NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-07-04 23:14 Összes olvasás: 109423| 58. | [tulajdonos]: android2 | 2018-07-05 17:45 | Az előző rész tartalmából: Majánál aludtam Szigetmonostoron, amíg Maja megfőzte az ebédet, én borsót szedtem, megpróbáltam összebarátkozni egy rigóval, de az csak éhes volt, közben elkészült az ebéd, evés közben könyvekről, filmekről, pasikról beszélgetünk, így került szóba a Westworld.
-- Maja kedvéért bezzeg hajlandó vagy megnézni -- dohogott itthon a nagyobbik fiam, -- én meg hiába mondom már hónapok óta, hogy ne azt a sok szart [ezt aláhúzta a helyesírás-ellenőrző!] nézzétek Apával, ami a tévében megy, nem hallgattatok rám, pedig itt van lementve az egész.
-- Nem nézünk szart – feleltem, -- nem is szoktunk tévét nézni, na, jó, néha igen.
Legutóbb az Esőember-t néztük meg kb. hatodjára, az minden, csak nem szar [ezt már nem húzta alá a helyesírás-ellenőrző, úgy látszik, csak hozzá kell szoktatni a csúnya szavakhoz, és nem szól többé közbe]. Szeretem sokszor megnézni a filmeket, mindig felfedezek bennük valami újat; a „Schindler listájá”-ban például csak a sokadik alkalommal vettem észre a film (mások szerint legjellegzetesebb) motívumának, a piros kabátnak az ismétlődését; lehet, hogy észrevettem én is, de mindig elfelejtettem, a sokadik megnézés után már nem fogom.
Végignéztem az egész első évadot. „A történet Westworldben, egy fiktív világban játszódik, egy technológiailag fejlett, vadnyugati vidámparkban, amelyet androidok laknak. A Westworld a szórakoztatás legfelsőbb szintjét kínálja a jól fizető vendégeknek, akik kedvük szerint, következmények nélkül cselekedhetnek bármit a park teljes területén anélkül, hogy a látszatra normális emberi életet élő androidok közbeszólnának.” (Wikipédia) Ezt megírhattam volna én is, kicsit másként, saját szájam íze szerint, de minek pazaroljam a „tintát” arra, ami már készen áll, és csak azt várja, hogy befogadják valahova. Azt hallottam valahol, hogy a vendégszövegek ideje lejárt. Nem tudom, én szeretem a vendégeket a szövegben is. “Itt, a határmezsgyén, hullanak a levelek. Bár szomszédaim mind barbárok, és te, te ezer mérföldekre jársz, asztalomon mégis mindig két csésze áll.”
Folyt. köv.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
