Tesco,
Juhászsuba ingyen, minden nagyon occsó.
Halak hahotáznak páros rímt okádva,
„Gyere be, kedvesem, gyere be a kádba!”
Mondja Sármos piréz, de hol van Libuska?
Talán kimosni őt a patakból lusta.
Itt van! Tenger virág és tarka tehénke,
Egyik a másikat szinte lelegelte!
Libuska még alszik, jaj, oda ne vesszen!
Sármos Piréz mondja: „Ébredj fel, szerelmem!”
De nem ám hogy ébred, lusta ebugatta,
Még méyebbre merül a habos patakba.
Szőke volt és karcsú, minek is tagadnám,
Melle is volt neki, meg is számolhatnám.
De nem telik, fussa, itt a mese vége,
Hú, most látom, hosszú, akkor tehát mégse.
Kilátszik Libuska két szép orrlikája,
Ahogyan a vízből eztet bugyborálja:
„Heverésző juhász, pázsit fölött felnőtt,
Látod-e emitten ezt a csodás delnőt?
A térdem kilátszik, felhúztam a lábam
Világ csudájára, hogy amidet lássam,
Aztat én csókoljam, te pediglen, János,
legyél Piréz itten, egy kicsikét Sármos!”
Kukor Ica Jancsi, nincs is a világon
Hülyébb név emettől, de hát mulatságon
Nyerte ő a nevét, az Isten kegyeltje,
így szólott a partról: „Gyere ki a gyepre!
Gyere ki a gyepre csak egy pillanatra,
Aztán penig lesz az, ami kész. Akarva.”
„Tudod, Sármos Piréz, megdögölnék érted,
de hát jaj, hiába, szavamat nem érted.
Gondod volt mindig is szövegolvasással,
Diszlexiás voltál, beszéld meg anyáddal.”
Ezeket mondotta szőke szép Libuska,
Azután az orrát két ujjal befogta.
S alámerült, mintha tavibéka lenne,
Nem maradt utána, csak pár békalencse.
Sármos Piréz pedig könyörgőre fogta,
„Gyere ki galambom!”, csak mondta és mondta.
Iluska a szóra nem hajlik könnyedén,
A dereka roppant, fájlalta is szegény.
No de Sármos Piréz nem azért volt sármos,
Hogy ne legyen később ő a vitéz János.
Beugrott a vízbe, és hónaljig merült,
Épphogy meg nem fulladt, ez hát így sikerült.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
