NAPLÓK: Nem afrikai nem vadászemlékek Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 21:00 Összes olvasás: 3731| 6. | [tulajdonos]: GO! | 2013-12-11 12:27 | Na jó, most majd nyilván belehúzol egy kicsit.
Én most szünetelek ezzel, hogy a Nemafrikai vadászemLékek elkülönülhessen a "Nem afrikaitól".
Végülis a legfonosabbat már közöltem. Vagy hat rád vagy nem.
Támadt néhány jó ötletem közben. De minderről majd önállóan.
Igen, ezek valóban korszakos dolgok. Mindez most valóban az irodalmi történés vágóélét képezi. | |
| 5. | [tulajdonos]: RE: Gulisio | 2013-12-11 11:55 | Mi?
Mondtam már, hogy egy költői portálon egy idősebb kollégát, vagy színészként idősebb színészt a színész büfében, udvariatlanság visszamagázni ha tegez, ennyire senki sem lehet miss!
Mielőtt tévedésbe esnél:
Ez itt a DOKK IRODALMI KIKÖTŐ!
Itt mindig, minden szöveg, versek, naplók, kommentek, ÖRÖKKÉ mindenki figyelme központjában állnak. Könyörgöm! Ez itt nem társasági oldal! Itt csak az esztétikai lehet az egyetlen jogalap az itt tartózkodásra, ami egyben az összes esztétikai természetű jogot megadja ! Akik itt vannak, azok ezért vannak itt, én már 7 esztendeje Itt mindenkinek a minőségi szöveg létrehozás a szenvedélye! Mindent mindig mindenhol azonnal véleményezünk, elemzünk, szétszedünk, összerakunk, felboncolunk, preparátumot készítünk belőle és cimkékkel látjuk el, mielőtt bekerül a kutatható DOKK-archívumba, amely végül a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonába megy át.
Aki nem bírja, menjen tollat fosztani! | |
| 4. | [tulajdonos]: KIMARADT AZ - ÉL - SZÓ | 2013-12-11 11:30 | | s úgy él a házasságban mint Szabó Magda és az Ungváry szerint nőfaló Szobotka. | |
| 3. | [tulajdonos]: SZEXUÁLIS FELSZABADULÁS | 2013-12-11 11:28 | Igen, sWitch, a veterán esetleg pornót néz (ízlés szerint, de itt véletlenül a legtermészetesebb verziókat) ha meg akarja tartani a monogám házasságát mert archaikus /aszexuális/ szeretet köti össze „volt csajával”, immár legjobb barátjával, a felségével, akivel "Bill Clinton-házasságban” él. Hiszen az apás szülésen már huszonéve rájött, hogy válás NEM LEHETSÉGES. Tehát ha az ilyen férfi nem tud találkozni megszokott partnereivel (általában ezek is tartós házasságban élő emberek /nők, de főleg emberek/, és vagy összejön a szabad idejük, vagy nem) akkor pornót néz vagy ". (Hiszen a feleségével aszexuális testvérbarát a hozzám hasonló ember (férfi, de főleg ember), s úgy a házasságnban mint Szabó Magda és az Ungváry szerint nőfaló Szobotka. Nem véletlen, hogy Szabó Magda alkotta meg erre a testvérbarát fogalmát . A házasságuk pedig stabil volt. Az enyém is az.)
Most, a leszbikus önfeltárást üdvözölvén a DOKK-on – „Örök-Szapphó”, ímé köszöntünk téged!!! eljött az ideje egy másik szexuális kisebbség, a nagyon-nagyon heterók önfeltárásának is. Akik majdnem ugyanúgy szenvednek a többségi „óvatos duhaj Nagy Fehér Keresztény Ember (akinek a szájában megalszik a tej) elfojtáson alapuló szexuális (ál)erkölcsétől, mint a homoszexuálisok. Az ilyen férfi típusról mintázta Krúdy már a Vöröspostakocsiban a „női titkok tudója” fiatalembert, akinek állandóan lányok között kellett lennie, annyira kívánta őket. Férfiak között nem érezte jól magát. (S aki álmában levetkőztette ezeket a nőismerőseit, a torkukra szinte ráharapva a csókot.)
Ugye ezért nem érdemlek büntetést?
Hiszen ebben az „új tartós” házasságtípusban //Bill-Clinton-házasság// az ember apás szülés közben tényleg képes megérteni: - mi az ember! Mit jelent gyermeket LÉTREHOZNI (nem világra hozni, hanem „megteremteni”). És hogy mit jelent a kiröptetésig táplálni ezeknek a belőlünk lett lényeknek az önértékelését, szinte megalkotván a napi hangulatokat, ameddig csak szükségük van rá.
