NAPLÓK: Mindennapi nyöszörgések Legutóbbi olvasó: 2025-10-24 04:59 Összes olvasás: 27964| 98. | [tulajdonos]: Pécs | 2008-03-05 10:28 | 10 óra elmúlt, Pécsen vagyok, körülöttem halovány arcú államvizsgázók. Elmegyek a könyvtárba, alkotmány vizsgára anyagot gyűjteni, aztán teljes sebességgel haza. Túl sok az ember, idegesít minden, hangosak, tanárok mászkálnak suhog az öltönyük széle, minden tanárnak ünnepélyes arca van, nem tudom, miért. Én már kikoptam innen, biztosan irígykedek. Vannak, akiknek még kedvük van ehhez az egészhez. Talán a Fabó-s incidens óta, de valami viszketeg érzés fog el, ha az egyetemen vagyok.
Talán a fél kettest elérem, még új diákot is csináltatok, mondjuk jó lenne, ha nem irkálnék, hanem, ahogy Sanyi mamája szokta mondani: "csinálnám a dolgomat".
| |
| 97. | [tulajdonos]: délután, cukrászda | 2008-02-24 17:10 | Mindenféle üzenetek jelennek meg a gépen. Ilyenek: BubbleGum says: Where are you?. BubbleGum keres, a következő üzenet 5 kérdőjel. Valaki nyitva hagyott valamit.
A Jakóban ülök; Zé már a buszon van Győr felé, Sanyi fellélegezhet.
Idejött egy srác, hogy sokáig internetezek-e még.
Itt nem lehet írni. Múltkor is, éppen csak leültem, jött két lány, hogy nekik sürgős dolguk van. Odaadtam a gépet, aztán megnyitottak valami vicces videós oldalt.
Ezek szerint ma sem lesz naplóírás.
Jó, akkor még egy gyors helyesírási hiba-keresés, nincs semmi, nagyszerű. Megyek. (A srác itt sompolyog körülöttem.) | |
| 96. | [tulajdonos]: j | 2008-01-27 17:00 | | Ja persze, hogy iLYesztő. Hát igen. Voltak már vadabb húzásaim. Kedves, hogy aggódsz, majd ellenőrzök, mielőtt egy szöveget elküldök. | |
| 95. | [tulajdonos]: - | 2008-01-27 16:56 | | Miért ijesztő? Egyébként csak a Nők Lapja honlapján fogok megjelenni, mint "jogi szakértő". Lehet tőlem kérdezni :) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 94. | Tádé: anyám...! | 2008-01-26 13:44 | | Most komolyan,minden vizsgát letettél,most mész államvizsgázni?A Nők Lapjában fogsz írogatni? Ez most hirtelen nagyon I-LY(!)-E-SZ-T-ŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ | |
| 93. | [tulajdonos]: Pécs és Bus István | 2008-01-22 11:19 | Bus Istvánnal álmodtam. Ill. én voltam Bus István. Felébredtem, ja nem, felcsörgött az óra 4:50-kor, 6:35- Pécs, most itt vagyok, immáron elvégeztem minden kurzust, miden vizsgát letettem, kéremszépen, megyek államvizsgázni.
Ha minden igaz, februártól a Nők Lapjának írogatok, egy CD-jogtárt be kell szereznem, faxolnom, fényképezkednem kell, tele vagyok önbizalommal.
Na jó, nem. De csinálni fogok valamit.
Otthon papíralapú naplót írok, főleg álmokat, olyan vadakat, Sanyi nem hiszi el, ha mondom. Hogy ennyire hülye vagyok. Ilyesztő. Bus István voltam, aki mindenféle marhaságot álmodott (tehát Bus Istvánként álmodtam álmomban), és azt küldte el a Nők Lapjának, közben felfedezni vélte, hogy a történelmet álmodja (álmodom), aztán az álmok egyre vadabbak, nagy pókok, mutáns népek, tiszta horror, és azokat meséli egész nap, nem is dolgozik, a feleségével nem szeretkezik, csak várja a következő álmot. Egyszer, mikor ébren volt, a felesége lovagló ülésben ráült, és a Bus akkor is alaludt, azt is láttam, az álmát, közben én voltam a nő is, teljesen elképedve, aztán felébredt, mesélni kezdett az álomról, a felesége képenvágta, akkor elhagyta, és arra gondolt, álomban kéne maradni, hogy jobb álmodni, de közben tiszta hülyeség, mert mondom, óriási lényekről meg kannibálokról álmodott. Mikor csörgött az óra, nem emlékeztem, miért. Felültem, és 5 percig gondolkodtam, mért kell ilyen korán kelnem.
