NAPLÓK: Naplemente Legutóbbi olvasó: 2024-12-21 19:27 Összes olvasás: 21671| 4. | [tulajdonos]: úton | 2008-02-17 20:02 | | Úton volt, épp az iskolából ment haza. Mindenféle gondolatok keringtek a fejében. Például az, hogy miért nincs az ő életében létjogosultsága egy társnak - ahogy mondani szokás, már benne volt a korban - és hogy az, aki vele ellentétben mindent megkap, miért nyavajog állandóan azon, hogy rossz élni. Ez tényleg vicces volt, hiszen ő, igaz mindenkit utált, aki nem olyan volt mint ő, igazából nem gondolta azt, hogy az élet rossz. Neki ilyen. Másoknak más. | |
| 3. | [tulajdonos]: félhomály | 2008-02-12 20:06 | | A naplementét tudta csak elviselni a nyárból. A napsugarak simogatását sem. Irtózott az érintésektől. Utálta az őszi napsütést, mert mindíg akkor volt mélyen depressziós, a szokásosnál is jobban. Egyfajta önzéssel figyelte a természetet, mikor sütött a nap, úgy érezte, a mindenség és a természet boldog, és ezért szívből utálta az őszi és a téli napsütést. De az esőt szerette. Egyfajta intimitást jelentett számára, már ha az élet ostorozza, az ég is boruljon el. Sajnálom, de megvetéssel is szemlélem ezt az emberformájú csírát. Nem érdemli meg az együttérzést. Ilyen naivan mindenkit lenézett, talán azért, mert nem látott más megoldást. Évek múlva olyan ember lett akit, akit azelőtt lenézett és mélységesen megvetett. Az élet néha elgáncsol. | |
| 2. | [tulajdonos]: a bálon | 2008-02-03 21:29 | | Elment a bálra. Nem értette, mit keres itt, de muszáj volt, mert kényszerítették. Persze a kényszer nem helyettesíti a szocializáció elhanyagolt lépéseit. Akár elmegy az iskolabálra, akár nem, kívülálló marad, és csak kinevetik, mint mindíg. De most hétvége van. Legalább most ne néznék le, és vetnék meg. Pedig jobban nézett ki piros garbójában és hosszú fekete szoknyájában, mint az összes pubertáló biranc. | |
| 1. | [tulajdonos]: indulás | 2008-02-02 00:09 | | Bámulta a naplementét. Arany lombok, arany kerítés, megsértett retina. Még nem gondolta, hogy egyszer hirtelen, autóbalesethez hasonló sokkoltsággal veszi észre, hogy valami hiányzik az életéből. Nem érezte ezt a hiányt, de hát még gyerek volt. Biológiailag nem, ezen a téren lehagyta a szellemi fejlődést. A felnőttkor majd hirtelen, fájdalmasan és paiszagtúan fogja megrohanni. Csak semmi kertelés! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