Ez óriási, majd nem „isteni” dolog! Ember teremtés.
Az ilyen apa, ha költő, ilyen verset ír erről (ez egy készülő csajozós vers legvége, amely a Paráznabillegető című kötetem hátoldalán lesz majd). "És sírtam mindőnkért, hisz kiég a szemünk,/ tartós házasságainkban annyira szenvedünk. / És mégsem kéne újabb szerelmi remény,/ hanem a befogadott nagymamának kis vetemény".
Mindezt az ezennel meghirdetett
ÚJ MIHEZTARTÁS
mondatja velem.
Minderről bővebben később.
Ez eléggé új jelenség, mint ahogy az is, hogy feltettem a DOKK-ra egy képet, amely nemi aktus közben ábrázol (nem a feleségemmel). "Gátlásos kis balettáncos növendék/ robosztus asszonyként bíztat, hogy "Még! Még!"/ Disztingvált férje hűs testvérbarát." Most, a leszbikus önfeltárás üdvözlése után azon töltöm a fejem, hogy videoklipnek is meg kéne csinálni azt a videofelvételt, amelyből ezt a képkockát kivettem, az előbbi verssel. Ezen a képen 50 esztendős vagyok. Az ógörög vázaképhez hasonlító jelenet azt ábrázolja, hogy a férfi (már nem "én vagyok", hiszen egy ábrázolatban immár a saját alteregónkká váltunk) a fotón az egyik térdét letéve fölemelkedik kissé, de úgy, hogy "ott maradjon", és most azt várja, hogy a nő "utána emelje" magát, mert csak így tudja alá csúsztatni azt a párnát, amit az ujjaival már odakészített. A leszbikus önfeltárás tehát helyes és üdvözlendő. Szapphót mindig is szerettük. A szado-brutál kilengéseket azonban mindig elvetettük, mégpedig nem a polgári morál, hanem a természeti népek hagyományrendszere szerint, akik bocsánatot kértek az elejtett vadtól. S akik egyébként tisztelték a másságot is, a kisfiúknak nem kellett harcossá válniuk, ha a "harmadik nemhez" tartozónak bizonyultak. Később viselhettek női ruhát s "férjük" is lehetett, de szadista állatkínzók és embertelen meggondolatlanok sohasem lehettek, mert akkor megszűntek volna "embernek" lenni a törzs szemében. Erről majd bővebben máskor.
Van tehát - ismételjük át - egy másik nemi kisebbség, a nagyon-nagyon heteroszexuálisok "törpe minoritása".
Én akkor vettem észre, hogy ebbe a csoportba tartozom, amikor 16 évesen az első tánc után már az erkélyen csókolóztam, miközben a "többségi fiúk” még kisfröccsökkel bátorították egymást. Az én gátlásaimat azonban egyszerűen elsodorta az elementáris (talán közép-ázsiai eredetű? én mindig a japán filmekben látok ilyet) nemi vágy.
| |
| 2. | [tulajdonos]: ŐK AZ "ELLENSÉGEID" NEM ÉN | 2013-12-10 23:12 | Igen, az történt amit vártam.
De minden hiába.
Egyik segítő, egyik raplizó ifi és "mentő kommentelő" sem tudott változtatni a szövegen, a jogosan kritizált, mert rosszul és hiteltelenül megírt "Nemafrikai vadászemLékek" állapotán. Ismételjük meg a mérvadó megállapítást (nem az enyémet, hanem egy éles szemű egyetemi emberét: „ A tartalomhoz csak annyit fűznék hozzá (igyekszem életrajzi regényként kezelni), hogy lehet igaz minden betűje, valahogy azonban mégsem hiteles, nem hihető. Talán túlságosan kívülről próbálod leírni magad, vagy ezeket a gondolatokat annyiszor átgondoltad már, hogy már nem emlékszel az eredeti élményre, csak a saját szavaid visszhangjára.” Amit én azzal egészítettem ki, ami lentebb olvasható.
Íme a DOKK!
Van itt élet!
