NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-04-18 20:36 Összes olvasás: 104814| 966. | [tulajdonos]: ... | 2025-08-14 11:08 | 2025. 08. 14.
Újabb becses elemmel gyarapodott a testi nyavalyáimmal kapcsolatos szókincstáram: üvegtest-homály. Ízlelgetem, forgatom a számban, mint annak idején a foggyökér-hártyagyulladást. Nyami. Az ok egyszerű, és nincs rajta mit szépíteni (hiszen önmagában is gyönyörű): öregedés. „A szemgolyó belsejét kitöltő géles, átlátszó anyagban zavaros összecsapzódások alakulhatnak ki.” Összecsapzódások, micsoda szó ez is! „Ezeket az elváltozásokat a szem előtt úszkáló pókhálószerű foltokként vagy röpködő legyek formájában érzékeljük.” Röpködő legyek, na, még csak az kellene! Az én balszemem előtt hajszálvékony, kacskaringós girlandok tekeregnek, feketék, folyton félre akarom seperni őket, ne lógicáljanak itt nekem, mint a szélfútta indák. Tegnap este úszkálás közben vettem észre a szemem előtt úszkálókat. Azt hittem a víz van tele velük. De jöttek velem a partra is. Hazakísértek. Leültek velem a vacsorázó asztalhoz, a gép elé, együtt mostunk fogat. Csak akkor hagytak el, amikor a balkonon a csillagos ég alá kifeküdtem, ahogy nyáron, ha nem esik az eső, minden éjjel teszem.
2025. 08. 13.
Kezit csókolom, a harmadik sorba kérek két jegyet középre, hajol be a strandpénztár ablakán egy nagyjából velem egykorú férfi, nem túl vonzó külsejű, felül kopasz, hátul lenőtt hajú, ernyedt izomzatú, sápadt bőrű, mint aki sohasem látott napot, vagyis fordítva, mint akit sohasem látott a nap. Nem valószínű, hogy felfigyelnék rá, ezzel a mondattal viszont levesz a lábamról. Nem is látom az arcát, nincs is idő rá, hogy alaposan megnézzem, lépek ki épp a kapun, sétálok el a háta mögött, ahol a felesége áll unott testtartással, megszokhatta már a férje poénjait. Alig férek ki, várhatnék, míg a pénztárosnő magához tér a megszeppenésből, de nem várok. Nem lesz túl közeli?, vetem oda a férfinak kicsusszanás közben. Felnevet, a felesége is mosolyog (az ő arcát jobban látom). Felemás érzésekkel távozom: miért nem tudok kihagyni egy ilyen olcsó helyzetet? Miért nekem kell lecsapni a strandlabdát, amit nem is nekem dobtak?
Klárának az volt a szokása (szakszóval: poszttraumás énvédő mechanizmusa), hogy előre elgyászolt mindent, ami fontos volt számára, de nem örökéletű (és mi örökéletű a Földön?). Mindennapi elsiratni valómat add meg nekem ma, imádkozta, és amikor az elszakadás pillanata bekövetkezett, már nem érzett fájdalmat, csak valami tompa, zsibbadt fáradtságot. Sírt a nagymamája temetésén, de csak úgy, mint a kisbabák, amikor elkacagják magukat, ha látják, hogy mindenki nevet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
