Az egyik kedvenc spanyol nyelvű filmem az 2010-ben idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjat nyert argentin krimi, a „Szemekbe zárt titkok” (rendezte: Juan José Campanella). Első látásra bűnügyi történet, második látásra gyönyörű szerelmi história. Ma kinyílt a harmadik szemem is a sztorira: rájöttem, hogy a fő-fő kedvenc jelenetem, amelyben a főszereplő Espósito (Ricardo Darín) a titkos vágyait elfogadva a félálomban cetlire vetett „temo” („félek”) szó közepére beilleszt egy nagy A-t, és a szó attól kezdve azt jelenti, „szeretlek” („te Amo”), szóval, ez a jelenet (de ez egész film is), Jacques Lacan „l’Autre”-elméletén alapszik. Nem lehet más az alapja, kiüti az ember szemét, annyira nyílvánvaló.
Espósito író -- egyúttal önkéntes nyomozó. Meggyilkolt lányok történeteit veti papírra, közben azon bosszankodik, hogy a szövegeiből hiányzik az „A”, mert az írógépe azon a ponton (pont azon!) felmondta a szolgálatot. Lacan szerint az emberi szubjektum mindig a Másik (l’Autre ) nyelvében létezik, de soha nem tudja teljesen kifejezni magát benne. Espósito nyomozása ennek értelmében a hiányzó, nagybetűs „másik” után is zajlik. Évtizedek óta szerelmes egy nőbe, de soha nem mer neki színt vallani. A „temo”-betűsor közepére annak a napnak a hajnalán biggyesztődik be a nagy „A”, amikor a Nagy „Ő” vonattal távozni készül a városból. A film vége a sok borzalom után, jóeleső, bár, (a lacani melankóliának megfelelően) továbbra is szomorkás nagyjelenet a pályaudvaron.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
