NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-12-10 03:14 Összes olvasás: 98619| 621. | [tulajdonos]: ... | 2020-02-15 21:25 | 2020. február. 15.
– Jó napot!
– Jó napot!
– Öné a kutya?
– Nem. A kiránduló csapathoz tartozik, csak előreszaladt, hogy megjelölje a fákat. Hogy mindenki lássa, övé az egész erdő. Nem tűnik veszélyesnek.
– Hát, igen csak…
Nem tudom, miért kell nekem egy idegen kutya védelmére kelni. Ha nekem is lenne kutyám, mint ennek a szakállas férfinak, és gondosan pórázon tartanám, valószínűleg másként látnám a helyzetet. Mert valóság a maga egészében senki számára nem létezik. Csak észlelés van. Nézőponttól függően. az én nézőpontot pedig az, hogy én szabadon szaladgálok, nem vagyok hozzákötve egyetlen kutyához sem. Még jó. Azt mondják, köldökzsinórral a nyakamon születtem, akárcsak az összes gyerekem. Gyárilag nem bírom a kötöttséget. (Gyerekeim se bírják, ha kötelet akarnak keríteni a nyakuk köré. Még sálat sem hajlandók viselni, a legnagyobb hidegben sem.)
A territórium megjelölése felől megközelítve az erdei jelenetet, bizonyos emberek jutnak eszembe. „Nagykutyák”, akik el akarják hitetni magukról, hogy övék itt minden. Aztán a „kiskutyák”, akik megpróbálják felülírni a domináns szagnyomokat. (Azt olvastam valahol, hogy a nyestmedvék pattogatott kukorica illatú vizelettel jelölik meg a területük határait. Ez pillanatnyilag felesleges információ, de legalább érdekes.)
Ma elvittük a fiúkat és Aliciát a Szépművészeti Múzeumba a flamand festők kiállítására. Rubens Szent Jeromosa és Senecája meggyőzött, jó húsban lévő Krisztus- és Mária-alakjait továbbra sem csípem. Még eredetiben sem. A „Romulus és Rémus megtalálása” című képen a hófehér selymen fekvő, tiszta bőrű, hájas csecsemőket sosem fogom elfelejteni, de nem azért mert tetszenek, hanem mert olyan égbekiáltóan mesterséges az egész. A malomkerékgalléros nemesektől az én plebejus gyomrom általában émelyegni szokott, most mégis szerencsésnek érzem magam, hogy bizonyos képeket eredetiben láthattam. Ilyen volt többek között Rubens Brigida Spinola-Doriá-ja, Van Dyck Idős házaspárja (amelynek női alakjáról Van Dyck anyósát mintázták – minden bizonnyal – A leány gyöngyfülbevalóval c. filmben) és Stuart Mária esküvői ruhás képe (kilenc évesen adták férjhez!).
A középső húgomról, Zs.-ról ámodtam hajnaltájt. Zs. engem bízott, hogy egy mocsaras vidék közepéről egy piros szalaggal megjelölt csomagot kihalásszak. Többször elsüllyedtem az iszapban, mire teljesítettem a missziót. Aztán, mintha mi sem történt volna, újra indult a történet, és a húgom halászta ki a mocsár széléről laza mozdulattal a piros szalagos csomagot, amit én fáradságos munkával, az életem kockáztatásával szereztem meg. Zavarban voltam. Úgy éreztem, hogy akaratomon kívül valami csúnya bűnt követtem el, amit még nem sejt senki, de előbb-utóbb ki fog derülni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