Kicsit furcsa az ifiknek, hogy nem tudnak mit kezdeni a veteránnal. Új fogalmat kell tanulniuk: - VETERÁN. Téves válasz azzal "kikezdeni", hogy ez a "Nagy Öreg" akarna lenni. Hiszen nem nagy (maga is /újra/kezdő) és bár öreg (mint a 20 éves elsődiplomásokkal tanuló másod-vagy haramaddilomás "újmiheztartó"alternatív ember), aki szemben az önpusztító ifikkel, önépítő ifi volt, s most megkorosodván is az, és azzal hozza zavarba őket, hogy még mindig több benne a szufla, mint az önpusztító ifikben. ( Akik, mire annyi idősek lesznek mint ő, és nem vigyáznak, addigra esetleg tényleg "bajba kerülnek". Ne adja az ég!) És hogy vicsorognak! Pedig egyenrangúak, csak a vicsorgás árulja el, hogy ők másképp érzik (ahogy a bizonytalan pozíciójú egyed a kutyafalkában). De az félreértés, hogy nem vagyok jóindulatú! Hát éppen ezzel tettem a legnagyobb szivességet a naplóírónak! Én vagyok az, aki ajavát szolgálom amikor kérlelhetetlenül rámutatok egy szöveg fogyatékosságára. Nem is a téma, nem is az élmények, hanem a megírás fogyatékos voltára. Ez az előrelépést szolgálja. Miközben az összes többi védelmező súlyosan megsértette a naplóíró legfőbb érdekét, amikor ebben az állapotban konzerválja. | |
| 1. | [tulajdonos]: TEGYÜK FEL | 2013-12-10 12:39 | Válasz a Nemafrikai vadászemlLékek napló "válaszára".
Nem szeretem, ha egy ifi még szemtelen is ráadásul, illetve ha belenyúl a szövegembe. Felépítek egy szöveget, és te beletúrsz? Milyen alapon? Hiszen akkor megváltozik a kisugárzása. Ráadásul a közzétett szövegemből hiányzik egy – nem – szó. Már nálad korrigáltam, mégis a gépelütéses verziót tetted közzé. A helyes szövegrészlet így hangzik, emeljük ki ide is, mert fontos:
„(idősebb kollégát egy művészi portálon vagy idősebb színészt a színész büfében udvariatlanság – nem – visszategezni, ennyire, még ha szeretnél sem lehetsz „miss”,)
A viszonylag jóindulatú rámutatásra kár ostobán reagálni, mert kellemetlen reakció-láncolatot von maga után. Kellemetlen például, hogy meg kell ismételnem a közreadott kommentet, mert pont a hivatkozási szövegeket, Burai és a magam versét a „Nemafrikai” napló tulajdonosaként kivetted, mondván „ne csúfítsuk” a szado-brutál „kishóhér” kortárs önfeltáró naplót. Mivel Burai szövege (szerinted) gyenge, az én versem pedig közepes.
CSAKHOGY :
ezek a szövegek valamiképpen – mégis – hitelesek, hitelesebbek, mint a „Nemafriakai” kortárs divatnapló időnként mímelt epizódjai. Olyan ez, mintha „kortárs közhelyeket” stilizálnál saját élménnyé. Az egyik előttem szóló, aki nálam jobban hisz neked, ezt így fogalmazta meg: „ A tartalomhoz csak annyit fűznék hozzá (igyekszem életrajzi regényként kezelni), hogy lehet igaz minden betűje, valahogy azonban mégsem hiteles, nem hihető. Talán túlságosan kívülről próbálod leírni magad, vagy ezeket a gondolatokat annyiszor átgondoltad már, hogy már nem emlékszel az eredeti élményre, csak a saját szavaid visszhangjára.” Én viszont az igazán megélt fedezetet hiányolom a szövegedihez, ami Burai szerintem nagyon is erős szövegében (íme, több mint egy éve olvastam, mindössze egyszer, és soha tőbbé nem tudom elfelejteni) megvan. Miközben a te szövegedet azonnal elfelejtettem, most is csak a szerzői attitűddel vitázom. A szöveggel nincs dolgom valójában mert ahhoz „léteznie kéne. Nem számít, miket éltél át, ha csak úgy tudod megírni, mint aki nem élte át csak hazudja. Az általad (és általam is) közepesnek tartott versemben én úgy ragadtam meg az élményt, hogy az valóban hihető legyen. Ettől van ez a közepes vers is a helyén. Az enyémnek, az EGY MISKIN-nek egyébként az a története, hogy amikor 1986-ban megjelent az Élet és Irodalom karácsonyi számában. (Még Szabó Antal néven, ennyit az „önjelöltségről”. Pálóczi Antal néven 2011 augusztus 