Pécsen rohantam a tanszékre, eltörött az egyik cipőm, sarka, bicegve és lihegve estem be.
Most még 2 óra a buszig, de ilyen sarokkal nagyon nem mászkálhatok.
| |
| 92. | [tulajdonos]: ez | 2007-11-25 20:30 | Ez jólesett. A hétköznapi hétköznapokat nagyon nehéz úgy megírni, hogy az ne legyen fárasztó. Valami affektáltság keveredik bele, érzem magamon is, meg másokon is. Nem gondoltam soha, hogy "tartalmatlan" lennék, valahogy mégis megváltoztam. Mondjuk úgy: felnőttem. Kevés az, amit látok, és amit látok is, mint a szétspriccelt tinta a fehér lapon, alig igazodok el kint és magamban.
Igazából irígylem a fölényeseket, ők legalább éreznek vagy hisznek valamit. Nekem marad ez a célvesztett bogarászás, ez a szöszmötölés. "Majdnem semmi". Ezt nehéz megírni. (Pedig ez érdekel a legeslegjobban. )
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 91. | MiutheMoth: Milyen | [tulajdonos]: hozzászólás | 2007-11-25 01:32 | | Milyen szomorú, hogy ha a fellengzősség valakit átitat, az ezzel egy másikat elszomorít...egyébként a leghétköznapibb dolgok a legérdekessebbek, csak azokat nehezebb észrevenni :P | |
| 90. | [tulajdonos]: korrep | 2007-11-15 10:50 | Megint nedves, nyálkás idő. A cipőm beázik.
Egy órát szórakoztam a Soma angol versenyfeladataival; nem értem, mért kell nekem, ha egyszer ő jelentkezett a versenyre. Épp csak a seggét nem töröljük még ki annak a gyereknek. Persze Judit néninek könnyebb így, de hogy a Soma iszonyúan meg fogja ezt szívni, ebben biztos vagyok. Nem lesz Hudit néni, én se, egyedül egyetlen feladatot se tud megoldani. Jön a délután, a házi feladat prodzsekt, Soma ül, lógázza a lábát, várja, hogy rávezessék a helyes megoldásra, pontosabban, hogy megoldják helyette a házit. Ezt csinálják a pénzesebb szülők; kiadják a gyereket délutánra, évekig jár a korrepetálásra, és az anyja majd egyszercsak rájön, hogy a gyerek az égvilágon nem tud semit, nem ért semmit, egyedül képtelen dolgozni.
A Niki se tud értelmezni egyetlenegy feladatot sem, mert ezt mindig megtette más helyette. Ült, és várta, hogy korrepetálják. És lehet próbálkozni, keménykedni, szigorítani, megtanítani értelmezni, de nem, azt nem lehet megtanítani, ha ő nem ért, és érteni akar, egyedül nekiveselkedik, abból lehet valami, a mi délutáni kínlódásunkból semmi.
Mindent meg akarnak adni a gyereküknek, az ő gyerekük nem fog bukdácsolni, csak kell egy tanár, minden délután, és akkor lesznek jó jegyek, versenyen indulhat, egyszóval kiváló egy csemetéje lesz. Lószart. Már bocsánat. Elég rég csinálom ezt ahhoz, hogy lássam, mennyire károsak ezek a rendszeres korrepetálások.
Bár én ebből élek. | |
| 89. | [tulajdonos]: Cseh-Másik | 2007-11-11 20:25 | "...itt van a város folyónak szélén, ácsorog itten ezrednek végén..."
Itt van a város, vagyunk lakói.
Befejeztem a Fodor-könyvet is, már csak meg kell írni a dolgozatot. Még a Nyugatit nem hallgattam, ma egész nap mindenki, Sanyi, Zolika, én a Levél nővéremnek 2-t hallgattuk. Helló Halál!, hé, ti szigorú férfiak, volt osztálytárs, egy ujjával pörgeti a kormányt, nem kell vele bíbelődni, gazdag, neveli a fiát, Somlai tanárnő guberál, és megint meghallgattuk, a metrón egy férfi kiabál, az árnyak, a fények, az árnyak, a fények az arcodon.
Valami feszegető érzés, én a részemről csak annyit mondok, hogy hu-hú! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
