NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 03:48 Összes olvasás: 7179341. | [tulajdonos]: peepshow | 2018-07-02 11:54 | Nem lehet büntetlenül kukkolni az ősjelenetet. A teremtés Isten sajátos kiváltsága, ahogy a zűrzavar és a csoda is (lásd Borges: Két király és két útvesztő), az olvasó meg csak egy földi halandó. Ganésának, a költők és kereskedők védnökének az egyik indiai mítosz szerint azért van elefántfeje, mert kisgyerekként megzavarta szülei, Siva és Párvati együttlétét, mire Siva olyan dühös lett, hogy levágta a fia fejét, aztán, hogy feleségét megvigasztalja, Ganésa törzsére egy arra járó elefánt fejét helyezte. (Szegény elefánt.) Ha Freud a görög mitológia helyett az indiaiba lett volna szerelmes, az Odipusz-komplexus neve most Ganésa-komplexus lenne.
Nem marad büntetlenül, ha a gyerek a belelát az ősjelenetbe. Az olvasó is elnyeri méltó büntetését, ha a szöveg fogantatásának véletlen szemtanújából notórius kukkolóvá válik. Voyeurré – csak, hogy szebben hangozzék.
| |
40. | [tulajdonos]: itthon se otthon | 2018-07-02 10:17 | Fejfájás ellen
Elegem van a reggeli fejfájásokból. Fejfájás ellen kisasszony szedjen erdőt. Volt egy erdőm Mihálydiban. Ez nem hangzik olyan jól, mint az „I had a farm in Africa”. Nem is olyan romantikus a folytatása. Apámtól örököltem, csak a baj volt vele. A fatolvajok derékmagasságban fűrészelik el a fákat, ezt azóta tudom, biztosan úgy kényelmesebb, és biztosan fáztak szegények, de a fakivágási módszereikre nincs mentség. Aki lop, az lopjon szépen. Mint amikor Málagában feltörték az autónkat, a tolvaj csak a hátsó kis ablakot törte be, azon benyúlva tekerte le gondosan az egyik ablak üvegét. Hálásak voltuk a figyelmességért. Ettől még elég sok gondunk volt azzal a hátsó kis ablakkal is, Madridig kellett mennünk, hogy találjunk egy Skoda-szervízt, ahol érdemben tudtak foglalkozni egy négy ütemű Wartburggal. Péntek délután volt, a szervizvezető összetrombitálta a teljes személyzetet, percekig csodálták az új fejlesztést. Az ablakot ingyen kicserélték, ugyanakkora kellett bele, mint a két ütemű Wartburgba, nem került egy centimónkba se. Majdhogynem ők fizettek az ingyen látványosságért.
Az erdőt végül eladtam. Elég nekem itthon a szőlő és a málna.
Itt még csak itthon vagyok, az otthon ott maradt Mihálydiban. Ez persze nem igaz, mert sokkal inkább Körösújfaluban maradt a Mamánál. Ez sem igaz, mert ha így lenne, nem álmodnék folyton a mihálydi házzal. „Mindíg az elhányt bádogkanalat,/ a nyomorúság lim-lom tájait kerestem (…). Mindíg,/ mindíg is hazavágytam.” (P. J.) Biztos, hogy hosszú ível írta? Nem tudok utána nézni. A Pilinszky-kötetemet is Szepezden tartom, az a második itthon.
Volt egy erdő otthon tele derékig csonkolt, fiatal fákkal. Itthon is van egy erdő. Fejfájás ellen a legjobb gyógyszer.
| |
38. | [tulajdonos]: leszokni | 2018-07-01 21:47 | Ott voltam. Kétszer csengettem. A második csengetés után ötvenháromig számoltam. Ha száz éves leszek, majd százig számolok, akkor talán ki tudom várni, amíg beengednek. Most nem bírtam. Azt hittem, nyugodt vagyok, így alakult, semmi baj, hazajövök, sétálok egy jót az erdőben. Úgyis ez a jövő. Minden helyett, bármi helyett az erdő.
Valami fényesre vágyhattam, mert a buszon percekig csak az előttem ülő nő ezüst nyakláncát bámultam, mint Rain Man Las Vegasban, amikor a mini-videólejátszót szorongatva megismerkedik egy csinos nővel. Már az ötödik megállónál tarthattunk, amikor észrevettem, hogy rossz buszra szálltam, a 123-as helyett a 35-ösre. Így kötöttem ki a Határ út helyett Csepelen. Már Soroksárra menet is majdnem eltévedtem, elképesztő, mennyire nem tudok a térben tájékozódni. Ez állítólag női tulajdonság. Élcelődnek is a fiaim, jaj, Anya, ennyire nő nem lehetsz. Ennyire az vagyok. Máskor meg nem. Úgy írok-e vajon, hogy az olvasó azonnal tudja, ezt csak egy nő írhatta.
Majd le kell szoknom erről is. Hogy mindenből azonnal szöveg legyen.
| | Olvasói hozzászólások nélkül36. | [tulajdonos]: felettes-én, ösztön-én | 2018-07-01 13:06 | Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy jól nevelt vénasszony létemre AZON jár az eszem: a Kaland és A Rend pörpatvarán töprengek itt éppen, „anélkül hogy feldúlna ma ez a közöttünk/ S értünk zajló harc barátaim”. Idézetek következnek másoktól, aztán félig tőlem.
„Az ember [...] sötét pince, amelyben egy jól nevelt vénkisasszony [super-ego] és egy szexőrült majom [id] vívja véget nem érő, halálos küzdelmét egy meglehetősen idegesnek látszó banktisztviselő [ego] játékvezetése mellett", írja D. Bannister (idézi David Peck és David Whitlow).