26-án közölte az ÉS három versemet, több mint 20 év után. Mert a szerkesztő – és nem én, hiszen én több verset is küldtem – ezeket jelölte ki. Neked tehát vélt „önjelöltségemet” tekintve nem velem, hanem az ÉS ’86. évi, illetve a 2011. évi szerkesztőivel /plusz a Párizsi Magyar Műhely, a Mozgó Világ, a Szép versek ’89, és 25 év után a Magyar Napló és a Nyugat most/ szakembereivel van vitád, engem hagyj ki ebből! S hogy miért hagytam az írást a Szép versek ’89 után abba, ahelyett hogy kiadtam volna addigra összeállított első kötetemet? Mert komolyan vettem Rilke maximáját. Belehalnék ha nem írnék? Kérdeztem magamtól az ő javaslatára, és az volt a válasz, hogy nem. Ezért inkább nősülés, házépítés, gyerekek, most azonban, hogy kirepülnek, megint az irodalom. Mert tényleg nem haltam bele, viszont „nem fogadtam el a hívást” /Márai/, és kezdtem elhalni belül. Ezért most újra írok. Igaz, Pálóczi néven teljesen elölről kell kezdeni a „köröket”, de legalább tudom, hogyan kell csinálni. Ez a jelentősége, hogy 25 év után, immár az új nevemen, ismét közölt az Élet és Irodalom.) Akkor tehát, 1986 decemberében, miután megvettem az újságosnál a lapot, szembetalálkoztam az aluljáróban Cseh Tamással, akit még sosem láttam személyesen de ott megszólítottam. Bemutatkoztam és neki adtam az ÉS-t, mondván: benne van az egyik versem. A szinte őneki írott EGY MISKIN. S hogy szeretem a dalait és örülök , hogy végre én is adhatok neki valamit. Mosolygott és eltette.
Két verset mutatok tehát: az első a már említett az enyém az itteni Fiatalkori versek I. ciklusból. A másik Burai Kataliné, akit nem ismerek személyesen , nem állunk levelezési kapcsolatban sem, így értelemszerűen nem is beszéltünk össze. Mégis – egymástól függetlenül – mindketten hasonló érzülettel szólaltunk meg a Nemafrikai vadászemLékek naplóban, csalódásunkat kifejezendő.
EGY MISKIN
hányszor öltem már galambok
közé légpuskával
íjjal gerellyel szelíd-óvatosan
ügyesen
mit adva fajra tilalomra
tanárra a megontott
vér öröme kellett
és ha többé nem kell
ez is telitalálat
vagy olyan mint mikor a torz kis-
malacot veri földhöz a gazda.
te jó vagy.
egy Miskin.
Csak ne jöjjön a következő
század.
Burai Katalin
MÁRICA GYÓGYFÜVEI 1.
Márica két méteres kardvirágokkal álmodott. Így kezdődött. Reggel háromféle teát ivott, egy szerelmi megkötőt, egy szerelmi eloldót és a hashajtót. Ráfújt a forró bögre peremére s a remegő felületbe feledkezett. A piszkos szürke szobában még aludt a család. Egy nyilallásnyi gyönyörre emlékezett vissza az éjből, majd kikészítette a férje hangszerét és az öltönyét. Ma búcsú lesz és este bál. Márica térdig érő bugyogóban, mezítláb álldogált a hűvös homokkal felszórt padlón.
Általában a sündisznót is megnyúzta, fokhagymásan, rozmaring ággal megsütötte, a környéken már egy sem élt. Most mégis átfutott egy példány a konyhán. Gyorsan szedte a picike lábait, zömök kis testét, tüskés hátát felemelte, vékony lábacskákon futott. Márica a lábnyomok keletkezésének üteméből kimérte a rúgást, az állat a hátára fordult, mint akit hipnotizáltak. Megsimogatta a hegyes kis állacskát, alul pihés volt. Apró gödröcske a nyakán és szürkés rózsaszín pocak. A roppant apró körmöcskéket behúzta. Elképzelte, hogy énekelget neki és boldog örömében öleli.
- Komolyan mondom, őszig minden lakodalmat és búcsút elvállalok - Így lépett le a férje az ágyról. - Kétféle ember van. Aki boldogul és aki nem.
- Te mit képzelsz? Bedőlsz mindenkinek! Azt hiszed csak a te kompániádat ismerik Jászfényszarun?! Így korholta a férjét, lelkében lángoló düh lobbant fel. Felismerte a számító nemiség mélységét, mert a férje örült, hogy ismét terhes.Sértő átkokat dobált a lengő budi ajtó felé, ahová neki is rohannia kellett volna már.
Ő a nagyanyám volt.
-------
Ezekkel azt akartam érzékeltetni, hogy otthon vagyunk „az állatos” témában (meg - már csak megélt életünk hosszánál fogva is - a szexualitásban ). Vagyis ha mi mondjuk azt (kénytelen vagyok így fogalmazni, Burai nevében is, de valójában valamiféle egyetemesnek mondható „jóérzés-re” hallgatván , hogy „ez most nem jó”, akkor annak nem a polgári prüdéria az alapja, hanem épp az azt meghaladó valóságlátás, az önfeltárás bizonyos gyakorlása, és a csinált hamisság megérzése a produkcióban. Ez világos, ugye?
Tegyük fel, hogy te vagy (idősebb kollégát egy művészi portálon vagy idősebb színészt a színész büfében udvariatlanság nem visszategezni, ennyire nem lehetsz „miss”,) szóval kockáztassuk meg, hogy te vagy a „Gyulaszerű Tímea” a versportálon. Ez rendben van. Még „Sappho” is vagy, ténylegesen mint az igazi, még jobb. Azonban most mintha azt akarnád elhitetni, hogy egyszersmind te vagy a „vízfejű csaj” az Adams family című filmből, az a karikás szemű hóhér, a kis szado-brutál. S miért? Hogy olvassanak! Hogy önfeltárónak hívott kortárs „minőségi /ponyva?/ irodalmat” írhass. S talán valóban mutatkozhat igény ilyesmire az agyhalott, konzumidióta „alacsony tömeg” TV-rabszolga seregének a népes táborában. Csak talán tényleg rosszkor vagy rossz helyen.
Ott kéne ezekkel villognod, ahol az úgynevezett „önfeltáró kortárs minőségi” (ponyva) irodalmat olvassák. Nem ott, ahol a kortárs irodalmat írják.
Nem attól kortárs egy vers vagy egy novella, hogy konzumidióta divatelemek tekergőznek rajta mint a múlandóság „döglégy nyüvei”, hanem attól hogy a mában élve de mélyre tekintve írjuk ( mélyebbre hatolva, mint a permafrost, ahol – hogy stílben maradjak – még a mamuthús is friss).
Sajnos a Szabadaverstan naplómról sem osztozhatom a véleményeddel: szerintem pont így lesz jó és hasznos amilyennek írom. Ez sem „önjelölt” gesztus, mindössze az ELTE magyar szakosaként és a Magyar Író Akadémián tanultak átadása lesz, aminek most jött el az ideje. A módszer vitatható, de „LÁTTÁL TE MÁR ELEKTROMOS SZIKRÁT ADÓ SZÉKET?!” Ez majd „az” lesz. S épp a Gulisio Tímea üzenőn találtam ezt a kapitális tudatlanságból fakadó tévedést. Idézem:
192.
2013.11.26 10:59
ip: 84.236.65.*
Gulisio Tímea -- re: LAPOK PÉCS KRÓNIKÁIBÓL
________________________________________
Válasz erre
Előzmény
Kedves Káté, tudom hogy nem vers, ez kispróza, ami pedig nem a Dokkra való, de én mégis idetettem, mert.
Üdv.Tímea
191.
2013.11.26 10:26
ip: 62.165.220.*
káté -- LAPOK PÉCS KRÓNIKÁIBÓL
________________________________________
Válasz erre
Sajnálom, azt kell mondanom-annak ellenére, hogy tetszetős írás-ez nem vers. Semmilyen értelemben nem az.Ekkor jönnek elő azzal az érvel, (ami természetesen semmi irodalmi alappal nem rendelkezik, s kapásból cáfolható) hogy próza-vers, mint valami odadobott mentőövvel.
Érdemes belepillantani többek közt ebbe:
http://www.szepi.hu/irodalom/vers/sik/olvasas/olvasas_II.4.html
minden jó indulatú érzéssel, ami egy költőtől elvárható.
Mindketten tévedtetek! Ezt majd egy következő bejegyzésben kellően ecsetelem, tőled természetesen teljesen függetlenül, de a legnagyobbat a kt nick által megadott linken az őt, és egy teljes nemzedéket félrevezető Sík Sándor tévedett! Akinek FI(LI)NGJA sincs a szabadversről! Sőt, megkockáztatom, hogy az ELTE kollokviumán Szepes Erikánal a szabadvers tételt húzván Sík Sándornak „komoly gondjai lettek volna”! (Lehetetlenné téve, hogy a rímes versekre terelje a szót. Sor végi összecsengésekről ma már a szamár is tud beszélni: „I-Á! /sormetszet/ I-Á!” Na de a szabadversről…?)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