Továbbá. A kétségbe vonható hitelességű anekdota szerint Freud egyik egyetemi előadásán éppen a fallikus szimbólumokról beszélt, miközben szórakozottan előhúzott egy szivart, és rágyújtott. Amikor a közönség ezen kuncogni kezdett, Freud állítólag így reagált: „Uraim, ne feledjék, egy szivar néha csak egy szivar”.
„Saját hálójába gabalyodik, aki fix, változhatatlan szimbólumokban gondolkodik” – ez Young.
If she [super-ego] could see it [id] through my eyes – ez meg már Én [ego] vagyok.
| |
35. | [tulajdonos]: üdvözlöm a technika ördögét | [tulajdonos]: köszi, Gyurcsi | 2018-06-30 11:41 | A Quiet placeben (tegnap este láttuk) lábujjhegyen járnak, néma jelekkel kommunikálnak, egy asszony összeszorított szájjal szül, vagy az öklét harapja, ha már nem bírja a fájdalmat. A szörnyeknek (itt: emberfaló élieneknek) nincs szeme és nincs szaglása, csak a zajokra ugranak. Meg lehet szokni a csendben maradást. A gyereket is biztosan csendben csinálta az asszony a férjével, azt, sajnos, nem látjuk, csak az előjátékot, füldugóval hallgatják a zenét, amire táncolnak („Come a little bit closer…” -- Harvest Moon, Neil Young). Szép jelenet. Meg lehet szokni a hallgatást. De hogyan lehet rábírni egy újszülött csecsemőt, hogy ne adjon életjeleket? A filmben elintézik valahogyan, én nem lennék rá képes. Ott halnánk mind a ketten. Lépjünk tovább. Hogyan lehet rávenni az újszülött érzéseket, hogy ne adjanak életjeleket? Keresni kell egy véletlen vízesést, mint a filmben az anya? Annak robajába hagyni beleveszni mindent? Lehet-e addig bírni összeszorított szájjal? Már az öklömet harapom. Most ide kellene írni, hogy vigyázat, csalok. Nem írom le, mégis leírom, ez is mekkora csalás. Miközben nem az. Fényévekkel errébb ízes szavakkal hizlalom magam, olyanokkal, mint az „árvíztűrő tükörfúrógép”. | |
34. | [tulajdonos]: köszi, Gyurcsi | 2018-06-30 11:39 | A Quiet placeben (tegnap este láttuk) lábujjhegyen járnak, néma jelekkel kommunikálnak, egy asszony összeszorított szájjal szül, vagy az öklét harapja, ha már nem bírja a fájdalmat. A szörnyeknek (itt: emberfaló élieneknek) nincs szeme és nincs szaglása, csak a zajokra ugranak. Meg lehet szokni a csendben maradást. A gyereket is biztosan csendben csinálta az asszony a férjével, azt, sajnos, nem látjuk, csak az előjátékot, füldugóval hallgatják a zenét, amire táncolnak („Come a little bit closer…” -- Harvest Moon, Neil Young). Szép jelenet. Meg lehet szokni a hallgatást. De hogyan lehet rábírni egy újszülött csecsemőt, hogy ne adjon életjeleket? A filmben elintézik valahogyan, én nem lennék rá képes. Ott halnánk mind a ketten. Lépjünk tovább. Hogyan lehet rávenni az újszülött érzéseket, hogy ne adjanak életjeleket? Keresni kell egy véletlen vízesést, mint a filmben az anya? Annak robajába hagyni beleveszni mindent? Lehet-e addig bírni összeszorított szájjal? Én már az öklömet harapom. Most ide kellene írni, hogy vigyázat, csalok. Nem írom le, mégis leírom, ez is mekkora csalás. Miközben nem az. Fényévekkel errébb ízes szavakkal hizlalom magam, olyanokkal, mint az „árvíztűrő tükörfúrógép”. | | Olvasói hozzászólások nélkül33. | Gyurcsi: Silent place | 2018-06-30 11:28 | Szia!
Rákerestem a torrenten, felcsigáztál, de sajnos még magyarul nem találtam meg, az én angol tudásom kevés, hogy élvezni tudjam. Viszont A Quiet Place címen leltem rá.
Ezt nem kell kitenned, ha úgy gondolod! | |
32. | [tulajdonos]: árvíztűrő | 2018-06-30 11:09 | A Silent placeben (tegnap este láttuk) lábujjhegyen járnak, néma jelekkel kommunikálnak, egy asszony összeszorított szájjal szül, vagy az öklét harapja, ha már nem bírja a fájdalmat. A szörnyeknek (itt: emberfaló élieneknek) nincs szeme és nincs szaglása, csak a zajokra ugranak. Meg lehet szokni a csendben maradást. A gyereket is biztosan csendben csinálta az asszony a férjével, azt, sajnos, nem látjuk, csak az előjátékot, füldugóval hallgatják a zenét, amire táncolnak („Come a little bit closer…” -- Harvest Moon, Neil Young). Szép jelenet. Meg lehet szokni a hallgatást. De hogyan lehet rábírni egy újszülött csecsemőt, hogy ne adjon életjeleket? A filmben elintézik valahogyan, én nem lennék rá képes. Ott halnánk mind a ketten. Lépjünk tovább. Hogyan lehet rávenni az újszülött érzéseket, hogy ne adjanak életjeleket? Keresni kell egy véletlen vízesést, mint a filmben az anya? Annak robajába hagyni beleveszni mindent? Lehet-e addig bírni összeszorított szájjal? Én már az öklömet harapom. Most ide kellene írni, hogy vigyázat, csalok. Nem írom le, mégis leírom, ez is mekkora csalás. Miközben nem az. Fényévekkel errébb ízes szavakkal hizlalom magam, olyanokkal, mint az „árvíztűrő tükörfúrógép”. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|